Már több mint 30 éve történt, mégsem fogható fel ép ésszel az, miért gondolta jó ötletnek Cleveland városa 1986. szeptember 27-én azt, hogy másfél millió héliummal töltött léggömböt ereszt szabadjára rossz időjárási körülmények között. Meggondolatlanságukat a környezet és az élővilág is megszenvedte, a léggömbök pedig két ember életének megmentését is meghiúsították.
A lufikról elsősorban születésnapi zsúrok, ballagások, vagy más ünnepségek jutnak az ember eszébe, azonban amellett, hogy a gyerekek és a kisállatok szemét azonnal magukra vonzzák, a színes gumicsodák köztudottan káros hatással vannak a környezetünkre. A lufik eregetése és szabadon engedése főként a gumi lassú lebomlási tulajdonsága miatt káros, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a gázzal töltött ballonok a vadon élő madarak populációit, az ökoszisztémát, sőt közvetetten a légi közlekedés biztonságát is veszélyeztethetik.
A negatívumok ellenére mégis kevés olyan esetről hallani, amely tragédiába torkollott, mert valaki szórakozásból vagy éppen kérkedésből szabadon engedett néhány léggömböt. Az emberiség történetében azonban erre is volt már példa 1986. szeptember 27-én.
Bár nem ma történt, a korabeli híradásoknak köszönhetően a tengerentúlon biztosan, de a Föld többi táján is jó eséllyel hallottak már az 1986-os, clevelandi Balloonfestről, azaz a tragikus véget ért lufifesztiválról. Akkoriban a Cleveland United Way szociális szolgáltató szervezet az éves adománygyűjtéséhez pozitív reklámot akart szerezni, emiatt a tagok kitalálták, hogy egy gigantikus esemény keretein belül héliummal töltött lufikat engednek szabadon a főtéren. Nem is akármilyen bulit szerveztek: fejükbe vették, hogy a jótékonysági eseményükön Guinness-rekordot döntenek, és a korábbi egymilliós csúcsot megduplázva
ezúttal kétmillió ballont engednek szabadon aznap.
A projektnek így két célja is volt. Az első az, hogy egy akkora méretű látványos rendezvényt hozzanak össze, amellyel Cleveland neve bekerül a legek, azaz a Guinness-rekordok könyvébe. A másik kitűzött cél az volt, hogy a rendezvénnyel arra ösztönözzék a fiatalokat, hogy vegyenek részt civil és jótékonysági tevékenységekben, és építsenek helyi közösséget, mivel Cleveland vállalati szektora hanyatlóban volt, és ezzel együtt az a réteg is, amelyik adománygyűjtési akciókon vesz részt.
Vállalásukkal a már elsőre is meredeknek tűnő ötletek ellenére hatalmas sikert arattak, a lufikra aggatott személyes üzenettel ellátott cetlikért egy dollárt kellett fizetniük az embereknek, így összesen kétmillió dolláros bevételre számíthatott a szervezet az esemény lebonyolításáért cserébe. Ebben egy igazi profi, Treb Heining segítségét kérték ki, aki az előző évben Disneylandben egymillió léggömböt eresztett el, ezzel Guinness-rekordot döntve.
A léggömböket ekkoriban főként marketingeszközként használták, ám Heining potenciális művészeti formának tekintette őket, és hamar a világ egyik legismertebb léggömbművészévé vált. Több olyan eseményt is szervezett – mint például az 1984-es Los Angeles-i olimpia –, ahol a léggömböket szabadjára engedik.
Ezek alapján úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van, sőt az indítás időpontját is hamar kitűzték 1986. szeptember 27-re.
A ballonok elengedését megelőző este azonban váratlan vihar érte el Clevelandet, és orkánerejű szél csapott le a városra, az esemény elhalasztása azonban szóba sem került. A viharfelhők másnap sem kerülték el a területet, emiatt a 14:30-ra tervezett délutáni startot fél órával korábbra, kettőre hozták a szervezők, bízva abban, hogy az időjárás nem rondít bele a rekordkísérletbe. Ez azonban nem így történt, a közel másfél millió (a Guinness 1 429 643 darabot ismert el, ami szintén rekord) szabadon engedett léggömb végül korántsem a terv szerint szállt.
A szél nemcsak megakadályozta néhány léggömb felemelkedését, hanem kelet felé lökte őket, az egész környéket megbénítva.
A lufik már 10 perccel az elengedésüket követően elkezdtek az eső és a légnyomás miatt visszatérni a Földre, ellepve a legforgalmasabb utakat – ahol több kisebb balesetet okozott a lufikáosz –, és a közeli Burke Lakefront Repülőteret is, ahol emiatt órákra leállt a légi forgalom. Mégsem ez volt a legnagyobb probléma, amit a jótékonysági akció okozott.
