Özönlenek a pénzemberek és a jómódú turisták a Fölközi-tenger keleti részére, ahol még olcsóbb az ingatlan, mint a Balatonnál. A jövőben azonban fenekestül felforgathat mindent a közel-keleti háború, az energiaválság és a migráció. Sok a bizonytalanság, ami visszavetheti a turizmust. Helyszíni riportunk Ciprus északi övezetéből.
Még a forróságban érezni lehet a csészéből kiáramló meleget, jólesik beszippantani a jellegzetes török kávé illatát az örök napsütésben fürdő Girnében. Az olcsó árukat kínáló övezetben turisták hada veszi szemügyre a nyilvánvalóan hamis márkajelzéssel ellátott cipőket vagy napszemüvegeket. A keleti vásárok hangulatát csak kevésbé visszatükröző bevásárlóutcában azonban előkelő, légkondicionált üzletek is vannak, ahol kifejezetten minőségi termékeket árusítanak – a legjobb bőrből modern szabásminta alapján készített táskák és övek a török bazárokhoz hasonlítva magas áron keresik a jobb módú külföldieket, akik számára megéri vásárolni, mert nem tucatterméket kapnak, ráadásul jóval olcsóbban, mint Berlinben vagy Párizsban. Igaz, nem eredetit vesznek, de a különbséget csak a szakértő veszi észre.
Kapkodjuk a fejünket, amikor a gazdasági központ, Girne felé autózunk. A volánnál magas, vékony pakisztáni fiatalember ül, ultramodern fekete autót vezet, amelyet cége tulajdonol. Egyike a 26 luxuskocsinak, ami szinte állandóan úton van. Legtöbbször esküvői vendégeket vagy kisebb csoportokat fuvaroz, hétvégén pedig a törököket, akik a girnei kaszinókba érkeznek külön-repülőjáratokkal, elvégre hazájukban be van tiltva a szerencsejáték. Bővítik is a Girnétől alig 15 kilométerre fekvő ercani repülőteret, ami Észak-Ciprus egyik legfontosabb kereskedelmi és turisztikai központja lesz.
Feheemnek hívják a taxist, telefonja állandóan cseng, főnöke már az újabb úti célt adja meg neki. Az autóban tökéletes a kényelem, angol nyelvű popzene szól, de amikor megtudja, hogy Budapestről érkeztem, már jön is a magyar rock! A benzinkút hatalmas számhalmazán megakad a szem: az európai átlag felét sem éri el az ár. Tavalyhoz képest nem is nőttek a taxitarifák:
jó 20 kilométeres útért hétezer forintot kell leszurkolni.
Alig 30 éves sofőrünk elmondja, már hét éve Ciprus északi részén dolgozik, s bár a világjárvány idején kevesebbet keresett, most már minden rendben van – kivéve, hogy errefelé nem ismerik a hazájában imádott sportágat, a krikettet. Az viszont jó hír, hogy visszatértek a turisták, rengetegen költöznek télre az apartmanvárosokba, ő pedig minden ellátást megkap cégétől. Ráadásul havonta 700 dollárt keres, aminek jó részét (gyakorlati kiadás híján) haza tudja utalni szeretteinek. Pakisztánból érkezett, angolt ott tanult, Pesavarban lakik népes családja, akikhez évente két hónapra hazautazhat. Nekik nincs esélyük állandó munkára, mert az afgán határ mentén fekvő, igen népes pakisztáni városban 4 millióan zsúfolódtak össze. Még mindig nyögik a szovjet invázió utóhatását, mert akkor százezerszámra özönlöttek az afgán menekültek.
Faheemnek igaza van, látni a fejlődést, mert másfél évvel ezelőtti utazásunkhoz képest is irtózatosan sok az új üdülőtelep, pedig akkor is sokkoló volt a daruözön. A statisztikai adatok szerint a német, skandináv és angol vásárlók miatt minden épület szinte lábon elkelt, ráadásul a háború elől menekülő ukránok és oroszok elvitték a maradékot. Ennek oka, hogy Isztambulon keresztül máig gond nélkül be lehet repülni Moszkvából – az oroszok számára sincs korlátozás, mint például az EU-hoz tartozó déli részen.
Európa befektetői valósággal rárontottak a tengerbe futó hegyláncokkal festői szépségűvé varázsolt területre, amelyet pedig jogi értelemben még most is tanácstalanság vesz körül. Az 1974-es háborúban a sziget 36 százalékát megszerző török csapatok által életre hívott Észak-Ciprust csupán Törökország ismerte el, ennek ellenére úgy tűnik, a lakosság és a pénzemberek szerint is a szokásjog és a több évtizedes békesség garancia arra, hogy a dolgok a jövőben is jól alakulnak. Következésképpen érdemes befektetni – és ingatlant vásárolni.
A számok megdöbbentők:
22 000 új apartmant fognak jövőre felépíteni, idén 15 000 ez a szám.
A kiváló éghajlat és közbiztonság mellett a jó infrastruktúra és a rengeteg egyetemista adja magyarázatát a keresletnek. Ki hinné, hogy a török kormány által előrelátóan támogatott felsőoktatási intézményekben 100 000 külföldi tanul! Ennél is jelentősebb, hogy sokan alapítanak céget – akár ingatlanvásárlási szándékkal. A területen nincs osztalékadó, a kormány pedig bőkezűen segít.
