A mára Disney-legendának számító Andreas Deja animátorként az óriáscég számos elismert alkotásának szereplőit rajzolta meg, és próbálta olyan vonásokkal felruházni őket, hogy emberinek hassanak. A művésszel a Disney legújabb kiállításának első európai állomásán, Münchenben beszélgettünk.
Az idén 100. születésnapját ünneplő Disney a jeles alkalomból egy kiállítást indított útjára, a Disney 100-at, amelyen az eddigi fennállásuk alatt keletkezett filmes relikviákat mutatják be a rajongóknak. A legelső még február közepén nyílt meg Philadelphiában, viszont április 17-én európai helyszínnel is bővült a repertoár. Az Európában elsőként Münchenben debütáló kiállítás megnyitóján az Index is ott lehetett, és a különleges tárgyak megtekintése mellett a Disney két kulcsfigurájával is interjút készíthettünk. Don Hahn kétszeres Golden Globe-díjas amerikai producerrel, aki nélkül nem készülhetett volna el Az oroszlánkirály vagy A szépség és a szörnyeteg, illetve Andreas Deja animátorral, akinek a nevét ugyan nem sokan ismerik, de karaktereit százezrek imádják.
A 66 éves, lengyel származású Andreas Deja több disney-s produkcióban működött közre animátorként és vezető animátorként. Utóbbi esetében munkaköre annyit takart, hogy egyetlen főszereplő megtervezésének minden aspektusáért volt felelős, illetve ő felügyelte a vele együtt dolgozó többi animátor munkáját is, akik segítettek az adott karaktert tökéletesen megformálni minden jelenetben. Deja nevéhez fűződik például Gaston (A szépség és a szörnyeteg), Jafar (Aladdin), Zordon (Az oroszlánkirály), Triton király (A kis hableány), Herkules (Herkules), Lilo Pelakai (Lilo és Stitch), Tigris (2011-es Micimackó), Odie mama és kígyójának (A hercegnő és a béka) megrajzolása, illetve több produkcióban ő alkotta meg Mickey egeret is. Hogy pontosan milyen szempontokat kell figyelembe venni az egyes szereplők megalkotásánál, arról a müncheni Disney 100 kiállítás megnyitóján kérdeztük Andreas Deját, aki azt is kifejtette az Indexnek,
Animátorként, vezető animátorként mit tekint a munkája legnehezebb részének?
Talán az egyik legnehezebb az, hogy egységes maradjon egy karakter. Vezető animátorként ugyanis egyetlen szereplővel foglalkozom, és felelős vagyok érte. Legyen szó akármelyikükről, akár Jafarról, minden jelenetet meg kell rajzolni, amiben szerepel. Általában négy-öt másik animátorral dolgozom együtt, és mivel mindenki másképp rajzol, a saját stílusában, az én felelősségem, hogy az adott szereplő mindig ugyanúgy nézzen ki a képernyőn. Ez plusz-erőbefektetést igényel, mivel meg kell néznem a csapatomban dolgozók animációit, és még ha a színészi játék és minden mozdulat passzol is, megesik, hogy a karakter nem úgy néz ki, ahogy megálmodtam. Akkor újra át kell néznem a rajzokat, és javítani őket. Megterhelő tud lenni, illetve némi időbeosztást is igényel, mivel egyszerre kell korrigálnom mások munkáját, illetve foglalkoznom a sajátommal, de nem esik nehezemre ez a feladat, örömmel végzem.
Ön rajzolta meg többek között Gastont A szépség és a szörnyetegből. Honnan nyert inspirációt?
Ő egy olyan srác, aki nagyon odavan magáért, a testéért, illetve azon tulajdonságaiért, amiket szerinte mindenkinek szeretnie kéne benne. Persze a városban minden lány imádja őt, kivéve Belle-t. Ha Los Angelesben bemész egy edzőterembe, hasonló jelenséggel találod szembe magad. Egy olyan karaktert akartunk létrehozni, akihez nem egy adott személy vagy színész jellemvonásait vettük alapul, hanem egy Los Angeles-i gyúrós fazonét. Ugyanaz a modorosság, a fogak megvillantása a tükörben, ezek a srácok mind ezt csinálják.
Herkules megalkotása is önhöz kötődik, az ő esetében például mi volt a fő szempont?