A lufik ugyanis teljesen ellepték az Erie-tavat is, ahol a partiőrség és a rendőrség előző este óta nagy erőkkel keresett két horgászt, akiknek vélhetően felborult, majd elsodródott a csónakja. Mindez jócskán nehezítette a keresést, a vízen szinte lehetetlen volt bármit is kiszúrni a rengeteg léggömb között, ráadásul a még levegőben lévő lufik miatt a helikoptereket órákig nem tudták bevetni.
Az eltűnt horgászok csónakját végül csak másnap, míg Bernard Sulzer és Raymond Broderick holttestét a következő hónapban találták meg. a rendőröknek a lufikkal borított folyón esélyük sem volt kiszúrni a segítségre váró párost.
De tényleg szüksége volt erre az értelmetlennek tűnő csinnadrattára a városnak? A kérdés megválaszolásához elsőként meg kell értenünk azt, milyen volt az élet az ohiói nagyvárosban akkoriban.
Cleveland az 1970-es években indult meg a lejtőn, abban az évtizedben a lakosságának 23,6 százalékát pedig el is veszítette. Ez volt az első amerikai város a nagy gazdasági világválság óta, amely nem tudta fizetni a hiteleit. A pénzügyi és népességi gondokkal küzdő város megítélését tovább rontotta, hogy erőszakos maffiabandák lepték el az utcákat, amely olyan erős hatással volt a közvéleményre is, hogy emiatt Cleveland a „Bomb City USA” gúnynevet is megkapta.
A szegénység és a szervezett bűnözés mellett a környezeti tanulmányok eredményei sem festettek szebb képet a városról. A kutatók arra figyelmeztettek, hogy a Cuyahoga folyó éveken belül eltűnhet, az Erie-tó pedig szintén haldoklik. Ha még ez sem lenne elég, az emberek nem csak szegények lettek, de meglehetősen sokan munkanélkülivé váltak, mivel Cleveland acélgyárai és ipari központjai is megindultak a hanyatlás felé, a kiadásokat pedig csak leépítésekkel tudták némileg csökkenteni.
A nyolcvanas években elkezdődtek a tárgyalások és a viták a komoly potenciált rejtő tópart fejlesztéséről, a Balloonfest pedig azt az érzést akarta átadni az ország többi részének, hogy a város bármire képes, és hamarosan ők lesznek a legnagyobbak és a legjobbak. Ezek tudatában már korántsem tűnik annyira ördögtől valónak az, hogy valamilyen szórakozást, kikapcsolódást adjon a város az embereknek, egy esetleges rekord felállításával pedig újra felhelyezze a térképre a települést. Persze mint azt ma már pontosan tudjuk, nem így történt…
Pedig azért akadt bőven intő jel, ugyanis nem a Balloonfest volt az első esemény a Public Square-en, amely félresikerült. 1980-ban a helyi kosárlabdacsapat, a Cleveland Cavaliers korábbi tulajdonosa, Ted Stepien softball-labdákat dobott le a Terminal Towerből, ezzel megünnepelve az épület 50. évfordulóját. Az ötlet persze balul sült el, hiszen a labdát elkapni próbáló közönség soraiban többen is megsérültek, amikor megkísérelték elkapni azokat – idézte fel a történteket a cleveland.com.
A történtek nemcsak a tavon eltűnt két halász halálát, hanem komoly környezeti pusztítást is okoztak a régióban. Ellenben azzal a meggyőződéssel, miszerint a léggömbök miután földet érnek, rövid időn belül bomlásnak indulnak, az esemény szervezői is hamar rájöhettek arra, hogy a másfél millió szabadon engedett latexlufi nem fog egykönnyen felszívódni – a tavon hetekig több ezer lufi és lufimaradvány lebegett.
Egyes jelentések szerint voltak olyan léggömbök, amelyek még Kanada strandjaira is eljutottak, így nemcsak ott helyben, hanem több száz kilométerrel arrébb is éreztette hatását a balul elsült esemény. Tekintettel arra, hogy a latexnek 6 hónap és 4 év között van a lebomlási ideje, így biztos, hogy
nemcsak a vadon élő állatok élőhelye, hanem az életüket támogató és elősegítő ökoszisztémák is súlyosan megfizettek az emberi butaságért.
A mai zöldelvekbe már az akkori nyersanyagfelhasználás sem férne bele, ugyanis évekkel az eseményt követően több szakértő is felháborodását fejezte ki, hogy a hiánycikké váló gázt, a héliumot ilyen mértékben pazarolták el egy ilyen bugyuta eseményre.
Napjainkban részben ezek miatt komoly szabályok és törvények születtek a környezet megóvása érdekében, egyre több országban tiltják vagy korlátozzák a csoportos lufieregetést, miközben az állatjóléti és környezetvédelmi csoportok továbbra is kitartóan kampányolnak a teljes tilalom eléréséért.
(Borítókép: Bettmann / Getty Images)