Hiába keresi valaki töretlen lelkesedéssel az igazit a különböző társkereső applikációkon keresztül, a Tinderen és társain az eszeveszett jobbra húzás jó eséllyel nem jelent megoldást – sőt még meg is nehezítheti a pártalálást – derül ki egy friss kutatásból. A társkereső applikációk ugyanis a publikáció szerint árthatnak a mentális egészségnek, függőséget és szorongást okozhatnak, ráadásul válogatósabbá teszi az embereket.
A Valentin-nap közeledtével előfordulhat, hogy sok szingli a szokásosnál kicsit sürgetőbben húzza jobbra potenciális jövőbeli partnereit a párkereső alkalmazásokban, azonban egy frissen megjelent tanulmány szerint a túlzásba vitt keresgélés több kárt okozhat, mint hasznot a szerelemre való törekvésben.
A Bécsi Egyetem pszichológusai 464 fiatalt kérdeztek meg a társkereső alkalmazások használatáról, beleértve azt is, hogy mennyi időt töltenek az applikációkon, és miként döntik el, hogy balra vagy jobbra húznak egy-egy profilt.
A kutatás résztvevőitől azt is megkérdezték, összehasonlítják-e magukat másokkal, túlterheltnek érzik-e magukat a profilok folyamatos böngészése miatt, valamint hogy hogyan vélekednek az egyedüllétről és az ezzel kapcsolatos érzéseikről.
Az eredmények kiértékelését követően a kutatók arra jutottak, hogy az önbizalomhiányt, a tanácstalanság érzését és a párskereséstől való szorongást éppen a sok profilnak való kitettség váltja ki.
A publikáció emellett összefüggést talált a túlzásba vitt Tinder-használat és az egyedülléttől való félelem, valamint a párválasztási túlterheltség között is.
Eredményeink azt sugallják, hogy azoknak a randevúzóknak, akik valóban szeretnének személyesen találkozni valakivel, korlátozniuk kell a jobbra húzások számát, hogy ne tereljék el figyelmüket az alkalmazáson belüli folyamatos, azonnali érzelmi kielégülések, például a párba állás vagy a beszélgetésindítás. Ezeket az alkalmazásokat úgy tervezték, hogy javítsák az emberi kapcsolatokat, de ha túl sokszor húz jobbra embereket, akkor előfordulhat, hogy lemarad a kívánt eredményről
– mondta a tanulmány szerzője, Marina Thomas.
A kutatók szerint ha az alkalmazáson belül sikerül valakivel párba állni, akit vonzónak talál, akkor érhetően jól érzi magát az illető, és álmodozik a jövőbeli kapcsolatáról, azonban arra figyelmeztettek, hogy az online társkereső függőséget okoz, mivel a meccsek, azaz a párba állások örömét egyre többször szeretné érezni idővel a felhasználó, így nem ragad le egy személynél.
A Telematics and Informatics folyóiratban ebben a hónapban megjelent új tanulmányban a pszichológusok a társkereső alkalmazás használatának lehetséges nemkívánatos következményeit vizsgálták. Ehhez az alkalmazásokat használó, 16 és 25 év közötti fiatalokat egy sor online kérdés megválaszolására kérték fel.
A résztvevők többek között olyan kérdésekre válaszoltak, hogy milyen gyakran használnak társkereső alkalmazásokat, és szerintük túlzásba viszik-e a potenciális partnerek jobbra húzását.
Megkérdezték, hogy egyetértenek-e olyan kijelentésekkel, mint a „Folytatnom kell a jobbra húzást, mert nincs más út”, vagy a „Gyakran gondolok a partnerek jobbra húzására, amikor valami mást csinálok”, és a „Hiányozna-e, ha nem tudnék tovább csúsztatni”.
Ezt követően megkérték őket, hogy rangsorolják, mennyire értenek egyet azokkal az állításokkal, hogy „Mások népszerűbbek nálam a Tinderen”, „Szorongok, ha arra gondolok, hogy örökké szingli leszek”, és „Úgy érzem, annyi potenciális partnert látok a társkereső alkalmazásokban, hogy alig tudom feldolgozni az információkat”.
Végül aszerint értékelték őket, hogy az alkalmazásokban hirtelen ingerek, azaz kinézet alapján döntenek, vagy a profilok tüzetesebb átrágását követően.
Az eredmények elemzése után kiderült, hogy minél többet használ valaki társkereső alkalmazást, annál valószínűbb, hogy függőség alakul ki nála, a túlzásba vitt jobbra húzás pedig önértékelési problémákhoz és mentális betegségekhez vezethet.
