Koodoo kicsinyke földdarab a Maldív-szigetek déli részén. A partjait nyaldosó fenséges hullámok főleg az este közeledtével törnek elő, ekkor indulnak a delfinlesre a vendégekkel tömött hajók, és ekkor jajdul fel a természet is: vajon mennyi ideje maradt a festői szigetcsoportnak, és valóban elnyeli-e idővel az örök víz?
Legutóbb egy évvel ezelőtt jártunk a Maldív-szigeteken, akkor is ugyanazzal az 50 személyes, légcsavaros Dash géppel utaztunk 45 percet Maléból, a nemzetközi repülőtérről Kooddoora, hogy aztán megízleljük az igazi luxust. Kétszáz négyzetméteres villák az óceán fölött – lebukó nap. Ennél szebbet nemigen lehet elképzelni.
Egy azonban most megragadta figyelmünket: a parton kecsesen a tenger fölé hajló pálmafák tövét homokzsákokkal támasztották meg, távolabb iszapszívó csövek kacskaringóztak, vagy éppen partra vontatott hajótestet perzselt a nap. Tavaly nem láttunk ilyesmit, vagy nem volt ennyire szembeötlő. Ma sem zavarja az átlagos turistát, de a fürkésző szemeknek feltűnhet.
Utánajártunk, vajon a növekvő tengerszint a Maldív-szigetek vesztét okozza-e 80 éven belül? Vajon mindezt hogyan élik meg az emberek? A szállodaipar vezető képviselői optimisták, de értelemszerűen főleg a vendégekre koncentrálnak. Christophe Victor immár húsz éve él itt, miután Franciaországot felcserélte a trópusi szigetvilággal. Különleges a felelőssége, mert a világ legnagyobb szállodaláncát, az Accort képviseli, ezért ő irányítja a déli szigetvilág gyöngyszemét, a Pullman Maldivest is.
A nemzetközi turizmus a luxus szegmensben gyorsan visszaállt a járvány előtti szintre, mert körülbelül 3-400 millió embernek nagyon sok pénze van a világon, egy részét utazásra költik. Kiéheztek már arra, hogy visszatérjenek kedvenc strandjukra, őket a pénz nem érdekli, igényük viszont változatlan a luxus iránt. Miután a szigetcsoport elitszállodáit egyesítő szervezet elnöke vagyok, rálátással rendelkezem az üdülőszigetekre, s elmondhatom, mindenütt jók a számok, egyre több légitársaság ontja a vendégeket. Ennek is köszönhető, hogy tavaly már közel 4000 magyar vendég is érkezett
– mondja a tapasztalt szakember.
Gyakorlatilag minden szigeten egy luxusszálloda van, de az 1196 szigetből mindössze 358 lakott. Hatalmas a népsűrűsége a főváros Malénak: egy négyzetkilométerre számítva itt élnek a legtöbben a Földön. A kormány megpróbál nemzetközi segítéséggel úrrá lenni a túlzsúfoltságon: 1997-ben kezdték építeni a nemzetközi repülőtér keskeny betoncsíkjától alig pár száz méterre a viszonylag sekély lagúnába Hulhumalét. Már négy négyzetkilométeressé nőtt ez a mesterséges sziget, amelyen 50 000 ember lakik, igaz a 16 darab, egyenként 24 emeletes blokkházak sivár látványt nyújtanak, de legalább van fedél az emberek feje felett. Kínai pénzből húzták fel a másfél kilométeres hidat, így a főváros, Malé gyorsan elérhető. Különben nincs hová mennie a helyi lakosságnak, mert a szigetek kicsik.
Van egy másik elképzelés is, hogy megoldják a túlnépesedést és túléljék a tenger támadását, amely egyre több területet rabol el, mert emelkedik. Miután a szigetek 80 százaléka alig egy méterrel van a jelenlegi vízszint felett, kevés hely marad, ahol még lehet élni vagy fogadni a vendéget. Az országban 5 repülőtér és 128 kikötő működik – mind a parton. Ha ezeket elárasztja a víz, a gazdaságot nem lehet működtetni.
A helyi lakosok félnek, hogy nem lesz hol lakni, a turisták pedig attól rettegnek, elvész a világ legszebb üdülőparadicsoma. A holland Dutch Docklands merész tervet hozott nyilvánosságra, levegővel töltött acéltestekre kis falvacskákat telepítenek. Egy ilyen „lebegő város” 200 hektáron terülne el, 5000 lakást foglalna magába. Mindegyik 100 négyzetméteres, közte parkokkal, pálmafákkal, magánkikötőkkel. Négyzetméterenként 1,1 millió forintot kell fizetni, s az első sziget 2027-re készül el.
Persze aligha ez oldja meg a túlnépesedést és a tengerszint emelkedéséből adódó problémákat. Még hosszú ideig a turizmus adja az ország bevételeinek több mint 65 százalékát, s miután a világjárványt jól kezelték (gyakorlatilag nem zárták le a szigetet, csak ellenőriztek)
remek számokkal zárták a 2022-es évet.
Azt az évet, ami a turizmus megjelenésének (azaz az első szigethotel megépítésének) fél évszázados jubileuma jegyében telt. A vendégek száma visszaugrott az egy millió fölé annak ellenére, hogy az oroszok és az ukránok kiestek. Pedig 2022 első két hónapjában még az oroszok álltak az első helyen 16 százalékkal, míg az ukránok a beutazók 2,3 százalékát adták, ami a 8. legmagasabb szám volt. Ez nullázódott le nyárra, de jöttek az amerikaiak, visszatértek a németek, az angolok és luxusvendégként megjelent több mint 380 000 gazdag indiai.
