Index Vakbarát Hírportál

Melltartók és rock and roll – óriásit zúzott Budapesten a Måneskin

2023. május 17., szerda 05:42 | aznap frissítve

Sokat csúsztak, de végül május 16-án csak felléptek a magyar fővárosban a Måneskin tagjai, és nem akármilyen bulit csaptak a Papp László Budapest Sportarénában. Egyszerre szüntették meg az összes ülőhelyet, ezzel átalakítva az egész csarnokot: még a legfelső karéjon is ugráltak az emberek. Az biztos, hogy rég volt ennyire hangos a helyszín, ahogy ilyen jó közönséget is ritkán látni. Beszámoló.

Már jó ideje vártak a magyar rajongók arra, hogy az utcazenészekből lett rocksztárok, azaz az olasz Måneskin zenekar tagjai (Damiano David – ének, Ethan Torchio – dob, Thomas Raggi – gitár, Victoria De Angelis – basszusgitár) végre hazánkban is fellépjenek. Noha korábban már zenéltek nálunk, 2021 novemberében, a Papp László Budapest Sportarénában megrendezett MTV EMA-gálán ugyanis ők is a díjazottak között voltak, arra az eseményre csak viszonylag kevesen jutottak be, és hát a rendezvény természetéből adódóan csupán egyetlen szám erejéig zúzhattak a színpadon. Addigra egyébként már meghirdették a Loud Kids elnevezésű európai koncertkörútjukat, amelynek budapesti állomása eredetileg a Barba Negrában lett volna, ám a járványhelyzetre hivatkozva később az egész turnét eltolták egy évvel, a nagy érdeklődésre való tekintettel pedig Észak-Amerikára is kiterjesztették, és a koncerteknek helyet adó klubokat arénákra cserélték a zenészek. A magyar fővárosban sem történt ez másképp: a végleges dátum 2023. május 16-a lett, erre az időpontra pedig

PAPP LÁSZLÓ BUDAPEST SPORTARÉNÁBA KÖLTÖZTETTÉK A BULIT, AMIRE MÁR ELŐVÉTELBEN CSAKNEM AZ ÖSSZES JEGY ELFOGYOTT.

Akkor egyébként is még csak kétalbumos zenekar voltak, és a repertoárjukban több olasz és kevesebb angol nyelvű szám szerepelt, ám a nemzetközi karrierjük beindulásával ez mostanra megváltozott. A legutóbb kiadott Rush! című korongon már kisebbségbe kerültek az anyanyelvi dalszövegek, illetve a friss dalok hangzásában is felfedezhető némi csavar – miután a lemezen amerikai szakemberekkel dolgoztak, és a munkálatok alatt egy csomó időt töltöttek Los Angelesben, tisztán érződik a kaliforniai beütés egyes szerzeményeken, függetlenül attól, hogy az alapoknak és a frontember egyedi hangszínének köszönhetően

A DALOK GERINCÉT TOVÁBBRA IS EGYFAJTA TIPIKUSAN MÅNESKINES DINAMIKA ADJA.

Hogy ennyire kapósak, azon egyáltalán nem kell csodálkozni. Többször is írtunk már az olasz glam rock zenekar sikersztorijáról, amelynek kezdőlökését az Eurovíziós Dalfesztivál adta, ahol 2021-ben a Zitti e buoni című számukkal hatalmas sikert arattak. Már önmagában nagy szó, hogy egy olyan versenyen, ahol a keményebb vonalat képviselő dalok általában ritkaságnak számítanak, egy rockbanda dala kerül ki győztesen, a Måneskin esetében viszont nem csak a diadal ténye lendített óriásit a zenekar népszerűségén. Biztosan mindenki emlékszik rá, hogy az énekes Damiano Davidet az eredményhirdetés után drogozással gyanúsították meg, aminek a nemzetközi sajtóban meglehetősen nagy volt a visszhangja. Persze hamar kiderült, hogy csak egy kínos félreértésről van szó, ám visszatekintve mindez nemhogy ártott volna nekik, még inkább bebetonozta a Måneskin nevet a köztudatba, amit aztán teljes gőzre kapcsolva sikerült is kamatoztatniuk.

