Elindult az RTL-en A Város Királynői – The Real Housewives of Budapest című, az amerikai The Real Housewives formátum alapján készült műsor, amelyben hét gazdag nő mindennapjait kísérhetjük végig. Annak ellenére, hogy az ő életük fényűzőbb, mint az átlagembereké, a reality megpróbálja bebizonyítani, hogy olykor hasonló gondokkal küszködnek, mint bárki más.
A The Real Housewives még 2006-ban indult útjára a The Real Housewives of Orange County-val, és azóta 18 ország tűzte a képernyőre. Csak az Egyesült Államokban már 12-féle változata létezik, mindegyik más városban forgott. Több esetben spinoff is készült hozzájuk – a The Real Housewives of Atlanta esetében például tíz darab –, így a sorozatban szereplő karakterek életét egy-egy másik produkcióban is nyomon követhették a nézők.
Nem botránymentes formátumról beszélünk, mivel a The Real Housewives of D.C.-t korábban például amiatt kaszálták el, mert a szereplők hívatlanul beállítottak egy partira a Fehér Házba, és ezt fel is vették kamerával a műsorhoz. Most pedig itthon is megtapasztalhatjuk, működik-e a polgárpukkasztás és a megosztó szereplők kavarása a tévében.
Korábban a Viasat3 tett próbát ezzel a formátummal, ami a Feleségek luxuskivitelben címet kapta, és két évad készült hozzá. Az első 2017-ben, a második 2018-ban debütált, illetve további különkiadások is megjelentek, a legutóbbi 2020-ban. A szereplők között volt például Köllő Babett, Vasvári Vivien, Csősz Bogi, illetve Yvonne Dederick, akiknek egyes mondatai már-már szállóigévé váltak.
Ki ne emlékezne például Köllő „botoxot mindenkinek!” felkiáltására vagy Yvonne Dederick lányának, Catherine-nek a kijelentésére, miszerint „azért jöttem ide, hogy lássam a állatok”. Az előzmények ismeretében is kijelenthető, hogy ez egy fenntartásokkal kezelendő formátum, amit nem szabad túl komolyan venni. A The Real Housewives fő koncepciója az, hogy középkorú, gazdag nők életét mutatják be, akik sok esetben nem feltétlenül jönnek ki jól egymással. Egy kvázi doku-szappanopera, ami amellett, hogy betekintést enged a szereplők mindennapjaiba, a köztük feszülő ellentétekre is épít.
A legelső évadok megjelenése óta sok kritika éri a feministák részéről a sorozatot, mivel a nőket gazdagnak, elkényeztetettnek és alárendeltnek mutatja be, akik sok esetben ki nem állhatják egymást. Az eddigi szériák tanúsága alapján pedig a cicaharcok majdhogynem a formátum követelményévé váltak.
Az RTL még augusztus végén az őszi műsorstruktúrát bejelentő eseményén közölte, hogy az év végén indul a The Real Housewives formátumon alapuló A Város Királynői – The Real Housewives of Budapest, amelynek főszerepében Kalmár Paulina, Pálfiné Paulina, Apró Anna – a Cápák között egykori üzletasszonya –, Micheller Mónika, Solomon Zsuzsa, Czeglédi Laura – Náray Tamás volt modellje – és Szécsényi Violetta tűnnek fel. A műsor Az Árulók – Gyilkosság a kastélybanvégeztével került képernyőre december 4-én, amelynek első részét látva már megfogalmazható, hogy olyan szereplőket sikerült összeválogatnia a csatornának, akiknek nem esik nehezükre, hogy összekülönbözzenek. Sőt, egy epizód alatt annyi aranyköpés hagyta el a szájukat, amennyit a Feleségek luxuskivitelben esetében egy évadon át kellett gyűjtögetni. Néha egyenesen azt érzi az ember, hogy kifejezetten arra utaznak, hogy a lehető legtöbben háborodjanak fel az elhangzottakon.
Példaként lehetne említeni akár Solomon Zsuzsa kijelentését, aki szerint, ha egy randin a számla végösszege nem kerül annyiba, mint a rúzsa, akkor el se megy. Vagy Micheller Mónika ehhez fűzött hozzászólását, miszerint „annyit ér egy nő, amennyit költenek rá”, illetve hogy a táskái több mint 10 budai ingatlan árával vetekszenek.
A TV2-n bemutatott Kőgazdag Fiatalok szériával ellentétben A Város Királynői esetében pedig az sem vonható kétségbe, hogy a szereplők valóban kőgazdagok. A műsorhoz a The Real Housewives formátum szinte minden markáns elemét megőrizték, a külföldi változatokhoz hasonlóan mutatják be a szereplőket, és a konfliktusok terén, pontosabban a karakterek habitusát nézve is láthatunk egyezéseket. Könnyen lehet olyan érzése az embernek a műsor közben, mintha A gyanú árnyékában egyik részét nézné, ami pusztán abból a tényből fakad, hogy nyilvánvalóan nem profi színészek szerepelnek benne, hanem sikeres üzletasszonyok, akik a munkájuk révén landoltak a tévében.
Valószínűleg mind láttunk már A Város Királynőihez hasonló realityket, és tudjuk, hogy a szereplők nem éppen mindennapi életvitele, illetve legtöbbünk problémáitól eltérő panaszaik egyesek számára bicskanyitogatók lehetnek, ám az ezért a műfajért rajongó nézők tudnak úgy tekinteni a formátumra, hogy az ne dühöt váltson ki belőlük. A szórakozásnak pont az adja az alapját, ahogy például két gazdag nő egy menyecskeruhán veszekszik, ami már önmagában elég abszurd ahhoz, hogy ne legyen túl komolyan vehető. Azt viszont nem lehet elvitatni, hogy a The Real Housewives formátuma a külsőségekre épít, azzal kiegészülve, hogy a főszereplők még áskálódnak is egymás ellen.
Kis túlzással élve a sorozatban az egy másodpercre jutó luxustermékek és márkák száma legalább öt, ám A Város Királynői ezzel együtt a luxus mögött húzódó mindennapi problémákat is próbálja bemutatni. Egyes szereplők párkapcsolati problémákkal küzdenek, nem találnak megfelelő társat maguknak, nem jön össze a gyerek, míg egyiküknek az esküvője is elmarad, igazolódik tehát a közhely, hogy a pénz nem boldogít. A luxus árnyoldalát látva pedig nem valószínű, hogy többen kapnak kedvet ahhoz, hogy az ország milliárdosainak bőrébe képzeljék magukat.