Egy új bűnelkövetési formával kell a luxusüzleteknek és -áruházaknak szembenézniük, avagy mit lehet olyankor tenni, amikor harminc ember hordaként ront be, hogy vigyen mindent, ami mozdítható? A lopott holmira kereslet pedig bőven akad, ugyanis a megélhetési válság nemcsak a középosztályt, de a gazdagabbakat is sújtja, akik közül némelyek kifejezetten örülnek az orvul szerzett akciós árunak.
Lassan összeülhetnek a válságstábok a nagy luxusmárkák központjaiban, több milliárd forintnyi havi veszteség az már az a kategória, amely egy világbrandet is érzékenyen érint. A közelmúltban ugyanis akár ennyivel is megkárosíthatták a neves svájci ékszerház, a Piaget egyik párizsi üzletét, amikor is fényes nappal kifosztották azt, valahol 10 és 15 millió euró közötti értékben zsákmányolva gyémánt ékszereket és drágakövekkel kirakott karórákat.
Persze, évek óta hallani ilyen esetekről, 2021-ben például 890 millió forint értékben loptak el ékszereket fegyveresek a Chaumet ékszerház egyik párizsi butikjából, tavaly a Chanelt károsították meg ilyen módon, idén májusban pedig a Vendome téren, a francia főváros luxusepicentrumában rontottak be a Bulgari üzletébe, hogy szinte a fentebbi összeggel fillérre megegyező értékben fosszák azt ki. Az idei augusztus pedig új színt hozott mindebbe azzal, hogy immár nem két-három felfegyverzett támadóval kell a biztonsági őrnek felvenni a kesztyűt, hanem akár 20-30 fős bandákkal, akik se perc alatt szétkapják a boltot.
Egyelőre ilyen esetek csupán az Egyesült Államokban fordultak elő, a sokkoló videók azonban bejárták a világot, szóval biztos lesz ilyenből máshol is még. Ebben a hónapban több, prémiumkategóriás áruházat is megtámadtak a dúvadként viselkedő hordák, de „kitakarították” ilyen módon az egyik Los Angeles-i Guccit és a kaliforniai Glendale városában lévő Saint Laurent üzletet is. Az ékszer és az óra mellett ugyanis a táska is felkapott árucikk a netes piactereken és a feketepiacon.
Téves az a közhely, hogy a társadalom jobban szituált rétegei ne éreznének meg egy recessziót. Igaz, válságállóbak, nem fognak éhezni vagy elmaradni a közüzemi számlák befizetésével, de nem kevesen vesznek ilyenkor vissza a kiadásaikból. Az ok triviális, a felsőközéposztály jobbára az alatta lévőkből él, akiknek ha csökken a vásárlóerejük, az nyilván láncreakcióként hat az egész rendszerre. A cégek túlélése érdekében pedig csökkennek a fizetések, illetve kevesebb osztalékot lehet kivenni.
A szupergazdagokat valóban kevésbé érintheti egy kedvezőtlen gazdasági spirál, de ők sem immunisak rá, hiszen mindenki ugyanabban a közös rendszerben él és nem a saját buborékjában. A luxuscégek viszont egyvalamitől nagyon fáznak, az pedig az akciózás. Bizonyos márkák, amilyen például a Louis Vuitton vagy az Hermés, nem is ismerik az árleszállítás fogalmát, sőt, inflációs környezetben csak még inkább drágulnak ezek a termékek.
Az olló szélesebbre nyílásával természetes, hogy megjelenik egy olyan piac, amely ugyan hamisítványt az utcai lepedőről nem venne, de jó áron szívesen lecsapna egy igazi, ráadásul új kollekciós darabra. Nem véletlen tehát, hogy miért pont ezek a márkák kerülnek a bűnözők célkeresztjébe. Nem arról van szó, hogy a Piaget által használt arany vagy zafír jobb, mint a négy utcával arrébb lévő zálogház ékszereinek alapanyagai. Csak egy mezei karkötőre a célcsoportnál nincs kereslet, míg az ikonikus dizájnra, a márkára, a vele járó életérzésre, a presztízsre viszont van.