Ők különösen sok pénzt hagynak itt, olykor hétvégére ruccannak át, mert a repülőút rövid. Mintha lelkiismeretüket a gáláns rendelésekkel nyugtatnák meg, merthogy a Maldív-szigetek lett India „szemétgyűjtője”. Történt ugyanis, hogy 1992-ben az egyik kis szigetet, Thilafushit jelölték ki a naponta keletkező 300 tonna hulladék lerakására a Maldív-szigeteken. Csakhogy a „szemétsziget” a világlapok címoldalaira került, nem keltett jó benyomást az éppen a világturizmus élcsoportjába törekvő kormány számára, ezért 2011 óta tilos a szemetet a szigetcsoporton belül elhelyezni. Inkább konténerhajókra rakják, Indiába viszik, ott ürítik, s persze jó pénzt fizetnek Delhinek.
Ami a turizmust illeti: az all inclusiv ellátás teret nyer. Két hotelben jártunk, ahol a teljes étel- és italkínálat költsége a szobaárba épült be. A napnyugta szemlélésére kialakított, vízivilláiról híres, déli korallzátonyon, Kooddoo szigeten megismertük Dikhant, a bárost, aki Delhi mellől érkezett. Immár hét éve dolgozik itt, hasonlóan indiai és pakisztáni kollégáihoz, mindig jókedvű. A pénzt hazautalja, az indiai átlaghoz képest sokat keres, de elmondása szerint jól is él, mert a személyzetnek külön lakófalut épített a hotel, ráadásul évente többször haza is tud utazni. Az ő példája mutatja, a nyelvet beszélő, jól képzett munkaerőt errefelé is megbecsülik.
A Mercure Maldives Kooddoo hotel inkább a fiatalokat célozza meg, itt a vízisportokért nem kell fizetni – kivéve a jetskit. Vitorlás, SUP, evezőscsónak azonban van bőven, nem beszélve a szervezett búvároktatásról. Esténként a legtöbb vendéget a delfinles vonzza. Mohaed Shafvan irányítja a hajót, ő itt született, minden homokzátonyt ismer, nem beszélve az óceán felől estefelé érkező, a kis szigetet körülvevő korallzátonyon megtörő, nagy hullámok természetéről.
A korallzátonyok védenek minket attól, hogy a nagy hullámzás szó szerint kimossa alólunk a szigetet. Sajnos a tengermozgás errefelé is egyre erősebb, s ez aggasztó, a partszakaszokat védeni kell. A vízben azonban még szerencsére rend van. Sok a cápa, ami jelzi, a tápláléklánc is rendben működik. Az itteni cápák viszonylag kicsik, nem támadják meg az embert. A turisták kedvencei a delfinek. Ők az óceánból reggelente a víz alatti hasadékokon át úsznak ki a sekély vízben a parthoz, mert ott van számukra sok élőlény, tehát „terített asztal” a reggelizéshez. Estére ez azonban leürül a táplálék, ekkor úsznak vissza az óceánba, de útközben odajönnek a hajónkhoz. Tévedés azt gondolni, ételért kuncsorognak. Nem – ők a hajó keltette hullámokkal játszanak
– mondja a kapitány.
Ki tudja, meddig tart ez az idilli állapot, mert a tudósok jelentős része úgy tartja, a szigetcsoport 80 év múlva már nem lesz a térképen. A fő gondot a jéghegyek olvadása, s az ebből keletkező tengerszint emelkedés okozza. A mérések szerint 1950-1993 között évente átlagosan 1,4 milliméterrel emelkedett a Maldív körül a tengerszint. Sajnos ez az érték ma már 3,3 milliméter évente. A helyi tengermozgás hatását beszámítva modern számítások szerint 2100-ig errefelé 50 centiméterrel nő a vízszint, amennyiben „csak” a jelenlegi ütemben olvadnak tovább a jéghegyek. Ez ad némi reményt, hiszen a szigetek átlagosan 1 méterrel vannak a víz felett. A kormány jelenleg a költségvetés 5 százalékát partvédelemre fordítja, de számításai szerint legalább 10 milliárd dollár kellene a megnyugtató megoldáshoz. Ez pedig azt jelentené, hogy a szigetek köré 3D megoldással mesterséges korallzátonyokat telepítenek, amelyek „megfogják” a káros hullámverést.
Persze mindenki tudja, a tragédiát a felmelegedés okozza, s ez ellen a Maldív-szigetek egyedül tehetetlen. A Nature egyik legutóbbi számában közzétett felmérés nem sok jóval kecsegtet, mert jelenleg a grönlandi olvadás a korábban becsültnél hatszor több vizet juttat az óceánokba, a szint tehát gyorsabban emelkedhet: a tengerjárásoktól függően a világtengereken átlagosan 28-98 centimétert 80 év alatt, az Indiai-óceán ázsiai részén ez a szám alacsonyabb lesz.
A Maldív-szigetek ezek szerint még 100 évig biztosan fennmaradhat, s a helyiek ismerik a közmondás igazát: aki időt nyer, életet nyer. Ez errefelé nyers valóság, a túlélés esélye. Addig marad a luxusvilág és a barátságos delfinek reggelije az 1196 sziget partjainál.
(Borítókép: Dr. Oltványi Tamás)