Herkules nehéz eset volt. Próbáltam minél több ihletet meríteni a karakter hangjából, Tate Donovanból, aki akkor egy elég alulértékelt színész volt. Ami a kinézetét illeti, azt biztosan tudtuk, hogy szuperhősszerűnek kell lennie, viszont maga a film túl grafikus volt. Abban az időben volt egy brit karikaturista, Gerald Scarfe, aki sok politikai karikatúrát készített, köztük Margaret Thatcherről is. A rendezők kedvelték a rajzolási technikáját, éles vonalakkal dolgozott, de én nem tudtam ebben a stílusban megrajzolni Herkulest. Ő egy naiv, nagyon félénk karakter, aki fél a lányok társaságában, ennek ellenére próbálja bebizonyítani magának, hogy hős. Beszéltem Scarfe-fal, aki éppen a stúdióban volt akkor, és azt javasoltam, mielőtt túlságosan belemerülnénk, tegyünk egy próbát a görög szobrokkal. Tanulmányoztuk őket, hogy rájöjjünk, mitől görög egy görög szobor: egyenes orr, kerek szemek szép szemhéjjal, és a férfiak esetében telt ajkak. Próbáltuk ezt alapul venni, majd tovább alakítottuk, így lett például az állvonala visszakunkorodó, ahogy a fülei is. Ezt pusztán azért csináltuk, hogy passzoljon a többi szereplőhöz, de végül ez is lett a végső dizájn.
Tudja előre az adott karakter főbb személyiségjegyeit, amik segíthetnek a megalkotásukban, illetve hogy mi fog történni a szereplővel a film során?
Van egy csapat, akik csak a film történetével foglalkoznak, és egy táblára kihelyezik az eseményeket – mint egy képregény esetében mondjuk –, ekkor jönnek képbe az animátorok. Sokat segít abban, hogy minél jobban megismerjem a karaktert, ha látom, mi történik vele, min megy keresztül, nemcsak fizikálisan, hanem érzelmileg is. Ezek szolgálnak ugródeszkaként, amik alapján már el tudom készíteni az első, kezdetleges rajzot, dizájnt a szereplőről, akit többféleképp is lerajzolok. A végső döntés pedig a rendezőké. Igazi csapatmunkáról van szó, így nem csak az enyém a dicsőség. Persze, nagy szerepem van benne, mert én animáltam az egyes karaktereket, de rengeteget számít a hangjuk is, illetve a film sztorija. Sok ember munkáján múlik egy szereplő megformálása.
Mik a legfontosabb tényezők, amiket figyelembe kell venni?
A személyiség. Könnyű mondani, de annál nehezebb megvalósítani. Mégis hogyan alkotsz meg egy egyéniséget? A karakternek változáson kell keresztülmennie, mert ha a film során végig ugyanolyan marad, az nem teszi túl érdekessé. Emellett pedig, ahogy a szereplő reagál különböző helyzetekre, illetve ahogy más karakterekkel viselkedik, az árulkodik arról, milyen is valójában. Egy szereplő attól érdekes, ha olyan személyisége van, hogy az emberek azonosulni tudnak vele. Az csak jót jelent, ha valaki azt mondja: „Ő pont olyan, mint a nagybátyám.” Például Balu, a medve esetében: „Van egy bácsikám, aki ugyanezen megy keresztül, mint ő.”Van egy vicces történetem is ehhez kapcsolódóan. Amikor A szépség és a szörnyeteget befejeztük, alig voltak még kiszínezve a jelenetek, inkább szimpla ceruzarajzok voltak, de szerettük volna megnézni, hogyan fest a képernyőn, ezért egy tinikből álló közönséget csődítettünk egy moziba. A középen lévő sorok egyikében ültem. Jött az első jelenet Gastonnal, amiben beront Belle ajtaján, és azt mondja:„Össze fogunk házasodni, gyerekeink lesznek, öt vagy hat, hozzám hasonló költők.” Tisztán emlékszem, hogy az egyik lány odahajolt egy másikhoz, és hallottam, ahogy azt súgta: „Vele randiztam tavaly.” Szóval ez a karakter valóban létezett az ő számára. Látott benne valami valódit.
Rengeteg karaktert alkotott meg eddigi pályafutása során, van egyáltalán kedvence?
Ha mindenképp meg kéne neveznem valakit, akkor Jafarra esne a választásom, vagy Zordonra. De hogy egy teljesen ellentétes karaktert is mondjak, Lilót is nagyon szerettem a Lilo és Stitchből.
(Borítókép: Andreas Deja a Disney 100 müncheni megnyitóján / Fotó: Getty Images)