Kétségtelen, hogy egy piros masnis kisállatnál kevés aranyosabb dolgot találhatunk a karácsonyfa alatt, ez azonban nem jelenti azt, hogy jó ünnepi ajándék is lenne. Az állatokról való gondoskodás óriási felelősség, bizonyos esetekben 10-15 éves elköteleződést jelent, amivel az ajándékozás pillanatában a legtöbben egyáltalán nincsenek tisztában. De mi történik azokkal az állatokkal, akiket a legrosszabb esetben megunnak, és hogyan fogadhatunk örökbe tudatosan? Többek között erről is beszélgettünk Toldi Nikolett-tel, a Cicaesély Macskamentő Alapítvány vezetőjével.
Az állatmenhelyek zsúfolásig tele vannak hontalan állatokkal, amelyek közül sokan korábbi kedvencek voltak – és bár az állatok hátrahagyása mögött sok tényező állhat (például költözés), bőven benne van a pakliban, hogy a kisállat egykor egy nem teljesen átgondolt karácsonyi ajándék volt. Ahogy arra a People for Ethical Treatment of Animals (PETA) egyik írása is felhívja a figyelmet, az állatok gondozására időt és energiát, nem utolsósorban pedig nem kis mennyiségű pénzt is fordítani kell, amivel az első pillanatban nem biztos, hogy tisztában vannak az örökbefogadók. Mindezek ellenére azonban az ünnepi időszakban évről évre megnő a kisállatra vágyók száma.
Az ünnepek tájékán minden évben növekedni szoktak az örökbefogadási kérelmek, az emberek karácsonykor, húsvétkor mindig azt gondolják, hogy egy élő állat jó ajándék. Ehhez az időszakhoz titkon egyébként minden állatmentő nagy reményeket fűz, de sajnos ilyenkor sokkal szigorúbban is kell szűrni azt, hogy kinek adunk ki állatot. Sokan például csak impulzusból jelentkeznek, úgy gondolják, hogy egy cica majd jól fog mutatni a karácsonyfa alatt, abba azonban már nem gondolnak bele, hogy az a cica 15 év múlva is a fa alatt fog ülni; vagy éppen a fán
– mesélte nevetve Toldi Nikolett, hozzátéve, személy szerint hiszi azt, hogy akivel eljutnak oda, hogy személyesen is találkozzanak, abban már nem fognak csalódni.
Az örökbefogadás tehát nem csak játék és mese – amennyiben azonban komolyan gondoljuk, az egyik legszebb dolog lehet, amit az évben tehetünk. A lényeg a megalapozottságban, az alapos felkészülésben és a tájékozottságban rejlik, amiben az állatmentők előszeretettel segítenek. Nikolett például két évvel ezelőtt nyitotta meg a 19. kerületi cicaotthon ajtóit, macskamentéssel azonban már ezelőtt is foglalkozott. A menhely ügyeit és az állatmentést mind szabadidejében végzi, egyébként állatorvosi asszisztensként tevékenykedik.
Nikolett nem titkolja, szigorúan szűri a gazdajelölteket. Ennek legfontosabb oka az, hogy az állatok a lehető legjobb helyre kerüljenek, illetve hogy minimálisra csökkentsék annak az esélyét, hogy az örökbe adott macska idővel ismét az utcán végezze.
A gazdásodás folyamata a Cicaesélynél egy bemutatkozó levél megírásával kezdődik, amit e-mailben vagy a Facebook-oldalunkon keresztül juttathatnak el hozzánk a jelentkezők – ebben pár, általunk előre feltett kérdést kell megválaszolniuk. Ha úgy látjuk, hogy közös nevezőn vagyunk, és ugyanazok a meglátásaink a felelős állattartásról, akkor elhívjuk az illetőt egy személyes találkozóra, ahol megismerkedhet a gazdára váró cicákkal. Persze mi is segítünk, hiszen nagyon különbözőek a macskáink, így olyan állatot, aki nem kedveli a többiek társaságát, nem szívesen adunk ki olyan gazdának, akinél például már van otthon egy cica
– fogalmazott a vezető. Elmondása szerint gyakran kap olyan leveleket, amikben megemlítik, hogy a kisállat ajándékba lenne, ezekre azonban automatikusan azt válaszolja, hogy ilyen nincs.
