Egy kezünk is kevés lenne ahhoz, hogy megszámoljuk, hány ismert személy adta könyvírásra vagy sorozatkészítésre a fejét idén. Harry herceg, Britney Spears, Barbra Streisand, David Beckham, Robbie Williams és Arnold Schwarzenegger csak néhány név azok közül, akik nem féltek megosztani a világgal, milyen traumákon kellett keresztül menniük életük során. A legnagyobb visszhangot talán Harry herceg Tartalék című memoárja – és sorozata – keltette, mivel a brit trónöröklési sorrendben ötödik helyen szereplő királyi sarj a kötet által egy olyan világba engedett betekintést, ami eddig mindannyiunk számára ismeretlen volt. Az általa elmondottaknak köszönhetően megismerhettük az érem másik oldalát, hogy pontosan milyen elvárásokkal, kötelezettségekkel találja szemben magát az, aki beleszületik a királyi családba. A nemesi származást eredendően kísérő jólét ugyanis megannyi lemondással és megalkuvással jár. A herceg máig nem tette igazán túl magát édesanyja, Diana hercegné elvesztésén, és ahogy azt a kötetben többször hangsúlyozta, sokáig úgy gondolta, mindez nem a valóság, és a hercegné egy pillanatban majd újra betoppan az ajtón. 

Harry herceg könyvén kívül nagy érdeklődés övezte még idén Britney Spears A bennem lévő nő című kötetét, amelyben az énekesnő karrierje számtalan olyan momentumát elevenítette fel, amelyek sok kérdést vethettek fel a rajongókban. Felidézte többek között azt a napot, amikor a fotósok szeme láttára nyírta kopaszra a fejét, hosszasan értekezett a gyámság alatt töltött idejéről, az őt kihasználó családjáról, illetve a volt párkapcsolatairól alkotott véleményéről. Az előadó még a memoár megjelenése előtt közölte, hogy a könyvírás számára egy terápiával ért fel, ám ahogy arról dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus az Indexnek beszámolt, a traumára való ráeszmélés ugyan valóban az első lépcsőfokot jelenti, azonban pusztán a könyvírás nem válthatja ki a pszichológust.

Egy trauma által válnak szószólóvá

Ahogy dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus az előbb említett hírességeket ért sérelmekkel kapcsolatban az Indexnek kifejtette, ha az embert valamiféle trauma vagy negatív esemény éri, az egyénenként más és más reakciót vált ki. Hozzátéve, nagyon gyakori, hogy a rossz emlékeket és az emlékekhez társuló érzéseket megpróbáljuk kiszorítani a tudatunkból, elnyomni, megszabadulni tőlük, beindítva az elhárító mechanizmust. 

Ez annyit jelent, hogy tulajdonképpen pszichés energiát fektetünk abba, hogy ezek az érzések, emlékek halványuljanak, hogy ne éljük át újra és újra. Ez egyfajta védekezés, aminek nagyon gyakori módja az elfojtás, egy egyszerű védekezési eszköz, aminek következtében maga a trauma nem kerül feldolgozásra. Amikor az ember tud szembesülni a traumájával, az már a feldolgozás egyik jele. Nagyon sok esetben pedig, ha eljut oda az illető, hogy ezek az érzések, emlékek már megszelídülnek, akkor sokkal inkább fogékonyabbak vagyunk arra, hogy megosszuk ezeket a külvilággal

– jegyezte meg. 

A szakértő úgy véli, valamilyen szinten képes csökkenteni a feszültséget, amikor valaki beszél a traumájáról, és felidézi a történteket, mivel az egyfajta keretbe strukturálja, illetve megfoghatóbbá, emészthetőbbé teszi az adott időszakot. Mint mondta, ha valaki eljut idáig, az mer szembesülni az emlékekkel, még akkor is, ha azok rosszak. Sőt, sok esetben az emlékek elhalványulásával egy olyan szándék, motiváció is megfogalmazódhat egyesekben, hogy történetüket a külvilággal megosztva próbáljanak megérinteni másokat, hogy az ő példájukból okulva ne kerülhessenek hasonló helyzetbe.

