Európa több országához hasonlóan Nagy-Britanniában is komoly probléma az úgynevezett megélhetési válság, amely az egyik legfőbb oka lehet, hogy az elmúlt egy évben drasztikusan nőtt az utcai bűncselekmények száma. A nagy értékű vagyontárgyakra utazó rablóknak nincs nehéz dolguk, London milliomosai szinte tálcán kínálják méregdrága karóráikat és táskáikat. A támadások növekvő számáról árulkodik a petíció is, amely megtiltaná a londoniaknak a bozótvágó kés online megvásárlását.
London a világ egyik luxusfővárosa, legfontosabb pénzügyi központja és shoppingdesztinációja, a gazdagok játszótere – és ezzel a bűnözők is tökéletesen tisztában vannak. Aggasztó azonban az a trend, amely a koronavírus-járvány kiváltotta korlátozások feloldása óta megfigyelhető. Egyre több a brutális fegyveres támadás az olyan elit negyedekben, mint Chelsea, Mayfair vagy Knightsbridge, ahol a szupergazdagok laknak, illetve a legelegánsabb üzletek, éttermek és szállodák is találhatók. A tolvajok gátlástalanságát mutatja, hogy már nem is elsősorban a színházba vagy vacsorázni igyekvőket fosztják ki, az esetek többsége fényes nappal történik.
A rendőrség igyekszik úrrá lenni a helyzeten, de az emberek körültekintését is kéri, elsősorban azt, hogy ne hivalkodjanak az értékeikkel, ezzel számos esetben megelőzhetők lennének a súlyos arccsonttörések, a szájsebészeti helyreállító beavatkozások, illetve a többéves terápia, amely a lelki traumát segít feldolgozni. A londoni Metropolitan Police talán tudta nélkül is ezzel egy új divattrend elterjedésében vállal szerepet.
Az utóbbi hetekben egyre több cikk jelenik meg az úgynevezett csendes luxusról (quiet luxury), amelyet bizonyos divatlapok a spanyolviasz feltalálásaként állítanak be. Holott valójában nem szól másról, mint hogy az ember konszolidáltan, decensen öltözzék fel, ne teleaggatva magát logókkal, mintha egy élő hirdetőoszlop lenne.
A trendnek az Utódlás című sorozat friss, negyedik évadja adott nagy löketet, de fontos katalizátornak tartják Gwyneth Paltrow szettjeit is, amelyeket a londoni bírósági tárgyalásokon viselt a közelmúltban, miután beperelték egy síbalesettel kapcsolatban.
A trend lényege az, hogy finom anyagokból készült, minőségi ruhákat hordjunk, pont, ahogy az old money, azaz a régi vagyonok örökösei is teszik, akik zömében nem viselnek márkajelzéseket vagy hivalkodó darabokat. Az ízlésük ennél egyrészt jóval kiforrottabb, másrészt nincs szükségük arra, hogy egy logómintás darab vagy egy ismert státuszszimbólum – legalábbis amit az újgazdagok, netán a nem túl szofisztikált körök tartanak annak, tegyük hozzá – beemelje őket az élvonalba, hiszen családjaik akár évszázadok óta ott tanyáznak.
A trend újszerűsége, hogy az utóbbi idők népszerű esztétikai irányvonala, a minél közönségesebbnek ható szettek ellenében régi/új alternatívát kínál, megmutatva: attól még, hogy az ember jómódú, nem szükséges obszcénnak is lenni. A rendőrségi logika sajnos azonban ott megbukik, hogy a rablóknak is van erre szemük. Hogy valaki nem a közhelyes és az elit számára emiatt vállalhatatlanná is tett darabokat hordja, attól még látják rajta, hogy el van eresztve, és ezek a jellemzően fiatal bűnelkövetők ki vannak művelve már a niche óramárkákból is, nemcsak a Rolexre meg a TAGHeuerre hajtanak.
A múlt héten nagy ívet futott be egy török influenszer Instagram-posztja, aki egy szomorú fejes emojival tudatta a követőivel, hogy úgy kapta meg a londoni Selfridges luxusáruházban a feltehetően Hermés termékét a kasszánál, hogy nem a márka jellegzetes narancssárga, logós papírzacskójába tette azt az eladó, hanem egy sima fehér szatyorba – amivel a divatcég nyilvánvalóan vásárlói testi épségét próbálja védeni.
