Ahogyan a történelemkönyvek oldalait lapozgatjuk, egy igazán furcsa dolgot mindannyian megfigyelhetünk: a régebben élt emberek gyakran lényegesen idősebbnek tűnnek, mint a tényleges életkoruk, vagy mint mi magunk ugyanabban az életkorban. Legyen szó fakó fényképekről vagy évszázadokkal ezelőtti festményekről, őseink arckifejezései gyakran úgy tűnnek, mintha egyszerűen koravének lennének, azaz jóval hamarabb öregedtek volna meg, mint mi magunk. De mégis miért tűntek idősebbnek az emberek a múltban, és valóban lassabban öregszünk manapság?
Talán senkinek sem kell tüzetesebben bemutatni azt a jelenséget, amikor szüleink, nagyszüleink fényképalbumát vagy éppen a régi újságok és könyvek oldalait lapozgatva meglepve konstatáljuk, hogy mennyivel idősebbnek néztek ki régebben az emberek, mint most ugyanabban az életkorban – a mi 18 évesen készült fotónk és az ő, abban az életkorban készült képeik között jól látható a különbség.
Mindezt sokan ugyan egyszerű érzéki csalódásnak tartják, hiszen a régi korok öltözete, frizurái becsapósak lehetnek: azokat már alapvetően is az idősebb korosztályhoz társítjuk, emellett pedig nyilvánvaló az is, hogy bizonyos személyek lassabban, míg mások gyorsabban öregszenek. A jelenség azonban mégsem csak ennek tudható be.
A furcsa jelenségnek immáron több magyarázata is van, ezek közül az egyik vezető ok az lehet, hogy a mai emberek egyszerűen máshogy, lassabban öregszenek, mint régebben. Mégpedig olyan tényezők miatt, mint az életszínvonal, az egészségügyi ellátás javulása és az életmódbeli változások.
Bár lehet, hogy nem meglepő, hogy a jobb életszínvonal befolyásolja az öregedést, a változás pedig észrevehető már néhány évtized elteltével is. Egy 2018-ban megjelent tanulmány a biológiai öregedés változásait vizsgálta (a vérnyomás és a tüdőfunkcióhoz hasonló mutatók alapján) a kronológiai életkorhoz viszonyítva 1988 és 2010 között. Megállapították, hogy még ezen rövid időszak alatt is szignifikáns különbségek voltak az öregedésben, a legújabb generációk tagjai biológiailag „fiatalabbak” voltak azonos életkorban, mint azok, akik előttük éltek – emelte ki az IFL Science, hozzátéve, hogy az elmúlt 20 évben a lakosság biológiai életkora egyaránt csökkent a férfiak és a nők esetében is.
Azonban a változás mértéke nem volt azonos a férfiak és a nők, illetve az eltérő korosztályok között sem.
Az eredmények azt mutatták, hogy a fiatal férfiak sokkal nagyobb arányban fiatalodtak meg, mint a fiatal nők. Ez a megállapítás magyarázhatja, hogy miért csökkent nagyobb mértékben a korai felnőttkori halandóság a férfiak körében, mint a nők esetében, hozzájárulva a nemek közötti halandósági szakadék szűküléséhez.
Emellett ráadásul az idősebb felnőttek esetében is nagyobb volt a javulás, mint a fiatalabb felnőttek esetében.
A tanulmány a dohányzás és más életmódbeli tényezőkre helyezte a hangsúlyt, amely nagyban megmagyarázza, miért zárult be a biológiai életkorok közötti szakadék a férfiak és nők esetében. A férfiak kevesebbet kezdtek dohányozni, a nők pedig utolérték őket, emellett pedig a gyógyszerhasználat is javulást eredményezett az egészségi állapotban
– írja a kutatás.
A jó étrend elősegíti az egészséges öregedési folyamatot, és az elmúlt néhány évben „növekedett az egészséggel és a táplálkozással kapcsolatos tudatosság, ami megnövekedett érdeklődést mutat a növényi alapú étrendek iránt”. A dohányzás egészségügyi kockázataival kapcsolatos tudatosság növekedése is tapasztalható – ami nagy szerepet játszik a felgyorsult és korai öregedésben. Ezt jól mutatja, hogy egy erős dohányos bőre 40 évesen olyan, mint egy nemdohányzó 70 évesé, ráadásul a legtöbb dohányos bőre fakó, ami sokszor szürkének tűnik a korlátozott véráramlás miatt.
A dohányzás azonban sokkal gyakoribb volt az elmúlt évtizedekben, mint napjainkban. Az 1940-es években az Egyesült Államokban a felnőttek fele dohányzott, a 80-as évek elején ez az arány már csak 35 százalék volt, 2018-ban pedig történelmi mélypontra, 13,7 százalékra esett vissza számuk – így részben ez az egyik oka annak, hogy a mai fiatalok fiatalabbnak tűnnek, mint szüleik vagy nagyszüleik generációi.
Emiatt a kutatók becslései szerint a 60 évesek 56, a 40 évesek 37,5, a 20 évesek pedig 19 esztendősnek felelnek meg ma.
Bár a fentiekben kiemelt tényezők valóban főszerepet játszhatnak abban, hogy a régi korok emberei idősebbnek tűnnek nálunk, a jelenségre temérdek más tényező is ráerősít. Ilyen a ruházat és a megjelenés is.
Ugyanis gyakran megesik, hogy összekapcsolunk bizonyos ruházati stílusokat, frizurákat és kiegészítőket az idősebb generációkkal. Amikor történelmi vagy régebbi képeket nézünk, az elménk automatikusan ezeket a jeleket idősebbként értelmezi, még akkor is, ha az éppen ábrázolt személyek fiatalok voltak a kép készültekor. Például egy férfi vintage öltönyben tudatalattinak nevezhető asszociációkat válthat ki az öregedésre, amelyek miatt idősebbnek tűnik, mint amennyi valójában volt.
Emellett a régi fényképészeti technikák is hozzájárultak a történelmi személyek észlelt idősebb megjelenéséhez. A hosszú expozíciós idő miatt a képek alanyainak ugyanis hosszabb ideig kellett mozdulatlannak maradniuk, ami megnehezítette számukra a laza és fiatalos arckifejezés fenntartását. Ezenfelül a korai fotográfiai eljárások és eszközök nem hozták azt a tiszta és részletes végeredményt, mint a mai modern eljárások és eszközök, így
gyakran olyan képek készültek, amelyek idősebbnek és kopottabbnak látszottak, mint amennyire azok voltak a valóságban, így szereplőik is jóval korosabbnak tűntek.
A történelmi műtárgyak, beleértve a fényképeket és festményeket, megőrzése és restaurálása szintén szerepet játszanak abban, hogyan észleljük a múlt embereit. Az idő előrehaladtával ezek a műtárgyak elveszítik élénk színeiket és finom részleteiket, ennek eredményeként pedig a fiatalságot jelző vizuális jelek elhalványulhatnak vagy elmosódhatnak, hozzájárulva az idősebb megjelenés benyomásához.
(Borítókép: Dan Kitwood / Getty Images Hungary)