Stahl Judit a hazai televíziózás egyik ismert arca, aki a Tények vezetése után saját főzőműsort kapott; a tévés szakember nem akart híradósként megöregedni, ezért fordult a gasztronómia felé.
Stahl a Nők Lapjának mesélt arról, hogy a híradónál jó fizetést kapott, hogy mással ne foglalkozzon, ám kreatív, folyamatosan ötletelő valakiként ez nyomasztotta őt. A fontossági listán az életét előbbre helyezte a pénznél, nem voltak nagy igényei vagy luxusnak minősülő vágyai.
A televíziós szakácsnő a lányáról is mesélt a beszélgetésben; a tizennyolc éves Hanna sokkal kiegyensúlyozottabb, mint anyja, kevésbé labilis, és a korához képest nagyon bölcs. Soha nem rosszalkodott, viszont nagyon maximalista, hasonlóan az édesanyjához.
Hasonlóan mániákus és tökéletességre törekvő, mint én. Ez pedig nem a boldog élet receptje
– fogalmazott Stahl Judit, akinek a lányát a színház is vonzza, így jelenleg egy közös projektet ötlöttek ki: Flódni címmel egy gasztrorögtönzéses színházon dolgoznak. Az improvizációs játék ötlete már rég ott motoszkált Stahl fejében, akinek a lánya hozta vissza a rendezői énjét.
„Elkezdtem szponzorokat vadászni, majd a tizenhat rögtönzéses játéktípushoz megírni azokat a jeleneteket, amelyek voltaképp Budapest történetéről szólnak. A város születéséről, a zsidó Budapestről vagy a gasztronómiáról, Karinthytól Hajós Alfrédig. Hanna folyamatosan közreműködött a kitalálásban” – nyilatkozta.
„A Flódninál azt gondoltuk, együtt kell a szituációkat kitalálnunk, de aztán rájöttünk, jobb, ha külön írjuk a történeteket. Anyu intézi a szerződéseket, ő a produkciós vezető. Én meg a rendezőasszisztens, aki a kellékbeszerzéseket intézi, vagy beszél a világosítókkal” – osztotta meg Hanna a lappal.