Egyesek a párkapcsolatok örökös rombolójának, mások annak kötelező mozgatórugójának tartják a féltékenységet, abban azonban nincs vita, hogy annak csak egészséges mértéke fogadható el. A zöld szemű szörnyként is emlegetett érzés ennek ellenére sokszor csap át fizikai erőszakba, és vezet kegyetlen gyilkosságokhoz – a háttérben azonban komolyabb mentális problémák állhatnak. Van-e egyáltalán létjogosultsága a „szerelemféltés” szónak egy gyilkossággal kapcsolatban, és létezhet-e egészséges féltékenység?
Talán nincsen olyan ember a világon, aki ne találkozott volna vele, vagy ne tapasztalta volna meg saját bőrén a féltékenységet, és annak sok esetben leginkább káros velejáróit. A nem túl kedvesen zöld szemű szörnyek is becézett jelenség ugyanis tényleg nem válogat, legyen szó bármilyen nemű, életkorú, lakhelyű, iskolázottságú személyről.
A féltékenységet mint állapotot a legtöbb esetben a párkapcsolatok esetében emlegetjük, azonban vélhetően senkinek sem kell bemutatni a szituációt, amikor valakinek a vagyontárgyaira, szakmai sikereire, emberi kapcsolataira, kinézetére irigykedve alakul ki bennünk ez az érzés. A kérdés már csak az, hogy vajon minek következtében alakul ki a féltékenység, miért válthat ki olyan erős reakciókat, hogy valaki ölni is képes miatta, illetve létezik-e egyáltalán egészséges mértékű féltékenység?
A féltékenység definícióját meglehetősen nehéz meghatározni, többfajta megközelítés is létezik. Popper Péter pszichológus úgy írta le a féltékenységet, mint
komplex érzelem, amelynek összetevői a kapcsolatban a kizárólagosságra való törekvés, annak a fenyegető veszélynek a megélése, hogy a szeretett lény elveszíthető, a vereség, az alulmaradás feltételezése, az önértékelés sérelme. A féltékenység ősi, ösztönös gyökerekből táplálkozó érzés, és ugyanúgy jelen van az állatvilágban, mint az ember szerelmi életében.
Egy másik meghatározás szerint a féltékenység olyan érzelem, amelyet akkor élünk át, ha valaki, akitől vágyunk valamire (figyelemre, szeretetre vagy gyengédségre), egy harmadik személynek nyújtja mindezt. Egyesek számára ugyan végtelenül romantikusnak tűnhet, amikor a másik fél féltékenységet érez, és ennek hangot is ad mások valódi vagy képzelt figyelme miatt, ám egyeseket olyannyira kínoz az érzés, hogy képtelenek kezelni az érzelmeiket, így labilissá, robbanékonnyá, sőt agresszívvá válhatnak.
Utóbbi kapcsán hallhatunk legtöbbször a mindennapokban a féltékenységről vagy „szerelemféltésről”. Elég csak az angyalföldi gyilkos feltételezett indítékára gondolni, vagy arra a diáklányra, aki még januárban késelte meg egyik iskolatársát azért, mert összejött korábbi barátjával, illetve a lúgos orvos történetét sem kell részletesen bemutatni senkinek. Az eseteket sajnos naphosszat lehetne sorolni, a téma pedig szinte mindig hatalmas vitát vált ki. Lehet-e egyáltalán ezeket a bűncselekményeket szerelemféltésnek nevezni – hiszen ki az az ember, aki kalapáccsal és késsel esik neki annak, akit elvileg a világon a legjobban szeret? A témát Makai Gábor klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeutával boncolgattuk.
A féltékenység kapcsán sokszor hallani szinonimaként a „szerelemféltés” kifejezést, Makai Gábor szerint azonban az, aki erőszakhoz folyamodik, vagy kegyetlenül meggyilkol valakit, arra nem húzható rá, hogy szerelmének féltése miatt fordult embertelen módszerhez.
Hiába olvashatjuk sokszor a bűncselekmények kapcsán is a kifejezést, abban az esetben, ha az illető átlép egy bizonyos határt, azaz valakit fizikailag is bántalmaz, vagy az életére tör, abban az esetben nem beszélhetünk szerelemféltésről. A féltékenység alapvetően egy emberi, patológiás reakció. Ha valaki az erőszakot választja, ott a háttérben feltételezhető valamifajta személyiségtorzulás vagy egy komolyabb kórkép, ami miatt valakit bánt vagy megöl
– magyarázta a klinikai szakpszichológus.
A szakember szerint ugyan a féltékenység valóban kiválthat heves reakciókat – hiszen minden ember máshogyan éli meg az adott szituációt –, azonban fontos különbség, hogy míg a legtöbb féltékeny ember alapvetően a kapcsolat megmentéséért harcol, addig a haragtól fűtött, gyilkos szándék esetében már sokkal inkább a teljes kapcsolat lerombolásának szándéka állhat a háttérben – az elv, miszerint: ha nem akar velem lenni, akkor mással se lehessen.