Erről Umut Gurtunc tájékoztatott, aki az első nagy ingatlanfejlesztő volt 18 évvel ezelőtt, amikor felépítette a Korineumot. A legmagasabb színvonalat képviselő golfpálya mellé hotelt terveztetett, majd megvett egy tengeröblöt, ahová özönlenek a turisták. Nagyon ravasz volt a tervezés, mert a legnagyobb bevételt jelentő rendezvények egyedi helyszínét úgy építették meg, hogy a golfpálya egy részét este bulihelyszínként használják. A bársonyos fű és az alulról megvilágított olajfák egyedi hangulatot árasztanak – igaz, a színpadépítők és dekoratőrök már délelőtt megjelennek, ami zavarhatja a golfozókat. A hivatalos aktust pedig a pálya legszebb részén fekvő edzőpálya füves részén rendezik, háttérben a tengerrel.
A tulajdonos idén ősszel az Indexnek már a jövőről beszélt: „Jó húsz évvel ezelőtt egymillió dollárt kaptam a helyi banktól, vállalkozásokat indítottam – igaz, ebben a családom is segített. Ma már enyém Észak-Ciprus naperőműveinek több mint fele, az internetes adatforgalmazó cégem is a legnagyobb a szigeten. Hatalmas fejlesztésbe fogunk, luxusvillanegyedet építünk közvetlenül a tengerre néző dombokon, amit szintén évtizedekkel ezelőtt vásároltam meg. A beruházásokat úgy is támogatja a kormány, hogy nincs áfa, ráadásul ha idegenforgalmi befektetésről van szó, akkor 10 évig cégadót sem kell fizetni!”
A pénzes turistákat a golf is csalogatja – nem véletlen, hogy a közelben további három pályát építenek annak ellenére, hogy a szigeten nincs elég ivóvíz. Locsolnivaló azonban akad, mert mindenfelé saját tengervíz-sótalanító üzemek nyílnak. A Korineum is ennek köszönheti, hogy állandóan üdezöld a fű. Burcin Dikmen hivatásos edző felel a minőségért – és a környezetvédelemért.
„A pályán 85 000 négyzetmétert kell mindennap öntözni, de nem mindenütt azonos intenzitással, hiszen vannak olyan részek, amelyeket hosszú ideig tűz a nap, máshol több az árnyék. Hőtűrő fűfajtát vetettünk, de egy nyári napon így is 3000 köbméter víz zúdul ki az összesen 1370 szórófejből. A rendszer azonban nem szennyezi a környezetet, hiszen nálunk naperőművekből nyerjük az energiát, még a golfautók egy részét is napelemekkel járatjuk. Három önálló sótalanítóművünk van, ivóvízre tehát nincs szükségünk, mert az Törökországból tenger alatti vezetéken jön, és kizárólag a lakosság szükségletét elégíti ki” – mondta az edző.
Mindez meghozta gyümölcsét, mert Girne mellett Esentepen, Laptában és Iskelében is százszámra építik a luxusotthonokat. A 400 000 helyi lakos is sokat vásárol, tavaly hatezer ingatlan cserélt gazdát, a külföldiek vásárlása ebben az adatban nem szerepel. Az új lakások négyzetméterára még a legjobb, közvetlenül tengerparti helyen is egymillió forint alatt van négyzetméterenként. Százhúsz négyzetméter körüli lakásért 2005-ben 40 milliót kellett fizetni, tíz év múlva 60-at, jövőre 120 millió forintnyi lesz az ára – a befektetések tehát busásan megtérülnek.
Az idegenforgalmat ellátó szolgáltatóipar az egész szigeten meghatározó: a déli területen évente átlagosan négymillió turista fordul meg, északon 1,2 millió. Délen a munkaerő 22, északon 28 százalékát foglalkoztatják a szolgáltatóiparban, ám a GDP 60-80 százalékát ez a szektor termeli ki. Ciprus déli részén sok bevándorlót szívott fel a turizmus, ez ellen nemrégiben hevesen tiltakoztak a helyiek. Északon ilyen gond nem jelentkezik.
Senki nem tudja azonban, hogy a nagyon is közelben levő Izraelt ért támadás következtében milyen lesz a Földközi-tenger keleti medencéjében az élet. Felvonultak a flották, növekedhet a migráció, ráadásul a környéken földgázmezőket fedeztek fel, amelynek kitermelési jogáról vitáznak a törökök és a hivatalos ciprusi kormány.
Sok a bizonytalanság, ami visszavetheti a turizmust.
Girne tengerparti sétányának legismertebb alakját azonban még ilyen hírek sem hozzák ki a sodrából. Az agg Mahmut egykedvűen álldogál fagyizójában, büszkén mutatja a 20 évvel ezelőtti fényképet, amikor az időközben látványosággá előlépett fabódéját felhúzta. Arról híres, hogy mézes fagylaltjának gömbje még akkor sem esik ki a tölcsérből, ha lefelé fordítja. Imádják a gyermekek, de sok a visszajáró ínyenc is. Két eurót kér egy gombócért – hamiskás mosollyal búcsúzik: „Ha húsz évet békében kibírtunk, akkor a következő húszat is megússzuk!”
Legyen igaza!