Sokszor a trauma feldolgozásának egy módja, hogy valaki valaminek a hírnökévé válik, és erre teszi fel az életét. Beindul egyfajta edukáció, adni akarnak, másokat segíteni, megszólítva ezáltal a külvilágot

– jelentette ki, kiemelve, az is megeshet, hogy mások úgy akarnak sajnálatot, odafordulást, támogatást kiváltani, hogy megosztják a nyilvánossággal sérelmeiket.

Sok oka és célja lehet annak, hogy valaki leírja, verbalizálja a traumáit, de mindenkinek el kell tudni dönteni, hogy mi a célja ezzel a típusú kitárulkozással. Fontos, hogy próbáljuk megtartani a határokat, nem kell mindent megosztani, kiadni, leírni. Ha tudom, hogy mi a célom, ha tényleg tudatosan teszem, amit teszek, akkor tudom ezt keretezni és határt szabni

– tette hozzá. 

Nem mindegy a bántalmazás formája

A pszichológus ugyanakkor hangsúlyozta, nem mindegy, hogy az adott személy korábban milyen bántalmazás következtében szenvedett el traumát. A sérelmek miatt akár az ember személyisége is torzulhat, azonban, mint kifejtette, nemcsak a fizikai bántalmazás tekinthető bántalmazásnak, hanem a lelki is. Példaként említette az elhanyagolást, amelynek hosszú ideig tartó intenzív fennállása kimeríti, megterheli az emberi pszichét, és „megtorpedózza a személyiséget”.

Személyiségromboló hatása van annak, amikor eszköztelenül, passzívan szenvedi el valaki a bántalmakat. Alapvetően az elszenvedés emészti fel az embert, amikor úgy érzi, hogy nem tud, egy idő után pedig el is hiszi, hogy képtelen lépni. Annyira szétrombolja az ember önértékelését, énképét, hogy egyszerűen azonosul az áldozati szereppel, és elhiszi, hogy mondjuk a másik ember nélkül életképtelen. Ezért van az, hogy elkezd valahol kapcsolódni, kötődni az agresszorhoz, mert annyira szétrombolta már ez a hosszú ideig fennálló, bántalmazó dinamika

 – tette hozzá, megemlítve, ha tudomásunk van ilyen esetekről, legyünk az illető támasza, hogy megerősítsük az énképét, és biztosítsuk a támogatásunkról. Ennek köszönhetően ugyanis nagyobb esély van arra, hogy mer lépni.

Bár Britney Spears a könyvírással töltött időt saját bevallása szerint egy terápiának élte meg, dr. Makai Gábor szerint ez a módszer nem helyettesíthető a szakszerű segítséggel, ám jelentheti az első lépcsőfokot a feldolgozás felé vezető úton. Elmondása alapján ugyanakkor ez nem működik anélkül, hogy az illető ne élje át újra a múltat.

A terápia, pszichoterápia egy olyan eszköz, amiben a trauma feldolgozásra kerülhet. Fontos, hogy azt, ami történt velünk, a rossz élményeket vissza tudjuk építeni az élettörténetünkbe, és ezáltal a múlt részévé váljanak. Ez kell ahhoz, hogy az érzelmi intenzitása az adott negatív eseménynek csökkenjen. Magyarul, ha nem történik meg a trauma feldolgozása és átkeretezése, akkor az tovább él a jelenben, és elmarad a megkönnyebbülés. Ha ezt a szakaszt kihagyjuk, akkor az csak olyan, mintha elmesélnénk a problémáinkat a szomszédasszonynak, az meg hümmögne

– mondta, kiemelve:

Alapvetően a pszichoterápia elsődleges célja ilyen helyzetben mindenképpen az átdolgozás, és az, hogy újra képes legyen az illető nyitni a külvilág felé úgy, hogy az ne okozzon a számára egy nagyon nagy érzelmi kilengést, amikor mondjuk emlékek formájában újraéli a negatív eseményeket.

(Borítókép: Britney Spearsnek és Harry herceg. Fotó: Isaac Brekken, Chris Jackson / Getty Images)