A Garda-tó az egyik Magyarországhoz legközelebbi, századfordulós, Riviéra-hangulatú partszakasz. Különleges mikroklímája miatt még késő ősszel vagy már kora tavasszal is jó ötlet felkeresni, és elmerülni a boldog békeidős vagy a kortárs luxusmiliőben. Utánajártunk, mit is lehet arrafelé csinálni egy hosszú hétvége erejéig, ha a tóban megmártózni már vagy még nem opció.
A Garda-tavon három olasz tartomány is közösködik, szemmel láthatóan nincs különbség a venetói, a lombard vagy a dél-tiroli rész közt, bár mint egy szállodás kontaktunk megjegyezte, ők határozottan érzik, hogy mégis: a legtöbbet költő német és svájci turisták egy jó része épp csak a tó legészakibb pontján lévő nagyobb városig, Riva del Gardáig csordogál le. A hegyek miatt ugyanis olyan itt a mikroklíma, hogy nemcsak a pálmafák, de még a citrom is megél errefelé.
A nevében is e gyümölcsöt viselő Limone sul Garda település Olaszország legészakibb citromtermő vidéke, de nem csupán ebben a teljes egészében a citromról szóló, a Limoncello Spritz koktélt is feltaláló turistavároskában, de a teljes part mentén látni lehet a jellegzetes citromlugasokat, ami azért tényleg furcsa attrakció ennyire északon, az Alpok lábánál.
Bár a tó körül több turistamágnes település is van, a legfrekventáltabb a déli parton, egy benyúló földnyelven épült Sirmione. A képeslapra kívánkozó városka külterületén érdemes megnézni egy nagy római villa maradványait – amelyet a legenda a híres költőhöz, Catullushoz köt –, de Maria Callasnak is volt egy nyaralója itt. A fő látnivaló mégis az impozáns Scaligeri-várkastély. Figyelem, ilyen nevű épületből van másik is, a keleti parton lévő Malcesine településen, a közeli Verona egykori urai építtették mindkettőt.
1859. június 24-én a közeli Solferinónál a francia és szárd–piemonti csapatok döntő vereséget mértek az osztrák–magyar–cseh haderőre, így Ferenc Józsefnek fel kellett adnia a Habsburg Birodalom összes észak-itáliai szatellitállamát, köztük a legfontosabb Lombard–Velencei Királyságot is. A család személyes vesztesége volt, hogy minden luxusingatlanjuk is a formálódó olasz államé lett ezzel. Így megkezdték itt a Garda-tó partján egy hatalmas vadászkastély építését – hiszen mindig nagyszámú kísérettel, sok vendéggel lőtték a fácánokat.
Gardone Riviera település ezért a legelőkelőbb az összes városka közül, a császári család időszakos jelenléte felkapottá tette a környéket, kedvet csinált a villaépítéshez – pláne, hogy rengeteg német ajkú élt akkoriban errefelé, akik továbbra is hűek maradtak, hiába változott az államhatár. De a család a kastély elkészültéig többször is megszállt a közeli Gargnano településhez tartozó, palotának is beillő, fenséges Villa Bettoniban is, amelynek termeit és hatalmas parkját vezetett séta keretében lehet manapság megtekinteni.
A Habsburg-vadászkastély 1888-ban szállodává alakult, a jelenleg a The Leading Hotels of the World csoportosuláshoz tartozó Grand Hotel Fasano most is a térség legelegánsabb szállodája melléképületével, az egykor személyzeti szállásként szolgáló Villa Principével együtt. Nemcsak a hotel olaszosított német neve rejti magában a fácán szót, hanem a Michelin Guide által is ajánlott fine dining éttermük, az Il Fagiano is, ahol természetesen muszáj megkóstolni a többféle módon a tányérra kerülő fácánsültet is.
Kicsit mindenki Ferenc Jóskának vagy Sissinek képzelheti magát itt, a boldog békeidőket megidéző enteriőrben.
A hotelben egyébként Fellini vagy Mastroianni mellett a világhírű amerikai gyereksztár, Shirley Temple is megszállt, akiről el is van nevezve egy koktél itt. Történt ugyanis, hogy a szüleivel rendszeresen itt nyaraló kislány első alkalommal kért egy Coca-Colát a bárban. A bártender pedig egy ekkora hírességnek nem merte egyszerűen megmondani, hogy ez az ital Olaszországban még nem kapható, így kevert neki valami hasonlót: az immár alkoholos Shirley Temple nevű ital se nem barnás, se nem kólás ízvilágú, de valóban roppant édes.
Bár a szálloda másik éttermében mindenképpen kipróbálásra ajánlott az egész fürjsült is, de ha az ember kimozdulna, úgy az egy Michelin-csillagos Lido84 étterem is remek választás a közelben.
1943 nyarán fordulatosan alakult az olasz politika. Július 25-én Mussolinit leváltotta a Fasiszta Nagytanács, a király letartóztatta, majd Hitler csapatot küldött a kiszabadítására – hiszen az nem volt opció, hogy Olaszország átpártoljon az ellenséghez. Szeptember 8-án így létrejött egy német bábállam a Garda-tó partján, a Saló városáról elnevezett Salói Köztársaság, vagy más néven Olasz Szociális Köztársaság, amely egészen Fiuméig tartott, és első külpolitikai lépése volt hadat üzenni az Olasz Királyságnak.
Egyébként nem a gyönyörű táj és a festői városok vonzották ide, a Garda-tóhoz a fasisztákat, hanem a környéken található fegyvergyárak, amelyekre szüksége volt a németeknek. A már említett Gardone Riviera őrzi ma leginkább ennek a korszaknak az emlékét. Gabriele D’Annunzio neve idehaza annyira nem ismert, ellenben Olaszországban az egyik leghíresebb XX. századi költőnek számít – már csak azért is, mert élete egy részében igazi politikai botrányhős volt, aki még külön államot is szervezett Fiuméből egy időre. Élete végét itt, a Garda-tónál töltötte, Mussolini a támogatásért cserébe finanszírozta számára a fényűző életvitelt.
Ennek a keretei ma is megtekinthetők. A hegyre épült Vittoriale degli Italiani (Olaszok győzelme) nevű épületkomplexum volt utolsó éveiben az otthona, a római stílusú szabadtéri színházzal ellátott, műkincsekkel telezsúfolt palota legérdekesebb eleme a park fái közt megbújó, eredetileg a gyarmati vizekre szánt Puglia torpedóhajó. Ezt a haditengerészet adta ajándékba a politikus-költőnek, aki a birtokán helyezte el úgy, hogy a hajó orra az Adriai-tenger irányába nézzen.
A szerző luxusszakértő.
(Borítókép: Kikötő a Garda-tónál. Fotó: Stanzel\ullstein bild via Getty Images)