A híres luxusmárkák üzleteit ért támadások végigsöpörnek a világsajtón, holott csupán a jéghegy csúcsa ez. A bolti zsemlelopás nem hír, ellenben, hogy milliárdos értékben nyúlnak le ékszereket fényes nappal a városok legelőkelőbb negyedeiben, azokról a helyekről, ahova a földi halandók be sem tudnak jutni, ez bizony világszenzáció. Pedig csak idén márciusban 33 ezer bolti lopást regisztráltak az Egyesült Királyságban, ami 30,9 százalékos növekedés egy év alatt.
A BBC megkísérelte kikérni a brit igazságügyi minisztériumtól a pontos adatokat, hogy hol, mit, mekkora értékben lopnak, de ezek nem állnak rendelkezésre – túl sokba kerülne így vezetni őket. A BBC ezért olvasói körében informálódott, hogy ki és miért lop. A kép vegyes, diáktól a főállásban dolgozóig mindenki műveli ezt, az ok azonban ugyanaz: kevés a fizetés arra is, hogy a minimumon meg tudjanak élni.
A bolti lopások összköltsége – amely magában foglalja a megelőzést és a kárt is – a tavalyi évben majdnem elérte az 1 milliárd fontot (445 milliárd forintot) Nagy-Britanniában, holott a kereskedők egyre kevésbé tudják megengedni azt, hogy a hét minden napján legyen az üzletben biztonsági őr. A luxusüzletekben sem jobb a helyzet, elég csak arra gondolni, hogy volt olyan Andrássy úti luxusmárka, amelynek anyacége felmondott az őrnek, mondván, kicsi az üzlet, az értékesítők is tudnak figyelni a termékekre.
A The Sun brit napilap interjúvolta meg azt a 65 éves londoni nagymamát, aki azzal foglalkozik, hogy gazdag ügyfeleinek szerez be luxuscikkeket (francia pezsgőt, kaviárt, homárt, steaket, egyiptomi pamutlepedőt stb.). Jelenleg már 60 ügyfele van, akik számára rendszeresen lop. Az elegánsabb negyedekben – mint Belgravia vagy Knightsbridge – drága, akár 1,4 milliárd forintba kerülő házakban élő ügyfelei azért szorulnak rá a furcsa „personal shoppingra”, mert az egyre emelkedő jelzálogtörlesztők és magániskolai tandíjak már nem teszik azt lehetővé, hogy bevásárlásaikat maguk, a bankkártyájukkal bonyolítsák a Harrodsban vagy a Waitrose-ban.
Az asszony úgy fogalmaz, hogy a biznisz virágzik, szájról szájra terjed a híre, de nem egyszerűek azért a kliensek. Sokszor szeretnének alkudni a szolgáltatása árából, és gyakran a megkapott „bevásárlólista” sem könnyíti meg épp a dolgát. Ügyfelei ugyanis nem a könnyebben hozzáférhető Moët&Chandont isszák, hanem drágább, esetenként jobban őrzött champagne-pincészetek tételeit szeretik – limit ebben nem nagyon van, bármennyi üveggel el tud adni belőlük. Kritikusainak csak annyit üzenne, hogy ő nem kényszerít senkit arra, hogy vásároljon tőle, a munkájára szignifikáns igény mutatkozik.
Hogy az ilyesfajta új bűnelkövetési trendek mennyiben fogják majd megváltoztatni a vásárlásélményt, az még a jövő zenéje.
Lehetséges, hogy nagyobb lesz a biztonsági személyzet száma, illetve egyesek attól tartanak, hogy növekszik majd a rasszizmus is, hogy egyes etnikumokat vagy nagyobb csoportokat nem fognak beengedni a boltokba. Az azonban biztos, hogy amíg egyre jobban szakad le a középosztály, és immár a felsőközéposztály is, félhetnek a luxusboltok. Ahogy a tolvaj-üzletasszony nagymama fogalmaz: „Azért senki sem fizetne, hogy az Aldiba menjek.”
A szerző luxusszakértő.
(Borítókép: Rendőrök helyszínelnek egy kirabolt párizsi Chanel üzletnél. Fotó: BERTRAND GUAY / AFP)