Július 16-án írta meg utolsó blogbejegyzését a család.hu-n Krausz-Tóth Gabriella. Az énekesnő erdélyi turnéja után osztotta meg élményei és érzéseit, valamint arról elmélkedett, mikortól érdemes megmutatni a világot gyermekének. 

Tóth Gabi Erdélyből hazatérve azon gondolkozott, legközelebb milyen jó lenne magával vinni kislányát, Hannarózát is, hogy ő is láthassa azokat a hegyeket, tavakat, erdőket, találkozhasson az ottani emberekkel, és meríthessen a tiszta szeretetükből.

Az énekesnő szerint „manapság, ha egy gyermek hatévesen még nem járt Disneylandben, kis túlzással sajnálják az osztálytársai, pedig lehet, hogy ő jobban vágyna egy Duna-parti sétára és kacsázásra a vízen, vagy sárkányeregetésre egy szélfútta mezőn”.

Őszinte leszek, mivel mi a Krauszommal imádunk itthon lenni, a Dunakanyarban kirándulni vagy a Balaton felvidéken tanyázni, valószínűleg nem Hanni lesz az első, aki a tengerparti élményeiről tart majd beszámolót az oviban, de persze soha nem mondom, hogy soha. Tényleg nagy dilemma ez, ami a mi gyerekkorunkban még nem létezett. Még nem volt játszóház, élménypark, paintballpálya stb. Volt évente kétszer vurstli, oszt' jó' van. Amúgy meg játszottunk az utcán, meg az udvaron. Viszont tudtunk egyedül játszani, és kreatívak voltunk. Na mindegy, nem akarok én lenni az állandóan zsörtölődő »öregasszony«, aki mindig azzal jön, hogy bezzeg az én időmben, de azért tényleg érdemes elgondolkodni azon, hogy hány éves korától jó megmutatni a világot a gyereknek, mikortól értékeli majd igazán ezeket az utakat, és képes befogadni azt a rengeteg ingert

– osztotta meg érzéseit a témával kapcsolatban Tóth Gabi.

Az énekesnő a bejegyzés végén – amelyet a 24.hu vett észre – búcsút vett rajongóitól, ugyanis 3,5 év után befejezi a blogolást. 

Eddig tartott a mi kis közös utunk. Így is messze túlszárnyaltuk az elképzelést, és sokkal tovább voltunk együtt, mint azt eredetileg terveztük. Nagyon féltem tőle az elején. Nem tudtam, boldogulok-e, nem tudtam, érdekel-e Titeket, nem tudtam, lesz-e mondanivalóm, szóval sok volt a »nem tudtam«... de azután megtudtam, és gyönyörű 3,5 évet tölthettem Veletek. Köszönöm Nektek, hogy velem jöttetek erre a »kirándulásra«, köszönöm, hogy elviseltétek az összes nyűgömet, velem nevettetek, vigasztaltatok, bátorítottatok, szerettetek. 

Ti voltatok az én oázisom, ahova menekülhettem, ha túl nagy volt a zaj. Vigyázzatok egymásra, a családotokra, de leginkább magatokra, mert akkor tud megvalósulni az előző kettő.

Legyen csodálatos nyaratok (és még legalább 100), Engem ezután is megtaláltok

– zárta sorait.