Sokan csak népi hiedelemnek tartják, mások állítják, a karácsony különös hatást gyakorol a hangulatunkra, olyannyira, hogy az ünnepek miatt érzett boldogságunk semmi mással nem összevethető – mindezt pedig immáron több kutatás is alátámasztja. De miért szeretjük vagy éppen utáljuk a karácsonyt?
A karácsony szelleméről az ünnepi időszakban, így már az elmúlt hetekben is bizonyára sokan hallottak a különböző műsorok, filmek – vagy a plázában véget nem érő karácsonyi zeneáradat miatt, a fogalomról azonban csak kevesen tudják, hogy egy valódi jelenséghez köthető.
Karácsonykor a népi hiedelem szerint észrevehetően jobb a kedvünk, mint az év többi napján, a felvetés pedig a tudományos körökig is eljutott, így mára már több tanulmány és vizsgálat is született a témában.
De tényleg boldogabbak vagyunk karácsonykor, mint máskor, és létezik kifejezetten az ünnepkörhöz kapcsolódó érzelem?
Ez – valljuk be – nem lenne nagy meglepetés, hiszen sokunk számára ez az év legcsodálatosabb időszaka, amikor az egész éves hajtást követően néhány napra megpihenhetünk, és a szeretteink körében lehetünk. A karácsonyi boldogság az öröm, melegség és nosztalgia érzése, amit az emberek éreznek, amikor csilingelni kezdenek a csengettyűk. Na de mit mond erről a tudomány?
Egy 2015-ös dán tanulmány készítői bizonyítékot találtak az agyban a karácsonyi boldogság jelenségének létezésére. Ennek bizonyítására a kutatók húsz embernek mutattak karácsonyi vagy nem karácsonyi témájú képeket, miközben agyukat funkcionális mágneses rezonancia (fMRI) készülékkel vizsgálták. Az fMRI-készülék ugyanis kiemeli az agy egyes részeit, ha az adott régióban az aktivitás fokozódik vagy csökken, így amikor ez az aktivitás megnő, akkor a régió úgy világít, mint egy karácsonyfa – így aktivitási térképet készítve kiderül, hogy az agy mely részei vesznek részt egy adott mentális folyamatban.
A vizsgálatban 10 olyan egészséges önkéntes vett részt, akik tartották az ünnepi hagyományokat, és szerették a karácsonyt, és 10 ugyanazon a területen élő személy, akiknek nem voltak karácsonyi hagyományaik.
Minden résztvevőnek 84 képet mutattak meg, amelyek egyenként két másodpercig jelentek meg; hat egymást követő karácsonyi témájú fotó után hat hétköznapit láthattak. Ezt követően mindenki kitöltött egy kérdőívet a karácsonyi hagyományairól és szokásairól, a karácsonyhoz kapcsolódó érzéseiről és az etnikai hovatartozásáról.
Ezen eredmények alapján 10 résztvevő a „karácsonyi csoportba” – a karácsonyt ünneplő, pozitív asszociációkat hordozó csoportba – került, 10 fő pedig a „nem karácsonyi csoportba” – azok közé, akik nem ünnepelték a karácsonyt, és semleges érzelmeik voltak az ünnepek iránt.
Az eredmények öt olyan területet mutattak ki, ahol a karácsonyi csoport nagyobb aktivitást mutatott az Ünnepi képekre, mint a nem karácsonyi csoport – azaz bizonyos emberek esetében valóban létezik a karácsonyhoz köthető boldogság.
Ezek közé tartozott a bal primer motoros és premotoros kéreg, a jobb alsó és felső fali lebeny, valamint a kétoldali primer szomatoszenzoros kéreg, amelyeket a spiritualitással, a szomatikus idegrendszerrel és az arc érzelmeinek felismerésével társítottak sok más funkció mellett. Emiatt a kutatók úgy vélik, a karácsonyi hangulat egy különálló érzelem lehet.
Sok tudós korábban azt gondolta, hogy az érzelmek előre beprogramozott reakciók, amelyeket az emberi agy rögzített. A hagyományos nézet szerint amikor karácsonyi tévéreklámokat látunk, az agyunk bizonyos része – egyfajta boldogságkörnek nevezett terület – akcióba lendül, hogy karácsonyi hangulatba hozzon minket – írja a The Conversation.