Ahogy a legtöbb állatmentő, úgy mi is szerződéssel adunk örökbe, ebben különböző feltételeket rögzítünk. Idetartozik például az, hogy a jövendőbeli gazda elfogadja, hogy az örökbe adott macskát csak házon belül tarthatja, illetve hogy oltási és ivartalanítási kötelezettséget is vállal. Igaz, mi úgy adjuk ki az állatainkat, hogy oltva, ivartalanítva és chipeltetve vannak, de gyakran megesik, hogy olyan fiatal cicát visznek el tőlünk, aki például még nem ivarérett
– magyarázta, hozzátéve, hogy van egy harmincnapos jelképes próbaidejük is, ez idő alatt „büntetlenül” vissza lehet hozni a négylábúakat, de Nikolett szerint erre nagyon kevés példa van.
Nem meglepő módon maga a mentés is legalább annyira kaotikus, mint a macskák tartása. Nikolett szavaival élve ezerféleképp érkeznek állatok a menhelyre, minden nap teljesen más. Van, hogy munkából hazafelé sétálva talál rá egy utcán élő cirmosra, de nagyon sok megkeresést is kapnak, ezek java részét viszont el kell utasítaniuk, az otthon ugyanis egyszerűen nem képes annyi állatot befogadni, mint amennyit hoznának.
Nehéz felmérni, hol van az a határ, ahol meg kell állni, és többet már nem vállalni – ezt néha sikerül betartani, néha kicsit átesünk a ló túloldalára, ettől függetlenül azonban minden cica ugyanannyi szeretetet és törődést kap tőlünk. Ha hetente két-három cicát örökbe tudunk adni, annak már nagyon örülünk, hiszen napi szinten 10-15-20 beérkező macskát is vissza kell utasítanunk, szimplán csak azért, mert nincs hely arra, hogy több állatot gondozzunk; az anyagiakról nem is beszélve. Amint bekerül hozzánk egy kisállat, az első dolog, hogy giardia-, parvo- és FIV/FeLV tesztet csinálunk rajtuk – ezek a leggyakoribb macskabetegségek.
Ezek után következik egy kéthetes megfigyelési időszak, ez idő alatt az újonnan érkezettek még elzárva élnek a többi cicától, amennyiben azonban mindent rendben találnak, már kezdik is az oltási programot, aminek végén teljes értékű tagjai lehetnek az otthonnak a befogadottak. Persze ha valamelyik teszt pozitív lesz, az önkéntesek annak megfelelően mennek tovább, nekik igyekeznek ideiglenes befogadót találni, hogy ne ketrecben, karanténben kelljen várniuk a gazdi érkezését.
Érdekesség, hogy az örökbefogadók szemében a legnépszerűbbek a hosszú szőrű macskák, legyen bármilyen színük, Nikolett szerint egyszerűen imádják őket. Ugyancsak népszerűek még a sziámi jegyesek, a kékesek, a fehérek és a vörösek is, vannak azonban, akik kicsit hátrébb sorolódnak az örökbefogadási listán. Idetartoznak a cirmosok, a feketék, a cirmos-fehérek és tulajdonképpen az összes idősebb cica is, az örökbefogadók ugyanis inkább a fiatalabbakat keresik – van olyan macska, aki már több mint egy éve az otthon lakója.
Összegezve tehát: felelősséget nem ajándékozunk, így soha ne adjon kisállatot ajándékba. Ha úgy érzi, készen állnak az elköteleződésre, mindenképp beszéljen szeretteivel egy új állat befogadásáról. A Cicaesély Alapítványt egyébként három különböző módon is segítheti azonfelül, hogy örökbe fogad. Vásárolhat például száraz és nedves tápokat, macskaalmokat, immunerősítőket, textíliákat (plédeket, törülközőket, ágyneműhuzatokat), illetve macskajátékokat. Azzal is segíthet, ha továbbosztja az alapítvány gazdakereső posztjait a közösségi médiában – végül, de nem utolsósorban pedig pénzadománnyal is hozzájárulhat az alapítvány fennmaradásához.
(Borítókép: Cicaesély Macskamentő Alapítvány)