Még ugyanabban az évben egy csomó fesztiválon felléptek, 2022-ben pedig – bár a Loud Kids turnét egy évvel eltolták – olaszországi körútra indultak, amelynek egyik csúcspontja a római fellépésük volt: júliusban a Circus Maximus színpadán játszottak 70 ezer ember előtt. Ezen a koncerten jómagam is ott voltam, a tapasztalataimról pedig akkor be is számoltam az Indexen, de ugye az hazai pálya volt nekik, s bár más országokból is rengetegen érkeztek, a buli alaphangulatát elsősorban az adta meg, hogy többségében a Måneskinre mint sajátjukra mérhetetlenül büszkén tekintő olaszok váltottak jegyet a fellépésre.

A zenekar a prágai állomás után érkezett Budapestre, és ahogy az a tagok Instagram-sztorijából kiderült, már hétfőn délután a magyar fővárosban voltak, ahol még aznap bele is vetették magukat kicsit az éjszakába – betértek egy vendéglátóhelyre, majd rollerre pattanva száguldoztak a Lánchídon. A feltöltött képek alapján azt sem volt nehéz kitalálni, hogy hol szálltak meg – a VIII. kerületben található Kozmo Luxury Hotelre esett a választásuk, ahonnan Thomas Raggi a szobájából jelentkezett be, az énekes Damiano David pedig egy medencés képet is posztolt. A budapesti egyébként a turnéjuk tavaszi kanyarának utolsó állomásai között van – szombaton Tallinnban zárják le ezt a szakaszt, és a jelenlegi állás szerint legközelebb csak júliusban állnak színpadra újra.

Mert a rock and roll tényleg örök

Esős nap volt kedden, de ez nem riasztotta vissza a közönséget attól, hogy útnak induljanak a Papp László Budapest Sportarénába, ahol a Måneskin előzenekar nélkül, este 8 órára időzítette a koncertjét, amit némi csúszással tartani is tudtak, és nagyjából két órát zúztak a színpadon. Egyébként már az is óriási teljesítmény, hogy egy olyan zenekar, amely nagyjából két éve van világszinten a köztudatban, telt házzal debütál egy ekkora – hivatalosan nagyjából 15-16 ezer fős kapacitású – helyszínen. Nem beszélve arról, hogy rockzenét játszanak, ami kevésbé fér bele manapság a mainstreambe, nekik mégis sikerült magukkal rántani a fiatalabb generációt, ami már abból a szempontból is üdítő, hogy

a műfaj mellett a hangszeres játékot is népszerűsítik egy olyan világban, amelyben a technológia fejlődése ezt már sok esetben jócskán háttérbe szorítja.

Hogy valóban ekkora, generációkon átívelő hatása van a zenekarnak, már a keddi buli legelején beigazolódott: a startnál a színpadot egy vörös függönnyel takarták el, amelyen keresztül néhány percig csak a zenészek sziluettje látszott, ám ahogy megszólaltak az első hangok, a közönség ovációban tört ki, amikor pedig végre leomlott a lepel és előbukkantak mögüle a bandatagok, még az ülőhelyeken is felugrottak, és egészen a koncert végéig állva tomboltak az emberek. Megmondom őszintén, ilyet korábban talán csak az amerikai Green Day fellépésein tapasztaltam, azzal a különbséggel, hogy míg Billie Joe Armstrong az első szám alatt – mintegy show-elemként – maga kéri meg az ülőjeggyel rendelkezőket, hogy szíveskedjenek talpra állni, mert egy punk rock bulin az úgy szokás, a keddi Måneskin-koncerten senkit nem kellett felszólítani, hogy mulassa át az estét – 

a közönség ösztönösen, önként és azonnal átadta magát a dalok sodrásának.

Ugyan a frontember csak ritkán kommunikált a jelenlévőkkel, azok mindenféle jelzés vagy buzdítás nélkül is folyamatosan ugráltak, tapsoltak, és az énekessel együtt üvöltötték a dalok szövegét. Az efféle tömegélményt, amikor több ezren együtt lélegeznek, nagyon különleges megtapasztalni, de az ilyen pillanatok szoktak aztán általában egy életre megmaradni az emberben.