Erről a területről azt gondolták, hogy ez egyedül felelős azért, hogy melegség öntse el a szívünket és a lelkünket, azaz a boldogságunkért és a jó hangulatunkért, amely minden népnél és kultúránál megegyező reakció. Ezt azzal magyarázták, hogy minden egyes érzelemnek megvan a saját agyi régiója, amely változásokat hoz létre a fiziológiában és a viselkedésben egyaránt – olyan változásokat, amelyek hasonlóak ugyanazon érzelem különböző megjelenéseiben. Például azt gondolták, hogy az a boldogság, amelyet egy kiskutya megpillantásakor érzünk, ugyanazokat az idegrendszeri és fiziológiai rendszereket aktiválja, mint az a boldogság, amelyet akkor érzünk, amikor a barátainkkal töltjük az időt.
Az elmúlt közel 100 év alatt azonban, amíg a tudomány az érzelmeket tanulmányozta, a tudósok soha nem tudtak konkrét boldogságkört vagy érzelmekhez kapcsolódó áramkört találni az emberi agyban. Ami a karácsonyi hangulatot illeti, valószínűleg ez az oka annak is, hogy az fMRI-adatokkal nem tudtak meghatározni konkrét idegi útvonalat.
A kortárs nézet szerint az érzelmek az agy által összegyűjtött személyes tapasztalatokat jelentik.
Az agy egyesíti a fiziológiai állapotunkkal, környezetünkkel és személyes tapasztalatainkkal kapcsolatos információkat, így egy szubjektív érzést alkotva.
A karácsonyi tévéreklámok láttán emiatt pozitívan érezzük magunkat, mert jó dolgokat társítunk a karácsonyhoz, hevesebben ver a szívünk, mert az agyunk felismeri, és emlékszik arra, hogy milyen izgalmat keltett bennünk gyerekkorunkban a reklám. Az érzésnek általában testi jele is van, általában az arckifejezésünk akaratlanul is igazodik ehhez, azaz nem lehet levakarni a mosolyt az arcunkról.
Az agy sok különböző része működik együtt, hogy érzelmet keltsen, attól függően, hogy mi történik körülöttünk és bennünk. Ez az oka annak, hogy egy érzelem minden átélése – még ugyanaz az érzelem is – másképp fog kinézni egy fMRI-vizsgálat során. Ami az érzelmeket illeti, az agy aktiválódása nem megjósolható, mivel minden érzelem különböző, előre nem látható információkból és összefüggésekből alakul ki.
Karácsonykor minden embernek vannak asszociációi a dalokhoz, ételekhez és tevékenységekhez, amelyek miatt a „karácsonyi boldogság” címkét használjuk az élmény kategorizálására. Ezek az asszociációk azonban minden ember számára teljesen egyediek. Ez az oka annak is, hogy az ünnepi családi hagyományok lelkisége nem mindig érvényes, amikor bemutatjuk azokat a barátainknak vagy az új partnerünknek.
Ennek ellenére ez a fajta boldogságérzet és karácsonyi szellem megosztható másokkal rituálék (például a fa díszítése) és a nyelv (például énekek) révén, érzelmek közvetítésével. Summa summarum,
valahányszor olyan tárgyakkal, ízekkel, szagokkal vagy ötletekkel találkozunk, amelyekhez a múltunk miatt kapcsolódni tudunk karácsonykor, az agyunk a karácsonyi boldogság érzését hozza létre.
A karácsonyi boldogság érzése azonban nem mindenki számára ismerős, sőt egyesek kifejezetten irtóznak, amikor beköszönt az év ezen időszaka. Ráadásul a jelenségnek neve is van, a karácsonyi boldogság hiányát „bah humbug” szindrómának is szokták nevezni – amelyet szintén egy teljesen különálló érzelemnek tartanak.
Ezt az érzést szintén temérdek dolog kiválthatja, a családtagokkal való találkozástól és a politikai vitáktól való félelem, az ajándékok miatti szorongástól és az ünnep előkészületeitől és költségeitől is tarthatnak, így ebben az időszakban inkább stresszesnek és letaglózva érzik magukat ahelyett, hogy önfeledten tudnának ünnepelni. Mindez szintén a korábbi tapasztalatokhoz és személyes élményekhez köthető, így ha valaki számára mindig csak fájdalommal és stresszel teli eseményekből álltak ezek a napok, most sem fog boldogságában ugrálni, hiszen az agya ezekhez az eseményekhez társítja a jelen ünnepet is.
Ez is alátámasztja, hogy az agyunk nem az adott eseményekre reagálva vált ki belőlünk érzelmeket feltétlenül, hanem egy belső modellt lefuttatva dönti el, hogy a korábbi tapasztalataink pozitív vagy negatív mivoltához mérten mit kötünk az ünnepekhez. Így minél többször tapasztal pozitív élményt az agyunk a karácsonyhoz kapcsolódóan, annál könnyebben tudunk teljesen átszellemülni, és érezni a karácsony szellemét ebben az időszakban.
(Fotó: Thomas Baarwick / Getty Images)