Ennek oka, hogy az online társkeresők potenciális jutalmat kínálnak fel elenyésző kockázatért cserébe a felhasználóknak. Azaz egy potenciálisan tetsző partnerért cserébe vállalnunk kell azt a kockázatot, hogy visszautasítanak, ami azonban jóval kevésbé üti szíven az embert az online térben, mint személyesen.
Könnyen kényszeressé válhat a jobbra húzás, ha nem ügyelünk arra, mennyit használjuk ezeket az applikációkat
– állítják a szerzők.
A kutatások azt is kimutatták, hogy az emberek válogatósabbak lesznek, ha több lehetőség is adva van számukra, mivel magasabb elvárásokat támasztanak végső választásukkal szemben.
Az emberek nem hagyják abba a keresést akkor sem, ha valaki elsőre megfelelőnek tűnik számukra, hiszen megpróbálják maximalizálni a nyereséget, azaz szeretnék megtalálni a mindenben tökéletes partnert, ami azonban kiterjedt keresést igényel
– idézi a DailyMail a publikációt.
Kapcsolatot találtak a túlzásba vitt jobbra húzások és a másokhoz való hasonlítgatás között is, a kutatók szerint ugyanis az előbbi váltja ki az utóbbit. Ennek oka, hogy a felhasználók folyamatosan azon gondolkodnak, kinézetük, népszerűségük, társadalmi státuszuk vagy önértékelésük hogyan illeszkedik a választott partneréhez. A túlzásba vitt Tinder-használat emellett a publikáció szerint fokozza az egyedülállóságtól való félelmet is – így az egész könnyen ördögi körré válhat.
A legtöbb egyedülálló ember, aki társkereső alkalmazásokat használ, mára már, mondhatni, függővé vált, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a tanulmány szerint a megkérdezettek átlagosan napi 55 percet töltenek az applikáción.
Közülük tízből kilenc felhasználó elismerte, hogy ragaszkodik az olyan alkalmazásokhoz, mint a Tinder vagy a Bumble, míg tízből négyen minden reggel azonnal ellenőrzik az alkalmazásokat, amint felébrednek, a válaszadók fele pedig közvetlenül lefekvés előtt is vadászik lehetséges partnerekre.
A szakértők szerint mivel az alkalmazás használata függőséget okoz, így mindez súlyos hatással van a felhasználók mentális egészségére is.
Az online társkereső oldal, az eHarmony által végzett tanulmány szerint az egyedülállók 70 százaléka stresszesnek érzi az online társkeresést, emiatt szorong, és depressziósnak érzi magát a Tindertől és társaitól. További 44 százalék számolt be arról, hogy nem érzi magát elég jónak azokhoz az emberekhez, akikkel ismerkedik, míg 39 százalékuk nem tartja kívánatosnak magát.
A kutatás azt is kimutatta, hogy sok felhasználó egyáltalán nem is keresi a szerelmet. A felhasználók körülbelül 44 százaléka szeretne alkalmi kapcsolatot, míg a nők 27 százaléka csak azért használja az alkalmazásokat, hogy megerősítse az egóját.
Ahogyan azt sejteni lehetett, az alkalmazásokban sok egyedülálló személy szándékosan félrevezeti a randevúzási partnereit azzal, hogy profilját nem valós információkkal tölti ki,
minden ötödik résztvevő bevallotta, hogy elavult fotókat használ, míg minden tizedik hazudott a magasságáról vagy az életkoráról. További 8 százalékuk nem mondott igazat a gyerekvállalási szándékáról, míg 5 százalékuk arról, hogy egyedülálló-e, vagy sem.
A kutatás azt is kimutatta, hogy egy felhasználó átlagosan hat személlyel beszélget egyszerre a platformokon, de 10 százalékuk 15 embernél is többel, ami nagyban megnehezíti az értelmes kapcsolatok kialakítását – vélekednek a szakértők.
Mivel a technológia egyre inkább elterjedt az életünkben, az internetfüggőség új típusával találkozunk a társkereső alkalmazások formájában – a felhasználók gyakran nem is tudják, hogy ezek rabjai. Aggasztó, hogy ez milyen hatással lehet a mentális egészségükre. Emiatt érdemes odafigyelni arra, mennyi időt töltünk ezeken a platformokon, valamint arra is, hány potenciális partnerrel tartjuk egyszerre a kapcsolatot
– mondta a kutatásban részt vevő kiberpszichológus, Martin Graff.
(Borítókép: Johannes Schmitt-Tegge / picture alliance / Getty Images)