Alig több mint egy évtizede még elképesztő újításnak tűnt, mára azonban már a legtöbben kínosnak és vállalhatatlannak tartják azt a személyt, akinek egyedi csengőhangja ordítva bőg fel a tömegközlekedési eszközön, az utcán vagy éppen egy üzletben, sorban állás közben. De hogyan jutottak a mobiltelefonok csengőhangjai a képzeletbeli trón csúcsáról a koporsóba?
A legtöbben még emlékeznek rá, mekkora szám volt, amikor valaki egy gyáritól eltérő, különleges csengőhangot szerzett meg a telefonjára, amelyeket a 2000-es években sokan még a magazinok hátulján található, SMS-ben megvásárolható kódokkal szereztek be, majd küldték tovább infraporton vagy bluetoothon keresztül a barátaiknak.
A különlegesen megszólaló telefonok miatt akkoriban mindenki azonnal tudta, kinek a mobilja csörög, mára azonban már a legtöbben arra is rosszallóan kapják fel a fejüket, ha munkán kívül valakinek nem rezgő üzemmódban van a telefonja, hanem hangosan cseng a metrón, az utcán vagy éppen egy üzletben.
De mikor és miért vált státuszszimbólumból kínos szokássá az egyedi csengőhangok használata, és tört utat magának a lenémított, rezgőre állított telefon?
Hiába élték virágkorukat 15 évvel ezelőtt, már kutatások is alátámasztják, hogy a csengőhangok lassan a homályba vesznek. A letöltések egynegyedével csökkentek az elmúlt években – több mint egy évtizeddel azután, hogy a szülőket megőrjítő Crazy Frog megalkotója 40 millió fontot keresett az őrült béka 2004-es megjelenésének köszönhetően.
A Sensor Tower mobiltelefon-elemzőinek jelentése szerint a csengőhangokhoz kapcsolódó alkalmazásokat telepítő felhasználók száma 20 százalékkal, a 2016-os 4,6 millióról mindössze 3,7 millióra csökkent 2020-ban.
Ez azért alakulhatott így, mert a fiatalok a legtöbb esetben lenémítják vagy rezgő üzemmódba kapcsolják a telefonjukat, a csengőhangokat pedig egyre inkább csak az idősebb korosztály használja.
Mindez egyben arra is utal, hogy a millenniálok és a Z generáció tagjai a felhangosított telefonok tulajdonosait és az egyedi csengőhangokat használóit egyszerűen boomer szokásnak gondolják.
A szakértők szerint, mivel a tizenévesek és a huszonévesek rengeteg időt töltenek a telefonjukkal, nincs igazán szükség csengőhangra – egész nap kéznél van a készülékük, amelyen vagy látják, vagy a rezgő jelzés figyelmezteti őket a bejövő hívásokra. Azt is kiemelik, hogy a viselhető technológia térnyerésével, azaz a különböző szinkronizálható eszközök, okosórák megjelenésével az embereket már a csuklójukon érezhető rezgések figyelmeztetik az Apple Watchokon vagy a Fitbiteken keresztül, így a csengőhangok valóban szükségtelenné váltak.
Az Ofcom korábbi kutatása ráadásul arra az eredményre jutott, hogy kétszer annyi 16–24 éves részesítette előnyben inkább az üzenetküldést, mint a telefonhívásokat – írja a Yahoo.
2017-ben arról számoltak be, hogy a korosztály 36 százaléka a szöveges üzenetküldést tartotta a legfontosabb kommunikációs eszköznek, míg mindössze 15 százalékuk rangsorolta első helyre a telefonhívást. Az új közvélemény-kutatás szerint ezeket leginkább az idősebb korosztályhoz társítják, a negyven éven aluliak egyre inkább kerülik a telefonon való kapcsolattartást, amelyet egy amerikai kutatás is alátámaszt, miszerint a Z generáció és a milleniálok 80 százaléka a legkényelmesebbnek a szöveges kommunikációt tartják.
egy friss felmérés szerint az egyik dolog, amelyet a milleniálok az idősebb korosztályhoz Kötnek, nem más, mint A telefonos beszélgetés, így érthető az is, hogy az ehhez kapcsolódó csengőhangokról is hasonló véleménnyel vannak.
A Love Energy Savings által végzett közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 15 százaléka érezte úgy, hogy ez az ártatlan cselekedet drámaian öregít, akárcsak a készpénzhasználat (28 százalék) és a dohányzás (23 százalék).
