Elképesztő megapolisz épülhet a nyugat-afrikai óceánparton, egy öt országon átívelő, ezer kilométeren elhúzódó egybenőtt szupervárost terveznek Elefántcsontpart, Ghána, Togo, Benin és Nigéria érintésével. A koncepció a rohamosan növekvő népességszám problémáira és a kontinens gazdaságának fellendítésére nyújtana megoldást.
Tavaly év végén a Föld népessége már átlépte a nyolcmilliárdot, az egyre növekvő szám miatt azonban a Föld egyes területein igazán innovatív megoldásokra van szükség ahhoz, hogy minden ember számára megfelelő életkörülmények legyenek biztosítva. Bár Afrika az elmúlt évtizedekben óriási fejlődésen ment keresztül, a legelmaradottabbnak tartott kontinensen élők száma továbbra is rohamosan nő, a lakosság száma az elmúlt 50 évben három és félszeresére emelkedett, a körülmények azonban ezzel párhuzamosan nem javulnak azonos ütemben.
Mégis bizakodásra adhat okot, hogy Afrika nyugati partvidékén öt országon átívelő, ezer kilométer hosszú partszakasz beépítése és átalakítása vette kezdetét, ahol egyre több üzlet, bevásárlóközpont, irodaház és szálloda nő ki a földből – ezzel reagálva a népesség növekedésére. A fejlődés mellett szép lassan a határvonalak is elmosódhatnak – az infrastruktúra fejlesztésével párhuzamosan pedig egyre népszerűbb lakóhelynek is számíthat a partszakasz.
Minderre hatalmas szükség is van, ugyanis Afrikában él a világ lakosságának 17 százaléka, amely összesen 1,4 milliárd főt jelent. Az ENSZ előrejelzése szerint azonban az évszázad végére, 2100-ra a fekete kontinens népessége csaknem megnégyszereződik, és eléri a négymilliárd főt, amely a világ teljes népességének 40 százalékát teszi majd ki megközelítőleg. A régió lakossága is nagyban nőhet, az előrejelzések szerint ugyanis 2035-re már 51 millióan élnek majd a partszakasz településein.
Emiatt is van szükség az infrastruktúra fejlesztésére és egybefüggő nagyvárosok építésére, hiszen a szakértők úgy vélik,
a tervezett megapolisz – amely az elefántcsontparti Abidjantól a nigériai Lagosig Ghána, Togo és Benin országain haladna keresztül – mintegy félmilliárd embernek adhat otthont.
A régió lakossága már a közeljövőben komolyan megnőhet, az előrejelzések szerint ugyanis 2035-re már 51 millióan élnek majd ott.
Természetesen az országok határai nem dőlnek le mindattól, hogy a szomszédos országok partszakaszain szinte egymáshoz nőve állnak a nagyvárosok, a megapolisz vagy más néven szuperváros olyan nagyvárosi területek csoportja, amelyeket a közlekedés, a gazdaság, az erőforrások közös rendszerei révén folyamatos városi területként tartanak számon – egy ilyen létrehozása van kilátásban a nyugat-afrikai partszakaszon is.
Az Afrikai Fejlesztési Bank vezetői már 12,6 milliárd fontnak megfelelő összeget gyűjtöttek össze és különítettek el egy új autópálya létrehozására a Guineai-öböl mentén, egészen Abidjantól Lagosig. Megvalósítása esetén az egész zóna megindulhatna a gazdasági fejlődés útján.
A tervezett autópálya legfeljebb hatsávos lesz, és díjmentesen lehet majd igénybe venni
– mondta a Guardiannek Lydie Ehouman, a bank közlekedésért felelős közgazdásza.
A fejlődő megapoliszban a kisebb városok hamar nagyobb városokká alakulnak át, hiszen a lehetőségek és a fejlett infrastruktúra miatt egyre több polgár vándorol a tengerparti régióba. A szakértők szerint a kontinens részben a megapolisznak és a kontinensen folyó más fejlesztéseknek köszönhetően nemcsak komoly népességrobbanásnak, hanem komoly gazdasági fellendülésnek is elébe nézhet.
