A mai napig nem tudjuk, mi lehet a kulcsa a népszerű Oreo keksz vagy akár a Pilóta keksz szétválasztásának. Ezt kezdte el egy évvel ezelőtt kutatni az MIT csapata, amely már kisebb áttörést is elért, de Hollandiában is sikeresen juttattak egyenlő arányban az ízletes krémből mindkét kekszdarabra – utóbbi esetben ráadásul puszta kézzel.
Nem telik el úgy nap, hogy a híres-neves brit tudósokhoz társított különféle tudományos vagy sok esetben inkább áltudományos megállapításokról ne számolnának be lapok, azonban valóban vannak olyan hiánypótló felfedezések is, amelyek komoly hatást gyakorolhatnak a mindennapjainkra. Vélhetően persze nyugodtan hajtjuk álomra a fejünket akkor is, ha lefekvés előtt az ágyneműre morzsázott Oreo – vagy ha épp sikerül beszerezni, a Magyarországon sokkal népszerűbb Pilóta keksz – nem úgy lett szétszedve, hogy mindkét kekszre egyenlő arányban jutott a krémből, mégis mindenki fantáziáját izgatja, mi lehet az édesség szétcsavarásának titka.
A krémmel töltött kekszek már évek óta sorra vetik fel a különlegesebbnél különlegesebb kérdéseket. Továbbra is vita tárgya például, hogyan kell helyesen enni ezeket az édességeket: szét kell-e csavarni, és a krémet külön kell megenni, esetleg tejbe kell mártani, vagy egy szendvicshez hasonlóan kell elfogyasztanunk.
Ahogyan arról tavaly áprilisban az Index is beszámolt, különleges szerkezettel szerették volna megoldani a népszerű édesség szétcsavarásának titkát az MIT mérnökei, így egy Oreometer névre keresztelt szerkezetet hoztak létre, amellyel akkor már néhány esetben sikerült precízen félbeszedni a kekszeket.
Az MIT csapata egy nemrégiben készült tanulmányban arról számolt be, hogy különféle ízű Oreókat helyeztek az Oreometerbe, majd különböző sebességgel igyekeztek egyenlő arányban szétcsavarni azokat a 3D-s nyomtatóval megalkotott gép segítségével, amiről a tanulmány vezetője, Crystal Owens számolt be a Wall Street Journalnak.
Volt, hogy a kekszeket az Oreo-krémhez hasonló mechanikai tulajdonságokkal rendelkező anyagokkal – fogkrémmel, joghurttal, fagylalttal – tesztelték, amelyek esetében aztán pont középen elváltak egymástól, ha kellő erejű csavarásnak voltak kitéve.
Végül miután több mint 1000 darab Oreót vizsgáltak, a kutatók megállapították, hogy az esetek nagy részében, körülbelül 80 százalékában csak az egyik kekszre tapadt a töltelék, amire a csavarás sebessége sem volt befolyással. Az Oreometer ugyanis a leglassabb csavarási sebességnél (amely körülbelül öt percet vett igénybe) és a maximális sebességnél (ami körülbelül 100-szor gyorsabb, mint ahogyan egy ember el tudja csavarni) sem maradt ott mindkét kekszen a krém.
Kézzel is teszteltük a kekszet – csavartuk, szétszedtük, szétcsúsztattuk és egyéb alapvető mozdulatokkal próbáltuk szétszedni, de ez sem változtatott a próbálkozások sikerességén
– mondta a professzor.
Ez azt sugallja, hogy a krém erősebb, ragadós, így nagyobb valószínűséggel marad együtt, mintsem tapad a kekszhez, így annak szabályos szétválasztása is meglehetősen ritka. Bizakodásra adhat okot viszont, hogy a fennmaradó próbálkozások esetében sikerrel jártak, és a kekszet pontosan sikerült félbeszedni, azonban azt egyelőre továbbra sem tudják pontosan meghatározni, mely tényező vezetett a krém igazságos elosztásához.
De akkor hogyan lehet szétválasztani a kekszet pontosan a felénél? A válasz sokak számára elkeserítő lehet, de ha valaki mégis megpróbálná pontosan szétválasztani a kekszeket, ahhoz
komoly türelem, több száz csomag Oreo és jókora szerencse kell.
De nem teljesen lehetetlen!
Thomas Schlathölter, a holland Groningeni Egyetem fizikusa, aki nem vett részt a tanulmányban, az egyetemi hallgatóival megpróbálta lemásolni az MIT-csapat kutatását a holland Oreóval, azzal a különbséggel, hogy ők kézzel csavarták a kekszet, ami aztán nagyban befolyásolhatta az eredményt is.
Meglepetésemre sok diák a töltelék egyenletes szétválását figyelte meg az amerikai kutatás eredményeinek döntő többségével szemben. Úgy tűnik, az európai Oreo más, a különbség a krém formulájában lehet
– vélekedett a professzor, akinek ad hoc jellegű felmérése reményt ad arra, hogy egyszer a jövőben biztos megoldást találnak a kekszek szabályos szétválasztására. Ezt a felvetést tartja a legvalószínűbbnek az alapkutatást végző Owens is, aki szintén azt gyanítja, hogy Európában a gyártási folyamat különbözik, nem pedig a recept – erre azonban egyelőre az Oreót gyártó cég sem tudott kielégítő választ adni.
Ugyan a Princeton mérnökei 2014-ben már foglalkoztak a népszerű kekszekkel, az a kutatás leginkább arra kereste a választ, hogy a két keksz közül melyikhez tapad inkább a krém. Az Oreo gyártási folyamata és a teljes recept is ismeretlen egyelőre, több másik nagy kekszgyártó vállalat azonban már korábban nyilvánosságra hozta, hogy a töltött édességeik milyen metódus alapján készülnek a gyártósoron.
Kiderült, hogy a gépek csak az egyik oldalra nyomják fel a krémet, a másik kekszdarabot ezt követően egy présszerű géppel helyezik rá, emiatt lehetséges az, hogy azon az oldalon marad meg legtöbb esetben a töltelék, amelyre először ráhelyezik, hiszen a krém bejut a keksz tésztájának barázdáiba.
A kutatást vezető mérnök szerint a hasonló kérdések feltérképezése jó belépő lehet az átlagemberek számára a komolyabb tudományos világba.
Az MIT kutatásait a legtöbb esetben a kíváncsiság hajtja, hogy az emberek megértsék a körülöttük található dolgokat. Így ha valaki valami különlegest észlel, időt szán arra, hogy elgondolkodjon azon, és utánanézzen, mi miért történik
– mondta Owens.
(Borítókép: Justin Sullivan / Getty Images)