Könyv készült Hollywood akcióhőseiről, amelyben többek között a demenciával küzdő Bruce Willis pályafutását is felemlegetik. Ahogy a Die Hard (azaz Drágán add az életed!) forgatókönyvírója a kötetben kifejtette, a színész kapcsán attól tartottak, az egyik jelenet kikezdi majd őt, így azt a forgatás legelejére ütemezték, hogy ha esetleg meghalna, találjanak még valaki mást a helyére.
Az utóbbi időszakban az akciófilmekben látható színészek esetében lehetett a legkevesebb mozgolódással találkozni, mivel már évtizedek óta szinte ugyanazok az arcok tűnnek fel az egyes produkciókban. A régi motorosok közé tartozik többek között Sylvester Stallone, Jason Statham, Arnold Schwarzenegger és a nemrég visszavonult Bruce Willis, aki demenciája miatt a jövőben már képtelen lenne színészként dolgozni. Nekik sem volt annyira könnyű betörni a filmiparba, majd maradandót alkotni, azonban hogy miképp váltak ők akcióhőssé az évek folyamán, arra Nick de Semlyen The Last Action Heroes: The Triumphs, Flops, and Feuds of Hollywood’s Kings of Carnage című könyve adja meg a választ.
A kötetben hosszabban fejtik ki például a Nothing Lasts Forever regény alapján készült, Die Hard (Drágán add az életed!) című film elkészültét, amelyre Steve de Souza forgatókönyvíró úgy emlékezett vissza, hogy az alkotás főszereplője, a Bruce Willis által alakított John McClane abban az időben egy igazi nyámnyila fickónak számított a többi produkcióban látott hősökhöz képest. Ennek ellenére a Die Hard volt az, ami felhelyezte a színészt a térképre, és beindította a karrierjét. Arra viszont eddig még egyszer sem derült fény, hogy a készítők azzal számoltak, nem biztos, hogy Willis túléli a forgatást.
A Drágán add az életed! az 1988-as megjelenését követően igazi kasszasikerré vált, és összesen 141 millió dollárt hozott a konyhára világszerte. A filmet 28 millió dolláros büdzséből készítették, aminek az ötszöröse jött vissza a jegyeladásokból. A forgatás ugyanakkor nem volt veszélytelen. A produkcióban van például egy jelenet, amelyben John McClane-t egy robbanás a magasba löki, és ezen képsorok rögzítését a forgatás legelejére ütemezték, ha esetleg Willis meghalna, vagy más gikszer lenne, akkor legyen idejük egy másik színészt találni a helyére.
Mivel McClane sokkal inkább tűnt lúzernek, mintsem hősnek, ezért előtte sok más világsztár visszautasította ezt a szerepet, köztük Clint Eastwood, Richard Gere, Burt Reynolds és a hírek szerint még Arnold Schwarzenegger, Charles Bronson, Harrison Ford, Al Pacino és a 72 éves Frank Sinatra is. Bár amikor Bruce Willist először megkeresték, ő is nemet mondott, mivel akkoriban A simlis és a szende szérián dolgozott gőzerővel, ám 11 hétre leállt a forgatás, mivel sorozatbeli társa, Cybill Shepherd terhes lett. Kezdetben a Die Hard rendezője, John McTiernan nem volt biztos abban, hogy Willis képes lesz eljátszani John McClane-t, holott a fiatal korát nézve tökéletesnek tűnt erre a feladatra, igazi rosszfiú volt.
Olykor meztelenül mászkált az utcán, miközben csak napszemüveget meg tornacipőt viselt, és gyakran keveredett verekedésbe, ami egy akciófilm főhősének képébe még bele is illene, ám ő maga sosem volt oda ezért a műfajért. Sőt, visszautasította a Halálos fegyverben Martin Riggs őrmester szerepét, míg az 1971-es Nem látni és megszeretni filmben való alakításra már igent mondott. Utóbbi nem ért el túl nagy sikert, ahogy Willis sem győzte meg arról sem a nézőket, sem a filmiparban dolgozókat, hogy lenne tehetsége a színészethez. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy akkoriban egy borhűtőt reklámozott, amit tréfásan Bruce Juice-ként kezdtek el emlegetni, így csak igen kevesen tudták komolyan venni őt színészként – és még a Rendőrakadémia című filmben sem tudott hozzájutni egy szerephez, ami csak tovább rontott az esélyein.
Bruce megalkotta a tévés személyiségét, de nagy képernyőn ez nem működött. Miután a közönség láthatta Bruce-t közelről, nagyobb felbontásban, nem kedvelte őt. Nem szerették az okoskodást
– olvashatók a könyvben a Die Hardot rendező John McTiernan gondolatai.
Ugyan A simlis és a szende sorozat megalkotója, Glenn Gordon Caron arra figyelmeztette Willist, ki fogják őt nevetni, ha elvállalja ezt a felkérést – mivel úgy vélte, inkább Schwarzeneggerhez illene ez a szerep –, a színész mégis belevágott. Még annak ellenére is, hogy az ő neve csak azért került bele egyáltalán a kalapba, mert előtte már számtalan világsztár mondott nemet a filmre. És milyen jól tette, hogy ő belement.