Az építkezések az óceánparti területeken folyamatosan zajlanak, és több város már most komoly arculatfelújításon esett át. Ezekhez csatlakozhat a most megtervezett autópálya útvonalán található Ghána fővárosa, Accra is, amely esetében a város ráncfelvarrása és turizmusának fellendülése érdekében csaknem 1 milliárd font értékű projektet indítottak. Ennek keretein belül az óceán partszakaszán 248 holdnyi területen impozáns és modern létesítmények építésébe kezdenek, köztük éttermeket, bevásárlóközpontokat, irodákat és üzleti negyedeket terveznek.
A projekt építészei azt remélik, hogy a várost világszínvonalú turisztika központtá tudják alakítani, aminek köszönhetően a régió egyik központjává válhat. A tervezők a modernizáció ellenére szeretnék megőrizni a hagyományokat az épületek esetében is, emiatt olyan megoldásokat keresnek, amelyeket már több száz éve használnak az országokban az építkezésekhez.
A lehetőséghez mérten így kerülnék az olyan anyagokat, mint a beton és az acél, ezeket pedig természetes anyagokkal, például agyaggal és kővel helyettesítenék.
A fejlesztéseknek és a projekteknek hála az öt országon átívelő partszakasz az évszázad végére a legnagyobb összefüggő lakott területté válhat a Földön, amely hatalmas tömegeknek szolgálhat otthonául, egyúttal pedig nagyban fellendítheti az afrikai kontinens gazdaságát, így az életkörülményeit is. A szakértők ezt a partszakaszt a világ leggyorsabban urbanizálódó régiójának tartják – nem is ok nélkül, mivel a becslések szerint Abidjan, Elefántcsontpart korábbi fővárosa például
2030-ig elérheti New York jelenlegi 8,3 milliós lakosságszámát, így több nagyvárossal összenőve már gazdaságilag is komoly erőnek bizonyulhatna.
A régió kisvárosai azonban az urbanizáció miatt hamarosan eltűnhetnek. Vagy önmagukban is jelentős városközpontokká válnak, vagy – mint például a nigériai Oyo, a ghánai Takoradi vagy az elefántcsontparti Bingerville – fokozatosan elnyelik őket a nagyobb városok. Emellett, mint azt főként az arab országok esetében az elmúlt évtizedekben látni lehetett, új városok nőnek ki a semmiből, olyan környezetben, amely egy generációval ezelőtt még teljesen kietlen és lakatlan volt.
Hiába hangzik azonban elképesztőnek és egyben rendkívül hasznosnak a régió fejlesztése, a lélegzetelállító látványtervek és a projektek ellenére a szakértők attól tartanak, hogy a lakosság végül nem lesz vevő az egybenőtt városok koncepciójára, és ebből a tervből is mindössze a gazdagok profitálnak. Emellett, mivel öt ország is része a tervnek, fennáll annak a veszélye, hogy megszakad az érintett nemzetek közötti együttműködés vagy kommunikáció, amely az új utak, épületek és vasútvonalak teljes érdektelenné válását eredményezheti.
A legjobb, ami Nyugat-Afrikával történhet, az lenne, ha valaki meggyőzné ezeket az országokat, hogy komolyan vegyék fontolóra az Ázsiában sikerre vitt koncepciókat. Magában azonban a sűrűn, egymáshoz nőtt városok nem teremtenek feltétlenül jólétet. Ehhez sokkal jobb és minőségibb közlekedésre lesz szükség, beleértve az új vasútvonalakat és új utakat, amelyek összekötik a tengerparti autópályát az ország többi pontjával és a kisvárosokkal
– mondta a The Sunnak Alain Bertaud, a New York-i Egyetem Marron Intézetének főmunkatársa.
A szakember szerint ennek nehézségét bizonyítja, ami Indiában is látható – hogy mindez nem egyszerű, hiszen olyan országutat is nehéz megépíteni, amely több államon át vezet. Ezért Afrikában sokkal jobb koordinációra lesz szükség ahhoz, hogy ezek a nagy tervek megvalósulhassanak.
(Borítókép: A Függetlenség tér Accrában, amely szintén beleolvad a megapoliszba. Fotó: Christian Thompson / Anadolu Agency via Getty Images)