Biztos sokan találkoztak már a munkahelyükön olyan kollégákkal, akik alkalmatlanok elvégezni a rájuk kiosztott feladatokat és megfelelni az adott pozíció követelményeinek, mégis ugyanazért a pénzért alkalmazzák őket, mint másokat. Azt gondolnánk, ez ellen nem lehet mit tenni, pedig létezik megoldás.
Ahogy a mondás tartja, a barátainkat megválogathatjuk, de a rokonainkat nem – ez a gondolatmenet érvényes lehet arra is, hogy ugyan a munkáját jó eséllyel megválogathatja az ember, az ott dolgozó főnökeit, kollégáit, munkatársait azonban a legtöbb esetben nem. Ez alapvetően nem kellene, hogy problémát jelentsen, hiszen eredetileg mindenki pontosan ugyanazért ül egy munkahelyen: hogy elvégezze a dolgát, cserébe pedig a következő hónap elején megkapja a fizetését. Ám ez közel sem működik mindig zökkenőmentesen – legalábbis ami a kollégákkal való felhőtlen munkaviszonyt illeti.
Akár a saját bőrünkön is tapasztalhattuk, vagy hallgathattuk órákon keresztül a párunk felháborodott elbeszélését arról, hogy a kollégái a csacsogáson, kávézáson és ebédelgetésen kívül ismét nem dolgoztak semmit, az el nem végzett feladat pedig nyilvánvalóan a mindig elérhető, legszorgalmasabb személyre szállt át. Az ilyen esetekben már az alapvető problémát jelent, hogy a naplopót és a szorgalmas munkavállalót körülbelül azonos fizetésért alkalmazzák, illetve az is ellentéteket szülhet, hogy bizonyos kollégák vélhetően csak a csodának köszönhetően jutottak egy-egy pozícióba, hiszen amellett, hogy nincs meg bennük a kellő motiváció,
fogalmuk sincs arról, hogyan kellene elvégezniük a rájuk bízott feladatokat.
Egy olyan vállalatnál, ahol sokan dolgoznak, a legalaposabb állásinterjúk ellenére is előfordul, hogy olyan ember kerül egy-egy pozícióba, aki nem képes maradéktalanul elvégezni a munkáját úgy, ahogy azt előírták neki. Ezzel nemcsak az a gond, hogy az ő feladatai másokra hárulnak, hanem hogy az inkompetens dolgozó és sok esetben annak a főnöke sem jön rá arra, hogy
a teendőket átpasszoló alkalmazottra nincs szükség a vállalatnál.
Amennyiben mégis sikerül kiszűrni, hogy adott feladatokat képtelen megoldani egy munkavállaló, a legtöbb esetben ekkor sem merül fel a vezetőkben, hogy megváljanak tőle. Ehelyett sokszor inkább másokra sóznak pluszterheket, miközben az inkompetens személy vidáman kattintgatja a Facebookot, és főzi a kávét naphosszat.
Nem is beszélve arról, hogy a problémát orvosló alkalmazott bére jó eséllyel megegyezik a feladat elvégzésére alkalmatlan kolléga fizetésével – azaz a túlterhelt egyén két ember munkáját végzi ugyanannyiért.
A jelenség érthetően bosszantó lehet azok számára, akiknek megvan a kellő kvalitásuk ahhoz, hogy elvégezzék a pozíciójukkal járó teendőket, hiszen a hozzá nem értő kolléga egyrészt a terhek átpasszolásával megnehezíti a munkájukat, miközben a semmitevéssel és a folyamatos csacsogással hátráltatja azt, aki tényleg dolgozni ment be a munkahelyére.
De mégis hogyan lehet elviselni ezeket a kollégákat, és tényleg csak a kirúgatás jelenthet megoldást?
Amikor hozzá nem értő emberekkel, alkalmazottakkal, kollégákkal, partnerekkel, munkatársakkal van dolgunk, a bosszantó jelenség kezelésének ismerete létfontosságú ahhoz, hogy vezetőként és csapatjátékosként kezelni tudja valaki a helyzetet, és ne őrüljön bele a nem kívánt munkatárs puszta létezésébe, ez ugyanis a mentális és a fizikai jóllétére is káros hatással lehet.
A legelső, ami biztosan mindenki fejében megfordul, hogy közöljük a vezetőséggel, az adott kolléga képtelen ellátni a feladatát, emiatt pedig jogos az elvárásunk, hogy az illetőt bocsássák el, vagy kényszerítsék felmondásra. Ez azonban nem minden esetben jelenti az egyetlen megoldást – érdemes várni és higgadtan meghozni a döntésünket.
Azon munkatársak esetében, akik valóban nem rendelkeznek kellő ismerettel és kvalitással az adott munkakör betöltésére, az Office Topics cikke szerint először érdemes átgondolni, van-e rá mód, hogy az illető a lehető leggyorsabban elsajátítsa a munkájához szükséges készségeket és ismereteket. Ehhez minden anyagi és szellemi forrást a rendelkezésére kell bocsátani, ami segítheti a feladatok elvégzésében.
Igen ám, de van olyan munkatárs is, aki szimplán csak nem hajlandó optimálisan elvégezni a munkáját. Ilyen esetben már érdemesebb elővenni a feljelentős énünket, és feldobni őket a vezetőjüknek. Ehhez azonban bizonyítékra lesz szükség, hiszen az állításokat alá kell támasztani valamilyen terhelő adattal, ezért érdemes minden feladatot dokumentálni és e-mailekkel igazolni. Bár a személyes konfrontáció a legtöbb munkahelyi szituációban nem javasolt, ez esetben eredményre vezethet, ha felhívjuk az illető figyelmét arra, hogy nem a fölösleges magyarázkodásokért és a YouTube-videók nézegetéséért kapja a fizetését.
Sok esetben találkozhatunk olyan személyekkel is, akik a lustaságuk miatt alkalmatlanok a munkájuk elvégzésére, az ő esetükben szintén fontos felmérni, hogyan lehet heves klaviatúracsapkodás nélkül olyan eredményre jutni náluk, amelynek köszönhetően végre hajlandók lesznek a feladataikat ellátni.
Azért is fontos megoldani az ilyen helyzeteket, mert rendkívül frusztráló ilyen kollégákkal dolgozni, ami még a saját produktivitásunk kárára is mehet, hiszen a jelenlétük és moráljuk egyáltalán nem kedvez az eredményes és harmonikus munkakörnyezetnek. Gondoljunk csak bele, mennyire fárasztó egész nap azon törni a fejünket, hogy miként szabadulhatnánk meg a bosszantó, lusta kollégáktól, akik a mi energiánkat is elveszik a munkától.
Érdemes tehát először beszélni velük arról, hogy javítsanak a hozzáállásukon, ám mivel az esetek nagy százalékában ez nem vezet eredményre, nem árt dokumentálni a lazsálásukat, és a megfelelő időben szembesíteni ezzel. Ha ezután sem történik változás, figyelmeztethetjük, hogy a felettesének is beszámolunk a helyzetről. Egy biztos, nem érdemes csendben tűrni, ha valaki semmittevésért cserébe a miénkhez hasonló fizetést vesz fel.
(Borítókép: Stockphoto / Getty Images)