A hétköznapi értelemben vett féltékenység általában akkor alakul ki, ha valakinek negatív az önértékelése, kicsinek, kevésnek, szerencsétlennek érzi magát, emiatt pedig elkezd rettegni, negatív kimenetelt vizionálni a kapcsolatra, azaz elkezd félni attól, hogy a másik fél elhagyja. Ez az elhagyástól való félelem, rettegés áll a háttérben, aminek a következménye az lehet, hogy az illető a másik véleményét, döntéseit próbálja megváltoztatni, hogy elkerülhesse ezt. Viszont ha valakit bántalmaz vagy megöl, akkor ott már nem a kapcsolat megmentéséről, hanem annak destruálásáról beszélünk
– vélekedett a szakember, aki kiemelte, „egy másik ember bántalmazása, életének kioltása, abszolút nem a kapcsolat és a szerelmem megmentéséről szól, hiszen:
ez sokkal inkább egy haragtól vezérelt, hirtelen felindulásból eredő cselekedet, ami azért következik be, mert az illető azt gondolja, hogy így helyreállíthatja az önbecsülését, önértékelését.
A féltékenység alapvetően nem annyira drasztikus, hogy az egyik fél a másik fizikai épségét vagy életét veszélyeztetné, hiszen az ilyen szélsőséges esetek mögött általában valamilyen személyiségzavar vagy más mentális probléma állhat.
„A gyilkosság már egy nagyon szélsőséges eset, az ilyen típusú bűncselekmények általában hirtelen felindulásból erednek. Nagyon sokszor ott, egy adott helyzetben érzi úgy az illető, hogy a másik ember fenyegeti őt, az önbecsülését sérti, kasztrálva és megalázva érzi magát, ez pedig olyan elsöprő haragot kelt benne, hogy úgy érzi, a helyzetből csak erőszakkal, gyilkossággal tud kilépni” – mondta Makai Gábor, hozzátéve:
az esetek hátterében többnyire egyfajta személyiségzavar, patológiás személyiségszerveződés vagy komolyabb mentális zavar állhat, hiszen egy hétköznapi emberben, ha nincs a háttérben semmi ilyen, akkor megvan az a kontroll, hogy nem bántja a másikat. Tehát még akkor is, amikor úgy érezzük, hogy kilátástalan a helyzet, nem nyúlunk olyan eszközhöz, amellyel a másik emberben kárt tehetünk, hiszen tudjuk kontrollálni az érzelmeinket.
Előbbiek ismeretében kérdéses, hogy a sok negatívum mellett egyáltalán létezik-e egészséges szintje a féltékenységnek, amelyet szükséges érzelemnek tekintenek, mert megőrzi a társadalmi kötelékeket, és olyan viselkedésre sarkallja az embereket, amelyek alapvető kapcsolatokat tartanak fenn. Néha a féltékenység annak a következménye, hogy egy személy nagyon szenvedélyesen érez az adott kapcsolatban, annak elvesztesétől így érthetően retteg – írja a Psychology Today.
A féltékenységnek ez az enyhe formája teljesen normális, mivel összefügg azzal, hogy mennyire szeretjük, és mennyire fontos számunkra a másik. Ez egyfajta bizonyíték arra, hogy a partnerünket helyezzük előtérbe, és azt szeretnénk, hogy partnerünk ezt viszonozza – ennek egészséges mértéke csak attól függ, hogyan fejezzük ki mindezt.
A féltékenység a sok negatív eset ellenére lehet egészséges mértékű. Véleményem szerint az egészségességes az, hogy ha az ember szereti a párját, akkor van benne egy kis félelem, hogy elveszítheti az illetőt, ám ennek ellenére nem jelenik meg semmi olyan dolog a kapcsolatban, ami az egyik felet kontrollálná, bezárná, kisajátítaná. Ezek már arra utalnának, hogy a háttérben komoly, szélsőséges félelem van. Alapvetően nem az a baj, hogy valaki félti a párját, hanem az, ha ez a viselkedésében átcsap egyfajta kontrollba, szabályozásba, erőszakba
– véli a klinikai szakpszichológus.
A szakember szerint – akár magunkon, akár másokon – amint észleljük a féltékenység egészséges mértékének átlépését, azonnal segítséget kell kérni, hiszen ezek a problémák a legtöbb esetben saját erővel már nem orvosolhatók.
Ha már valaki azt érzi, hogy a féltékenység mint állapot állandósult, visszatérő probléma, és ezen nem tud túljutni az illető, akkor ott már érdemes szakember segítségét kérni – legyen szó egyéni vagy párterápiáról. Emellett fontos lehet ilyenkor a pszichológia segítségével a probléma gyökerét megtalálni és feloldani terápia segítségével, mert ha nem történik meg a probléma mögöttes tartalmának a megértése, akkor ez egy visszatérő, állandósuló dinamika lesz a kapcsolatban. Emiatt az illető nem fog tudni megváltozni egyik napról a másikra, hanem a személyiségének része lesz ez a fajta szorongás, a szélsőséges félelem, amely irányítja a gondolkodását, viselkedését. A felismerés és segítségkérés nélkül nagyon nehéz megmenteni egy ilyen dinamikával működő kapcsolatot
– fejtette ki lapunknak a szakember.
„Ha önt vagy ismerősét erőszak éri a kapcsolatában, vagy ha valakiről úgy véli, emberkereskedelem áldozata lett, akkor hívja az Országos Kríziskezelő és információs Telefonszolgálatot a belföldről ingyenes 06-80-20-55-20-as számon vagy a nap 24 órájában ingyenesen hívható Áldozatsegítő Vonalat a 06-80-225-225-ös számon.
Személyesen az Önhöz legközelebbi Áldozatsegítő Központban kérhet segítséget, az Áldozatsegítő Központok címlistája itt található: http://vansegitseg.im.gov.hu
A NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala szerda kivételével minden hétköznap 18 és 22 óra között ingyenesen hívható a 06-80-505-101-es telefonszámon.”