Nem a piro teszi a rockert

A banda egyébként – Olaszországot leszámítva, ahol érthetően valamivel több anyanyelvi szerzeménnyel készülnek – az európai helyszínekre ugyanazt a produkciót viszi, amelynek dallistájában 5 olasz (Zitti e Buoni, Coraline, In Nome Del Padre, Vent'anni, La Fine, Mark Chapman) és 17 + 1 angol nyelvű szerzemény szerepel, a ráadásblokkban Thomas Raggi gitárszólójával kiegészülve. A koncert ívét tekintve a tempósabb dalokat félidőben egy kétszámos akusztikus blokk töri meg – amikor ez a rész következett, az énekes Damiano David és a gitáros Thomas Raggi a kiemelt és a sima állóhely között vezető kordonfolyosón keresztül a küzdőtér közepére épített kisszínpadra vándorolt, hogy előadják a Vent'anni és az If Not For You című szerzeményeket. Ezalatt a magasba emelkedtek a mobiltelefonok, rajongói kezdeményezésre pedig – koncert előtt színes cetliket osztogattak, amiket a mobilok vakujára lehetett tapasztani –

szivárványba borították a csarnokot.

Az akusztik blokk után, amíg Damiano David és Thomas Raggi visszaért a színpadra, a dobos Ethan Torchio és a basszusgitáros Victoria De Angelis is kapott egy kis főműsoridőt, majd közös erővel ismét a tempósabb dalaikhoz nyúltak. Az I Wanna Be Your Slave következett, az egyetlen olyan szám, amelyik a ráadásblokkban újra előkerült, és amelynél Damiano David mind a kétszer le is guggoltatta a közönséget, hogy aztán háromig számolva egyszerre a magasba ugorjanak. 

A látványvilágot tekintve nem bonyolították túl a dolgokat: mellőzték a vizuális effekteket és a különféle show-elemeket, a kétoldalt felhúzott kivetítő is csupán arra szolgált, hogy a távolabb ülők is rendesen lássák, mi történik a színpadon. A rockzenekarokra egyébként sok esetben jellemző pirotechnikát – néhány lángoszlop formájában – csak egyetlen, a Stand Up For Ukraine kampányhoz készült,  Gasoline című daluknál használtak, ehelyett szinte teljes egészében a színpad felett mozgó, különféle alakzatokba rendeződő, főleg vörös, illetve kék és sárga fényeket szóró lámpatestek, valamint időnként stroboszkópözön gondoskodott a parádés látványról. Na meg persze maguk a karakterek, akik – a dobos kivételével –

folyamatos helyváltoztató mozgásban voltak a színpadon.

Röpködtek a melltartók

A tagok ruházatáról is érdemes szót ejteni, függetlenül attól, hogy az extrém viselet náluk a kezdetektől kötelezőnek számít. Mind a négyen magassarkúban érkeztek. Thomas Raggi drapp szoknyát viselt, míg Victoria de Angelis egy olyan melltartót, ami amellett, hogy átlátszott, alig takart valamit. A szerelésükben egyébként a fekete-fehér színek domináltak, s bár átöltözni nem szoktak, a frontember azért előszeretettel vetkőzik – most másfél óra kellett ahhoz, hogy megszabaduljon a felsőjétől, amit természetesen óriási ovációval fogadott a közönség. Ahogy azt is, amikor valamelyik tag testközelbe került a küzdőtéren állókkal, netán be is ugrott a tömegbe – vagy amikor az egyik számnál a fanok közül a színpadra invitáltak egy kisebb csapatot. Damiano Davidet ráadásul kétszer is megajándékozták koncert közben a rajongók –

már az első pár szám után megdobták egy melltartóval, majd később, miután félmeztelenre vetkőzött, egy újabbal gazdagodott.

Ez a jelenet pedig ugyancsak a régi legendákat idézi. Ahogy az az izgalommal fűtött hangulat is, ami kedd este a Budapest Arénát uralta. A jó hír, hogy a Måneskin tagjai már az utánpótlásai azoknak, akik lassan leköszönnek, egy fiatal, energikus, tehetséges csapat, olyan karizmával, amellyel több ezer embert képesek egyszerre megmozgatni. Elképesztően jók a dalaik, amiket élőben is ugyanolyan klasszul elő tudnak adni, Damiano David egyedi hangszíne mellé ráadásul egy olyan tökéletes tisztaság társul, mintha lejátszón hallgatná az ember. Pont amiatt, hogy annyi tempós daluk van, talán érdemes lenne akár a hazai nagyfesztiváloknak is gondolkodniuk bennük. 

A Papp László Budapest Sportarénában mindenesetre megtették, amit az utóbbi időben csak kevés zenekarnak sikerült megugrania, egyfajta reményt adva azoknak, akik a rockzenén nőttek fel, és egyben új színt hozva a fiatal generáció számára, akik nem feltétlenül hallgattak rockot azelőtt. 

(Fotó: Kaszás Tamás / Index.hu)

Rovatok