Az ír származású amerikai táncművész, Michael Flatley neve mára egybeforrt a sztepptáncéval, amit az 1994-ben megrendezett Eurovíziós Dalfesztiválon való szereplésének köszönhet. Hétperces táncjelenete világhírűvé tette, amit hosszú évekig tartó színpadi karrier követett, mígnem 2016-ban bejelentette visszavonulását. Gerinc-, térd-, láb- és bordafájdalma miatt volt kénytelen a háttérbe vonulni, és rendezőként, illetve koreográfusként tevékenykedni tovább. A táncos az utóbbi időben további egészségügyi problémákkal nézett szembe – az év elején derült ki, hogy ismét rákot diagnosztizáltak nála (2003-ban már megküzdött egy rosszindulatú melanomával), viszont azóta megműtötték, és már gyógyulófélben van.

Flatley nevéhez fűződnek többek között a Riverdance és a Lord of the Dance nevezetű produkciók, amelyek közül utóbbi 25. évfordulóját ünnepelve érkezik Európába. A táncshow-t az 1996-os bemutató óta több mint 60 országban, legalább 1000 helyszínen 600 millió ember látta, és világszerte színházi rekordokat döntött meg. 

A jeles alkalomból ismét útjára indították a produkciót, viszont a koronavírus-járvány miatti csúszásoknak köszönhetően a magyar közönség csak idén láthatja a show-t. Hazánkban május 12-én Győrben, május 13-án Szegeden, május 14-én Budapesten, május 16-án Veszprémben és május 17-én Debrecenben mutatják be az előadás egy megújult változatát, amelyet Michael Flatley rendezett és Gerard Fahy zeneszerző zenéje kíséri. A negyventagú tánckarban egyébként három magyar is szerepel, Papp Zoltán, Papp-Krén Andrea és Krén András – akik nem mellesleg mind rokonok. A Lord of the Dance jubileumának apropóján Michael Flatley Budapesten adott interjút az Indexnek, melyben többek között arról számolt be:

• hogy érzi magát, mióta visszavonult a tánctól – kérésének eleget téve betegségéről nem kérdeztük –,
• milyen emlékei fűzik Magyarországhoz,
• miért gondolja, hogy társulatának legjobbjai közé tartoznak a magyar táncosok,
• mi köze van a bokszoláshoz és a táncnak a festészethez,
• a jövőben még milyen táncshow-val érkezik hazánkba.

Hogy érzi magát mostanság?

Nagyon jól vagyok, köszönöm a kérdést. Örülök, hogy ma itt lehetek, és köszönöm, hogy rám szánja az idejét.

Még 2016-ban hagyott fel a táncolással, és azóta a háttérből irányít. Nem hiányzik a színpad?

De, nagyon hiányzik, mert a tánc a szívemben és a véremben van, viszont mindennek megvan a maga ideje, így a visszavonulásnak is. A sérüléseim miatt 2016 óta nem voltam képes úgy táncolni, hogy azt szívesen lássam viszont a színpadon is, ezért anélkül, hogy csalódást okoztam volna a közönségemnek, vagy lehúztam volna őket, meghoztam a helyes döntést, és átadtam a stafétabotot a fiatalabbaknak. Annyi sérülés volt az egész testemben, hogy egy idő után rendszeresen injekciókat kaptam a lábamba, hogy tudjam folytatni a munkát. Ugyan a sérüléseim ma már kezelhető szinten vannak, de táncolni nem tudtam tovább. Nagyon hiányolom, mert szerintem a tánc a legjobb érzés a világon. 

A tánc olyan, mint a festés

25. jubileumát ünnepli az ön által megalkotott Lord of the Dance táncshow. Melyek a legszebb emlékei a korábbi turnékról? 