Az egyéni csengőhangokat először Japánban tették elérhetővé a Digital Minimo D319-cel, 1996-ban. A telefonban volt néhány előre beállított MIDI-dallam, de az igazi forradalom az új csengőhangok számbillentyűzet segítségével történő bevitele volt. Ez a kezdetleges testreszabás hatalmas népszerűségnek örvendett, és több mint 3,5 millió példányban kelt el egy könyv, amely arról szól, hogyan lehet létrehozni a népszerű dalokat egyszerű hangjelzésekkel.
Ez az ötlet csak évekkel később, 1998-ban terjedt el nyugaton, amikor egy Vesku-Matti Paananen nevű finn férfi kitalálta, hogyan küldhet egyszerű MIDI-fájlokat Nokia telefonjára a Smart Messaging segítségével. Vesku felajánlotta szolgáltatását a finn Radiolinja vezeték nélküli szolgáltatónak, amely aztán segített neki az ötletet a tömegekhez eljuttatni.
2004-re a csengőhangok 4 milliárd dolláros iparágat jelentettek.
Természetesen ezek mindegyike egyszólamú volt, vagyis egyszerre csak egy hangot tudtak lejátszani. Az első többszólamú telefon, amely egyszerre két vagy több hangot tudott lejátszani, a Nokia 3510 volt 2002-ben, amely forradalmasította az egyedi csengőhangok iparágát is.
A többszólamú, más néven polifonikus csengőhangok valóban elhozták az egyéni csengőhangok aranykorát. Az egyes csengőhangok öt dollárért keltek el, így már az sem annyira meglepő, hogy 2004-ben 4 milliárd dolláros ágazattá nőtte ki magát a csengőhangipar. Az ekkor piacvezető Zingy például arról számolt be, hogy havonta 2,5 millió csengőhangot adtak el.
Nem a Zingy és más csengőhanggyártó cégek voltak azonban az egyetlenek, akik nagy pénzt kerestek az új digitális termékből, a mobilszolgáltatók és a zeneipar is kamatoztatta a csengőhangok népszerűségét. A szolgáltatók csökkentették az eladásokat, és nagyrészt ellenőrzött terjesztést kaptak, a zeneipar pedig a népszerű dalokra épülő csengőhangok licencdíját szedte be.
A zeneipar még nagyobb szerepet kapott, amikor a csengőhangok következő evolúciója, az úgynevezett truetone vagy mastertone megjelent a piacon. Ezek egy kis töredéket jelentettek egy dalból .mp3 vagy .wma formátumban, így a cégeknek már nem kellett zeneszerzőket felvenniük a népszerű számok újrakeveréséhez, hanem azonnal kiadhatták őket csengőhangként.
Ezen a ponton a truetone-iparág önmagában a becslések szerint 6,8 milliárd dollárra nőtt 2010-re, egy csengőhang átlagos ára 2,5 dollár volt akkoriban.
Az iPhone 2007-es megjelenésével az egyéni csengőhangok népszerűsége lassan elpárolgott. Az iPhone-on egyszerű volt különböző dalokból csengőhangokat készíteni az iTunes segítségével, és más okostelefonok is hamarosan követték ezt a példát. Az eladások zuhantak, és a Zingyhez hasonló cégek néhány évvel később végleg bezárták kapuikat.
A Billboard 2014-ben leállította a csengőhangok teljesítményének nyomon követését, amikor is a legjobb szám Taylor Swift Shake it off című slágere volt. Manapság az iparág a streamelésről szól, így a Billboard válaszul a digitális letöltések és a hagyományos eladások mellett követi a legtöbbet streamelt dalokat is – írja az Android Authority.
A csengőhangokat eközben szépen lassan, csendben a szőnyeg alá söpörték, és ma már mindez csak egy egyszerű lábjegyzet a mobiltelefonok folyamatosan íródó történetében. Manapság ritkán hallani egyéni csengőhangot nyilvánosan, ha pedig mégis meghallunk egyet-egyet, a körülöttünk lévő tekintetekből könnyedén magunk is láthatjuk, nem igazán vevők már erre manapság az emberek...
(Borítókép: Mariella Frostrup műsorvezető a „Big Ring” Guinness-világrekord-kísérlet közben Londonban. Fotó: Peter Jordan / PA Images / PA Images / Getty Images)