Mivel a Die Hard készítői akkoriban a sorozatos visszautasítások következtében kétségbe voltak esve, és nem látták maguk előtt, hogyan fog elkészülni a film úgy, ha még a főhős szerepére sem találtak senkit, így – mondhatni – Willis szinte annyit kérhetett a munkájáért, amennyit nem szégyellt. Ügynöke végül 5 millió dolláros árat szabott meg, és közölte a producerekkel, amennyiben ezt az összeget nem fogadják el még a héten, a színész Japánba utazik, hogy különböző reklámokban szerepeljen. Ugyan elsőre nem akartak belemenni, viszont akkor a Die Hard volt az egyetlen, tervben lévő akciófilm a stúdióban, és fennállt a veszélye annak, ha nemet mondanak, lehúzhatják a rolót.
Bár John McClane karakterét eredetileg James Bond-szerűnek képzelték, miután Willis kapta a szerepet, ezen változtattak, és inkább egy okoskodó fazonnak állították be őt. A szereplő újraalkotásához egyébként a színész múltját is alapul vették, mivel dolgozott már korábban teherautó-sofőrként, egy atomerőmű biztonsági őreként, illetve csaposként – aki egy titkos összetevőkből álló koktélról volt híres, ami a Honey I’m Home, azaz Drágám, hazaértem nevet viselte. Willis mindent megtett annak érdekében, hogy sikere legyen, így letette az alkoholt, és szigorú edzésprogramba kezdett. Azt pedig, hogy mennyi veszélyt tartogat egy Die Hardhoz hasonló film forgatása, már közvetlenül az első napon megtapasztalta, amikor is egy ötemeletes parkolóház tetején találta magát.
Ahogy a kötetben arra kitérnek, a jelenetben egy tűzoltótömlőt tettek a dereka köré, egy géppisztolyt akasztottak egy szíj segítségével a nyakába, majd bekenték a bőrét egy zselével, ami arra szolgált, hogy megakadályozza, hogy lángra kapjon. Ugyanezen képsorokban egy emelvényről kellett levetnie magát az alatta lévő légzsákra, ami majdnem balul sült el.
Nagy benzineszacskókat robbantottak fel körülötte, és egy tűzgolyót szabadítottak el, ami Willist egészen a zsák széléig sodorta
– fejtette ki a könyvben az író, erről az esetről korábban egyébként Willis is beszámolt:
Amikor földet értem, mindenki odarohant hozzám, és azt hittem, azt fogják mondani: »Szép munka volt!« De tulajdonképpen csak megnézték, életben vagyok-e, mert kis híján nem a zsákra érkeztem.
Mint az a kötetben olvasható, a forgatás alatt nem volt mindig olyan könnyű együtt dolgozni Bruce Willisszel, aki a film rendezőjének elmondása szerint rendkívül érzékeny volt, nehéz volt vele kapcsolatot teremteni, és úgy tűnt, nem bízik a filmesekben. Sőt, egy ponton már az utasításokat sem volt hajlandó követni, ami vitákat eredményezett, míg végül kiderült, a színész attól tartott, a kamerán keresztül túlságosan látszik, hogy kopaszodik. A rendező emellett kijelentette, a forgatás előrehaladtával Willis túlságosan elkényelmesedett, ami részben annak volt köszönhető, hogy akkoriban vette el feleségül Demi Moore-t, így a fellegekben járt. A színésznek viszont később sikerült összeszednie magát, és egy olyan színt vitt John McClane karakterébe, amit akkoriban egy, a mozivásznon hősként feltűnő színész sem tett. Megmutatta az érzelmes oldalát, amihez a hétköznapi emberek is tudtak kapcsolódni, míg a Sylvester Stallone által alakított Rambo karakteréhez például már sokkal kevésbé – és akadtak olyan sorok a produkcióban, amiket improvizálásképp ő talált ki.
Sőt, a filmben van egy jelenet, amelyben egy üzenetet küld a nejének, miközben épp szedegeti ki az üvegdarabokat a talpából, ezt kétféleképp vették fel. Az egyiken zokogott, a másikon nem, de végül az előbbit használták fel, ami Willis kedvenc képsoraivá vált a Die Hardból.
Elképzelte, mit mondana újdonsült feleségének, Demi Moore-nak, ha azt hinné, hogy soha többé nem láthatja már
– jelentette ki a kötetben az író.
A színész ebben az időszakban egyébként továbbra sem örvendett túl nagy népszerűségnek, ami részben annak volt köszönhető, hogy nyilvános vitát folytatott A simlis és szende másik főszereplőjével, Cybill Shepherddel. Megesett, hogy amikor a Die Hard előzetesét játszották a moziban, a közönség kifütyülte a képernyőn megjelenő Willist, aki a produkció megjelenését követően nagy meglepetést okozott, mivel senki nem számított arra, hogy ilyen jól fogja hozni John McClane karakterét. Az alkotás az 1988-as év legsikeresebb filmjévé vált, ami Willis számlájára volt írható, ahogy a színész is hálával tartozik a készítőknek, mivel ha nincs a Die Hard, talán még mindig fintorgást váltana ki a nézőkből.
(Borítókép: Bruce Willis az 1988-as Die Hard című filmben. Fotó: 20th Century-Fox / Getty Images)