Túl sok van ahhoz, hogy kiválasszak néhányat, de hiszi vagy sem, a legkedvesebb emlékeim a stúdiókban végzett kemény munkánkhoz kötődnek, ahol fiatal tehetségekkel dolgozhattam együtt, és a legjobbat hozhattam ki belőlük. Az az álmom – és rendezőként a feladatom –, hogy a tehetségüket a felszínre hozva mutassam meg őket a világnak. Semmi nem tesz boldogabbá, mint az, ha olyan helyekre juttathatom el őket, ahol korábban még sosem jártak. Ez rettentően fontos nekem. Megfordultunk már többek között az Oscar-gálán, felléptünk a Madison Square Gardenben, sportcsarnokokat töltöttünk meg, akár itt, Budapesten, és átutaztuk az egész világot a táncshow-val. Annyi örömteli pillanat akadt, hogy nehezen tudnék választani, de büszkeséggel tölt el, hogy bárhol is koncerteztünk az elmúlt 25 évben, egy este sem végződött úgy, hogy ne álló ovációt kaptunk volna. Ez az egyik legnagyobb visszaigazolás rendezőként és alkotóként is. 

A turnék, illetve egy-egy koncert alatt hány szteppcipőt használt el?

Ez egy nagyon jó kérdés. Sosem döntöttük el előre, pontosan hányat vigyünk magunkkal a turnéra, de mindig is nagyon beleéltem magam a táncolásba, ezért rendszerint több párat kellett bekészíteni belőlük. Nyilvánvaló okokból igen hamar elhasználtam őket, mivel nagy terhelésnek vannak kitéve ezek a cipők, aminek a cipész minden bizonnyal örült, de a lábaim már nem annyira. 

Mit gondol, mi tette ilyen sikeressé a Lord of the Dance táncshow-t? Mitől ilyen különleges?

Nehéz lenne megfejteni, de személy szerint én úgy vélem, mivel a világ legjobb táncosaival dolgozhatok együtt, ez azt is eredményezi, hogy nekik köszönhetően a táncshow is a világ legjobbja lett, ezt a közönség reakciója igazolja. Mikor a nézők között ülve minden este élőben figyelem a táncosokat előadás közben, és látom, mennyire boldogok, hogy élhetnek az álmaiknak, és szinte sugároznak az örömtől, az nagyon inspiráló a számomra, és valószínűleg nem csak nekem, hanem mindenkinek a közönségben. 

Meg tudná fogalmazni, mit jelent önnek a tánc? Egyfajta önkifejezés, vagy valami egészen más? 

Pontosan az, a táncolás számomra egyet jelent az energiával, az erővel. Mintha minden este egy képet festenék élőben, mivel a tánc olyan, mint a festés. Szeretem azt látni, ahogy a belső energia a felszínre tör, és egy mestermű rajzolódik ki. Előadóként ezt lehetetlen elrejteni, mert a lelked nyújtod tálcán a közönségnek a színpadon, ami a legjobb hely arra, hogy életre kelj a táncosok hada előtt, és mindent beleadj. Leírhatatlan érzés.

Honnan tud inspirációt gyűjteni mindehhez?

A táncosaim, a céljaim elérése és az egyre több új projekt inspirál a leginkább. Nemrég álmodtam meg egy új show-t, ami egy karácsonyi zenés produkció lesz. Minden karácsonykor fel fogunk vele lépni a világ különböző városaiban. Már felvettem a kapcsolatot az itteni promoteremmel, akivel 18 éve dolgozom együtt, nagyon jó barátok vagyunk, és sokáig fogunk még együtt dolgozni. Már elkezdte keresni a lehetséges helyszínt a show-hoz, ami teljesen más lesz, mint a Lord of the Dance. Tele lesz karácsonyi dalokkal, amelyeket mindenki ismer, és közülük is a leghíresebbekre fognak táncolni a táncosok, ami nagyon izgalmas lesz. A karácsony egy különleges időszak, és én is úgy érzem magam ilyenkor, mint egy kisgyerek. Imádom a díszkivilágítást, a zenéket, meg persze a forralt bort.

Sztepp, turné, Magyarország

Az elmúlt években már több táncshow-ját elhozta Magyarországra, illetve három magyar táncossal is együttműködik. Fontos, hogy olyanokkal dolgozzon, akik a világ más pontjairól származnak?

