2023. március 26-án, vasárnap hajnali 2 óráról tekerjük előre a mutatókat 3 órára, ezzel kezdetét veszi a nyári időszámítás. Nem fogjuk szeretni, mert úgy érezhetjük, egy órával lerövidül az életünk, de hosszabbodnak a napok, nő a világos órák száma.
Az óraátállítást először Benjamin Franklin (1706–1790) amerikai diplomata és feltaláló, az USA egyik alapító atyja vetette fel, aki párizsi nagykövetként 1784-ben elküldte Egy gazdaságos tervezet című esszéjét a Journal of Parisnak. Franklin ideája az volt, hogy mindenki a Naphoz alkalmazkodva élje életét, így csökkentve a franciák gyertyafogyasztását.
A nyári időszámítást először Németországban vezették be az első világháború idején, 1916. április 30-án, amikor egy órával előre állították az órát, hogy jobban kihasználják a természetes fényt, és takarékoskodjanak az energiával.
Az óraátállítást az 1973-as olajárrobbanás után 1976-ban Franciaországban vezették be először, hogy körülbelül 300 ezer tonna kőolajnak megfelelő energiát takarítsanak meg. Hazánk 1980-ban csatlakozott a kezdeményezéshez energiatakarékossági megfontolásból. A spórolás ma sem vesztett aktualitásából, sőt.
Az óraátállításnak számos pozitív hatása volt, hiszen villamos energiát spóroltak vele, tovább lehetett dolgozni a szabadban, a mezőgazdaságban, az építőiparban. De a szervezetnek nehéz az átállás, és nemcsak vasárnap, még akár egy hétig érezhetjük az időzavar következményeit. Fáradtság, fejfájás, koncentrálási nehézségek jellemezhetnek minket, megnő a balesetek száma.
Hogy meddig lesz még óraállítás, ez bizonytalan,
bár az Európai Parlamentben újból és újból napirendre kerül, de még nem sikerült dönteni. Az unió a tagállamoknak szabad kezet adna, hogy melyik időszámítást vezetik be, de még csak Csehország tudott dönteni.
Ön pedig most tesztelheti, mennyit tud a témáról, amely hamarosan teljesen eltűnhet az életünkből.
(Borítókép: Mónus Márton / MTI)