A középkori pestis, amely milliók életét követelte, számos tragikus következménnyel járt, ám meglepő módon ez az esemény szintén hozzájárult egy olyan jelenség kialakulásához, ami a modern táplálkozásunkat is átformálta. De mégis mi köze van a fekete halálnak a hamburger- és sültkrumpli-imádatunkhoz?
A legtöbb embernek a szülei meg sem engedték, hogy gyerekként a gyorséttermek ételeivel tömje magát, mondván, otthon is van hamburger, hot dog vagy éppen pizza, így mindig hatalmas eseménynek számított, ha egy ballagás, születésnap, vagy különleges alkalom esetén például az aranyló boltívekkel díszített étterem ételei közül válogathattunk. A gyorskajáért pedig a szép emlékek felidézése mellett szabályosan meg is veszünk, hiszen fogyasztásakor a felszabaduló dopaminnak köszönhetően hasonló érzést élünk át, mint amikor csokoládét fogyasztunk, idővel pedig egyre többet és többet akarunk belőle. Ennek azonban nem az emberi gyengeségünk vagy esetleges lustaságunk a fő oka.
Az okok megértéséhez több évszázadot kell visszamennünk az időben. Mindez meglehetősen különösen hangzik, ugyanis nehéz lenne magunk elé képzelni egy lovasszekerek számára készült drive-os gyorséttermet, vagy papírzacskóból sajtburgert falatozó királyokat. Erről természetesen szó sincsen – még akkor sem, ha valóban a 14. századi eseményeknek köszönhetjük azt, hogy vágyakozunk a gyorskaja után.
Egy tanulmány szerint ugyanis
a fekete halál, azaz a pestisjárvány járulhatott hozzá ahhoz, hogy ma megveszünk ezekért az ételekért.
A 14. század közepén kitört a második pestisjárvány, más néven fekete halál, ami az Európában élő lakosság 60 százalékát ölte meg, és alaposan megváltoztatta a történelem menetét. Ennek következtében 75-200 millió ember halt meg 1347 és 1352 között Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. Ráadásul nem csak történelmi jelentősége volt az eseményeknek, hiszen a pestis összefüggésbe hozható a gyorsételek iránti szeretetünkkel, az ebben az időszakban bekövetkezett étrendi és higiéniai változások miatt.
Mindezt több ezer éves emberi maradványok vizsgálatakor állapították meg, az elmeszesedett foglepedék elemzése pedig feltárta, hogy a szánkban manapság fellelhető, domináns baktériumok a rostszegény, magas szénhidráttartalmú étrenddel, valamint a tejfogyasztással hozhatók összefüggésbe. Ezek mindegyike jellemzi a mai étrendünket – így például a gyorsételeket is –, és olyan világesemények, mint a pestisjárvány válthatták ki ezeknek a baktériumoknak a dominanciáját – állapította meg az amerikai Penn State Egyetem és az ausztrál Adelaide Egyetem kutatói által készített tanulmány, amelyet a Nature Microbiology folyóiratban publikáltak.
A szakértők úgy gondolják, hogy az étrendben és a higiéniában a pestis során bekövetkezett változások hatással voltak a száj mikrobiomjára – a szánkban található mikroorganizmusok, főleg baktériumok közösségére. A baktériumoknak ez a keveréke a szervezetben köztudottan az immunrendszer, a szív és az agy egészségéhez kapcsolódik, így bizonyos betegségekért is felelhet. A modern mikrobiomok felelhetnek az elhízásért, a szív- és érrendszeri megbetegedésekért, és egyes mentális problémák kialakulásáért is.
Az amerikai Laura Weyrich professzor által vezetett csapat 235 ember fogaiból gyűjtött anyagot, akiket 27 régészeti lelőhelyen temettek el Angliában és Skóciában i.e. 2200 és i.sz. 1835 között. A minták feldolgozása után 954 mikrobafajt azonosítottak, amelyek két különböző baktériumközösségbe tartozak. Az egyikben a modern emberek szájában gyakori Streptococcus nemzetség, a másikban pedig a Methanobrevibacter nemzetség dominált, amelyet mára az egészséges emberekben nagyrészt kihaltnak tekintenek.
Az elemzés feltárta azt is, hogy az általuk felfedezett mikrobiomok eltéréseinek csaknem 11 százaléka a történelem során bekövetkezett változásokkal magyarázható, beleértve a pestisjárványokat is.
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, annak ellenére, hogy rajongunk a gyorsételekért és az ultrafeldolgozott élelmiszerekért, koránt sem válnak a hasznunkra.
A feldolgozott élelmiszerek a kutatók szerint hasonló hatást válthatnak ki, mint a nikotin vagy például olyan kábítószerek, mint a kokain. Az agyban kialakuló függőségért az élelmiszerek esetében azonban azok zsír– és cukortartalma felelhet. Noha a szakemberek szerint még további kutatásokra van szükség ezekkel az ételekkel kapcsolatban, hogy biztosan meghatározható legyen, hogyan hatnak pontosan az agyra, abban egyetértenek, hogy az élelmiszerek felszívódásának gyorsasága lehet a kulcs.
A kutatók szerint ugyanis ez hasonló ahhoz, ahogy a nikotin, az alkohol és a kokain az egész szervezetben működik, hiszen ezeknek az élelmiszereknek a magas cukor– és zsírtartalma szintén hatással van az ember agyában lévő dopaminreceptorokra. A jelenséget egyfajta „pszichoaktív” hatásként írják le, ami azt jelenti, hogy az embernek egyre több magasan feldolgozott nassolnivalót kell fogyasztania ahhoz, hogy újra elérje az adott szintet – akárcsak a drogok esetében.