A földi halandóknak, akik általában azért kérnek a boltban szatyrot, hogy ne a kezükben kelljen hazacipelni a vásárolt árut, talán furcsa lehet e kiakadás. Az influenszervilágban azonban ez igenis lehet világtragédia, hiszen már a kicsomagolás (szakszóval unboxing) előtt lehetne egy sokat sejtető Insta-storyt kitenni arról, hogy vajon mi az új szerzemény. A fehér papírtasak nyilván kisebb érdeklődést vált ki, és kevesebb lájkot fog hozni, nem lehet feltenni a szekrény tetejére menőzésnek egy másik videó díszletelemeként.
De távolodjunk most el ettől a hatalmas problémától, és térjünk rá a számadatokra, amelyek megalapozzák a divatcég döntését.
Tavaly a londoni óraaukciókkal foglalkozó Watch Collecting mobilkampányt indított a legelegánsabb londoni negyedekben. A teherautójuk oldalán lévő LED-kivetítőn döbbenetes szám: 2022 májusáról júniusra, mindössze egy hónap alatt 60 százalékkal emelkedett a rablások száma (az éves növekedés 2022-ről 2023-ra 65 százalék), amelyek zöme igen erőszakos jellegű. A bíróság igyekszik keményen fellépni, év végén egy támadó kilenc év letöltendő börtönt kapott amiatt, mert eszméletlenre vert egy férfit az utcán annak 61 millió forintot érő Patek Philippe karórája miatt.
De említhetnénk azt az esetet is, amikor egy közel-keleti fiút öltek meg a 13 milliós Rolexe miatt, vagy vágták le egy idős férfi karját egy bozótvágó késsel. Ezen esetek és saját elszenvedett élménye okán indított petíciót Andrew Dinsmore, Hammersmith és Fulham kerületek városi tanácsának konzervatív képviselője, amely megtiltaná az ilyesféle szúró-vágó szerszámok online megvásárlását.
A rendeletalkotó kezdeményezés jelenleg már több mint 140 ezer aláírásnál tart, mivel egyre többen félnek az ékszereiket és óráikat akárcsak az otthonukban is tartani, nemhogy viselni. Ennek pedig van is alapja, ugyanis a számok valóban sokkolók. A tavalyi évben összesen 6109 órát loptak el a városban, csak decemberben, a karácsonyi forgatagban 600-at, az országos óralopások 41 százaléka esett meg így a fővárosban. 2018 óta 59 milliárd forint értékben tulajdonítottak el sokszor életveszélyes, fegyveres fenyegetésekkel luxusórákat a tulajdonosaiktól a nyílt utcán.
A South China Morning Post külön cikket szentelt a témának, amelyben óva inti attól olvasóit, hogy az európai nagyvárosokban, elsősorban Londonban és Párizsban drága órákat villantsanak az utcán. Az elmúlt években a fegyveres, motoros óralopások természetesen máshol is megszaporodtak, ahol jelentős számban megfordulnak ezeket megvásárolni képes gyűjtők és rajongók: Ibizán, a francia Riviérán, de Los Angelesben és New Yorkban is egyre ritkábban hordják némelyek a drága ketyegőiket a mindennapokban, ami, ha trend lesz, iparági gondokat is okozhat később, hiszen a drága órák és táskák mégsem arra valók, hogy otthon nézegessék őket.
Ahogy azonban egy müncheni bőrgyógyász fogalmaz, barátai óralopásos esetei arra az elhatározásra késztették, hogy utazásai alkalmával nem visz magával drága órát a gyűjteményéből, egy Apple Watchcsal a csuklóján sokkal jobban el tudja engedni magát.
Szintén idei hír, hogy a brit királyi család nőtagjait is öltöztető Claire Mischevani couture divattervezőt is kifigyelték, és míg bement belgraviai lakásába, addig feltörték az autóját, és közel 30 millió forint értékben loptak el tőle ruhákat. Az ilyen incidensek akár a híresen magas belső-londoni ingatlanárakra is befolyással lehetnek, hiszen ki szeretne olyan környéken lakni, ahol ilyen a közbiztonság?
A kontinensen erre persze van jó válasz is, a rendőrállamnak is csúfolt Monacóban dolgozik lakosságarányosan a világ legtöbb rendőre, hiszen Monte-Carlo városa nem engedheti meg magának, hogy a gazdagok ne merjenek náluk kivagyiskodni, lévén, abból élnek. Természetesen ezt egy London méretű metropolisz nem tudja megugrani, ezért egyre több az olyan felhang, hogy a brit kormány igazán elkezdhetne már érdemi lépéseket tenni az infláció megzabolázása érdekében, hiszen a mélyszegények és a szupergazdagok között a jelenlegi gazdasági helyzet csak még tágabbra nyitotta az ollót, aminek természetes következménye a vagyontárgyak elleni bűncselekmények megsokasodása.
A szerző luxusszakértő.