„Tatán volt egy tábor, ahol a kormányzat összehívta a rockzenészeket, hogy megbeszélje velük, mit vár el tőlük. Az egyik nagyon fontos ember, Erdős Péter (a popzenei világ akkori irányítója) a gyűlést azzal kezdte, hogy a Beatrice-jelenség ne legyen téma. A zenészek rögtön megszavazták” – emlékezett vissza az Origónak adott videóinterjújában Nagy Feró a 43 évvel ezelőtti esetre.

Onnantól kezdve mi csak megfigyelőként ültünk ott Miklóska Lajossal, a basszusgitárossal, és szomorúan néztük, hogy itt most már nélkülünk történik minden.  Jó tanulság volt, hogy elhatárolódtak tőlünk

– fogalmazott. Egyedül Presser Gábor vállalta, hogy az egyébként akkor formálódó zenészszakszervezet alapítójának, Nagy Ferónak megmondja: rendőrségi kérés volt, hogy mindenről lehet szó, csak a Beatricéről nem. A többi szakszervezeti tag lapított.

De nem haragszom rájuk, bekaphatják...

– mondta az ismert zenész, aki arra is kitért, hogy így körön kívülre került, és számtalan alkalommal elvitte őt a rendőrség, megverték, megbilincselték, letartóztatták, végül az együttes 1981-ben feloszlott. Az akkori rendszer másik számkivetett zenésze Radics Béla volt, aki 1982-ben bele is halt, mert nem bírta elviselni pályájának folyamatos ellehetetlenítését. Nagy Feró úgy emlékszik, Radicsot kifejezetten „szíven találta”, amikor Erdős Péter a Taurus zenekar vezetőjét azzal hitegette, hogy lehet lemezük, ha beveszik Sztevanovity Zoránt az együttesbe. Zorán ugyanis – bár jó zenész – abban az időben stílusát tekintve teljességgel összeférhetetlen volt a Radics által képviselt irányzattal. Ez adhatta meg Radics Bélának a kegyelemdöfést – idézte fel Nagy Feró.

A jelenről szólva úgy fogalmazott, nem szereti Európát. Arról, hogy erről mer nyilatkozni, már önmagában is provokációnak számít. Az év végi jubileumi koncertje is szóba került, melyről azt mondta, biztosan fog politizálni. Úgy gondolja, hogy ha „egy rockzenész azt mondja, hogy nem politizál, akkor hazudik”. Szerinte Európát az elmúlt 10-15 évben körülfonta a „vörös medúza”.