Ma Budapest látképe már elképzelhetetlen lenne az Országház impozáns épülete nélkül, nem is olyan régen azonban még egy szeméttel teli gödör tátongott a ma már több milliárdot érő Duna-parti telken. De mégis hogyan nézett ki a Kossuth tér, és mi állt a területen az 1885-ös építkezések megkezdése előtt?
Legyen szó fővárosi vagy vidéki lakosról, külföldi vagy hazai turistáról, Budapest látnivalóinak listáján az első állomások között jó eséllyel megtalálható az Országház épülete, azaz a Parlament. A gigantikus, elképesztő építészeti alkotás mára már ehhez mérten elmaradhatatlan eleme a pesti Duna-partnak; a város látképe meglehetősen furcsa lenne mai szemmel nélküle. Pedig nem mindig csúcsosodott az épület kupolája a Kossuth tér fölé, sőt volt, hogy a telken korántsem egy ennyire kiemelkedő nívójú épület állt.
Amennyire azt a fennmaradó várostérképekből és feljegyzésekből tudni lehet, a Parlament mai helyén több olyan épület, hivatal és telep állt, amelyről talán gondolni sem mernénk, hogy korábban egy ilyen impozáns területen kapott helyet. Pedig időben sem kell fél évezredet visszamenni ahhoz, hogy olyasmire bukkanjunk, ami korántsem hétköznapi.
A mai Kossuth tér területén a reformkor előtt, a 18. század végén
egy hatalmas, szeméttelepként használt gödör volt,
amely az akkor még Pest városát és környékét bemutató 1775-ös térképen is jól kivehető. Ezt támasztja alá az 1804-ből fennmaradt, Hild János-féle rendezési terv is a térről, amelynek újkori alakja az ő vázlatain tűnt fel először.
Az építész a mai tér déli részére piacot tervezett, míg az északi részt parcellákra osztotta. A tervezett piac helyén azonban továbbra is egy gödrös szeméttelep volt, amelyet Pest városa 1844-ben kezdett el csak feltölteni. Valószínűleg innen származik a későbbi neve, a Tömő tér is, hiszen ide tömték be a város szemetét évtizedeken át, majd a telek hasznosabb felhasználása érdekében a gödröket feltöltötték.
A terület a feltöltést követően valójában már sokkal nemesebb célt szolgált.
A parcellázásra szánt részen az 1820-as években kikötő létesült,
amelyet különböző neveken említenek: volt Városi Fészer tér, Hajókászati tér, Schiffauswindsamt Platz és Städtischer Auswind Platz is. A teret egy 1837-es térkép szerint a Királyi Hajóhivatal, illetve egy királyi katonai társzekértár foglalta el. Ez a következő évtizedek térképein aztán a központi vízvezetékteleppel egészült ki, amelynek részeként egy medence is megjelenik a korabeli térképeken.
A Tömő tér elnevezést 1853-tól kezdték használni a német Stadt Schopper Platz formájában. Az Országház építésének idején, 1898-ban nevezték át az elegánsabbnak hangzó Országház térre, illetve az abba torkolló utcákat (Báthory utca, Alkotmány utca, Szalay utca) is lerövidítették és átszámozták. Nem kellett azonban sokat várni, hogy újabb keresztségen essen át a tér.
Az első világháborút követően, 1918. november 19-én Krúdy Gyula javaslatára Köztársaság térre nevezték át, mivel itt kiáltották ki három nappal korábban a köztársaságot. Ám ez is alig több mint egy évig volt érvényben, amikor is újra visszakapta előző nevét a terület.
1927-ben, Kossuth Lajos születésének 125. évfordulóján avatták fel a téren Horvay János Kossuth-emlékművét, az évfordulóhoz és az emlékműavatáshoz kapcsolódóan pedig a teret ismét átnevezték, immáron Kossuth Lajos térre.
„Az országgyűlés mindkét házát befogadó állandó országháznak a főváros ötödik kerületében levő Tömő téren építését” az 1880. évi LVIII. törvénycikk rendelte el – idézi a Parlament építése kapcsán a korabeli szöveget a Múlt Kor. Erre komoly szükség volt, hiszen a magyar törvényhozás több száz évig Pozsonyban ülésezett, Budán csak 1790-ben, 1792-ben és 1807-ben tartottak országgyűlést a mai Országház utcában, a volt klarissza kolostorban.
Az 1882-ben kiírt tervpályázatra 20 pályamű érkezett, ezek közül végül Steindl Imre terveit valósították meg. Az eklektikus-neogótikus stílusú Parlament Magyarország legnagyobb épülete, belsejében mintegy ötven lakóház férne el. Az országgyűlés az 1884. évi XIX. törvénycikkben hagyta jóvá az építési terveket, a jogszabály azt is előírta, hogy a munkát lehetőleg tíz év alatt fejezzék be.
Ez az idő azonban korántsem bizonyult elegendőnek, az 1896-os millenniumi ünnepségekre az épület csak kívülről készült el, a munkálatok csupán 1904-ben fejeződtek be teljesen.
Az Országház megépítésének ötlete azonban már korábban, 1830-ban megszületett, ami akkor javaslat formájában az országgyűlés elé is került, az első lépéseket azonban csak egy évtizeddel később tették meg. Az előzetes tervek és a hozzávetőleges költségvetés kidolgozásán József nádor fáradozott, majd felkérte Pollack Mihályt, a kor egyik legkiemelkedőbb magyar építészét, hogy tervezze meg az Országház épületét – mindezt úgy, hogy a konkrét helyszín ekkor még nem volt meg.
Terveit azonban hamar elvetették, az 1843/44-es országgyűlés a magas költségekre hivatkozva visszadobta Pollack épületét – írja a Doksi.
Ezt követően jelent meg az első pályázati kiírás, 1844 nyarán, és november végi határidővel várták a terveket a lipótvárosi Új piac területén (a mai Erzsébet tér) felépítendő Országházra. Az 1847/48-as országgyűlésen azonban az alakuló forradalmi események miatt nem bírálták el a terveket, az ügy pedig aztán el is veszítette az aktualitását – a számos, Európa jeles építészeitől beérkezett terv nagy része pedig nyomtalanul eltűnt.
A téma aztán az 1861. évi országgyűlésen újra napirendre került, ez esetben azonban már egy ideiglenes képviselőház felépítésére írtak ki pályázatot, melynek elbírálását megint csak évekig halogatták. Végül 1865-ben Ybl Miklós tervei alapján láttak neki a képviselőház felépítésének a Sándor utcában – az épület ma a Budapesti Olasz Kultúrintézetnek ad otthont. A neoreneszánsz épület egészen az új Országház átadásáig szolgált a törvényhozás helyéül.
A Duna-partra épített Parlament épületéről 1882-ben született meg a döntés, Steindl Imre terve sorsolás útján nyerte el az első helyet, a többi pedig már a szemünk előtt tornyosuló történelem...
(Borítókép: Sóki Tamás / Index)