Nagyon is. 25 évvel ezelőtt kezdetben csak ír táncosaim voltak, akiket ekképp is edzettünk, de amint a produkciókkal turnézni indultunk, keresztülszelve a világot, sokan beleszerettek ebbe a műfajba, és nagyon komolyan kezdtek el foglalkozni az ír tánccal. Sok országból vannak táncosaink, de ha már a magyarokat említette, 

Zoltánra már mesterként tekintünk, mivel húsz éve velem van, igazi vezető. A felesége pedig a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam. Ő foglalkozik a fiatal lányokkal, például segít nekik nyújtani, és hogy hogyan tökéletesítsék a koreográfiát. Nagy segítséget jelentenek nekem, és büszke vagyok arra, hogy őket is a táncosaim között tudhatom. 

Ezek szerint jó tapasztalatai vannak a magyarokkal kapcsolatban.  

Csakis jó tapasztalataim vannak, imádunk is itt lenni, Magyarországon. Minden alkalommal, amikor idelátogatunk, telt házas koncerteket adunk. A közönség rendszerint felállva őrjöng, és mindenki nagyon kedves velem, a lehető legszebb szavakkal illetnek, ami nagyon jólesik.

Mikor jártak először Magyarországon?

Azt hiszem, még a 90-es években lehetett. Egy sportcsarnokban léptünk fel, és minden jegyet eladtunk, ami nagy megtiszteltetés volt számunkra. Talán nem is volt még olyan táncos, aki képes volt telt házas koncertet adni egy stadionban, és Magyarországon volt először lehetőségem ezt megtapasztalni, amire meleg szívvel gondolok vissza.

Úgy tudom, a táncolás mellett a furulyázáshoz is van tehetsége. Van esetleg más szenvedélye is ezeken kívül?

Nos, fiatalként bokszoltam. Pont idén április 13-án ünneplik a Chicago Golden Gloves bokszgála 100. évfordulóját, és engem is megkerestek, hogy elfogadnám-e aTitans elismerést (amelyet a Chicago Golden Gloves azon korábbi bokszolói kapnak, akik rendkívüli sikereket értek el más területen – A szerk.). Még annak ellenére is, hogy már majdnem ötven év eltelt azóta, hogy utoljára ringben voltam. Szép emlékeim fűznek ehhez az időszakhoz, nagyon szerettem. De nyomon követem az ír rögbicsapat mérkőzéseit is, ők jelenleg a legjobbak a világon, és rendkívül büszke vagyok rájuk. Emellett pedig a fiammal együtt nagy Forma–1-rajongók vagyunk. Írország és Monte Carlo között ingázom, de évente megnézzük a futamokat. Mindenkinek szurkolunk – főleg a Ferrarinak!

Visszatérve a tánchoz, elérte, amit szeretett volna? 

A csúcsig jutottam, mert egyidőben a világ legjobb táncosaként emlegettek, ami sokat jelentett nekem, mivel sok éven keresztül keményen dolgoztam ezért. Rengeteg fájdalommal járt, mire eljutottam idáig, de megérte. Minden nagyobb rendezvényen felléphettünk már egészen Tokiótól Texasig, Mexikótól a Madison Square Gardenig és Budapesttől Bostonig, mindenhol telt házas koncerteket adtunk. Felléptünk például a G8-ak találkozóján is, és olyan nagyszerű dolgokat vittünk véghez, hogy biztosan bekerülünk a történelemkönyvekbe.

Vannak még megvalósításra váró álmai?

Persze, mindig vannak. A karácsonyi táncshow a legújabb szenvedélyem és álmom, de biztos vagyok benne, hogy ezt követően még lesz más is. Ahogy az a produkció is egyedülálló, amit májusban hozunk el Magyarországra. Nagyon megindító és érzelmes lesz, biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok a nézők között, akik nem fognak hinni a szemüknek. Bárhova megyünk, mindig van, aki a show láttán elsírja magát, de a végén mindig tapsviharral jutalmaznak minket. 

A karácsonyi show mellett van más is, amivel készül a jövőben?

Sok minden van készülőben, de erről még nem beszélhetek. Legalábbis egyelőre.

(Borítókép: Michael Flatley. Fotó: Kaszás Tamás / Index)