Nem csak a 2022-ben elhunyt Robbie Coltrane színésznek köszönhetjük a Harry Potter-filmek szerethető óriását, Hagridot, hanem egy nála jóval méretesebb rögbijátékosnak is, aki maszkírozva hozta a figurát. Az Angliában meglehetősen népszerű exsportoló nevét és szerepét ennek ellenére csak kevesen ismerik a történetben. De ki ő, és miért volt rá szükség?
Hiába ismerné fel vélhetően képről elsőre a legtöbb filmrajongó a méltán népszerű Harry Potter-filmekben Hagridot alakító Robbie Coltrane-t, azt csak kevesen tudják, hogy a szerethető óriás megformálása korántsem csak a 2022-ben elhunyt színész nevéhez köthető.
Persze az kétségtelen, hogy a filmekben a színész arca látható végig, azonban annak érdekében, hogy a képernyőn is legalább kétszer akkorának tűnjön a karakter, mint mások, bizony a 185 centiméteres Coltrane-nél egy jóval magasabb személyre volt szüksége a vizuális effektekkel és megoldásokkal foglalkozó csapatnak.
Jogosan merül fel ezt hallva a gondolat, hogy számítógéppel már bárki olyan és akkora lehet a filmvásznon, amekkora csak akar, a stáb azonban egy ennél sokkal kézenfekvőbb megoldást választott a probléma orvoslására. Rubeus Hagrid a filmekben körülbelül két és fél méter magasra volt tervezve, ami még így is jóval kisebb, mint a könyvben leírt, majdnem egy méterrel magasabb karaktere. Emiatt persze a filmes adaptáció készítőinek elsősorban az volt a feladatuk, hogy a jelenetekben – amiben a karakter feltűnik – alacsony tanulók és kis tárgyak mellett álljon, optikailag növelve a magasságát.
A távoli snittek esetében ez azonban korántsem jelentett megoldást...
Nem tűnik fontos részletnek, az első három Harry Potter-filmet rendező Chris Columbust mégis ez a probléma foglalkoztatta nagyon sokáig az első rész forgatásakor, ugyanis sehogy sem sikerült olyan megoldást találniuk, amivel meg tudták volna növeszteni a színészt – már ami a látványt illeti.
Az első ötlet az volt, hogy Robbie Coltrane-t digitálisan jelenítik csak meg minden felvételen, így akkorára szabható, amekkorára csak akarják – ez a megoldás azonban az akkori költségekbe nem fért volna bele. Emiatt sokáig úgy gondolták, hogy mindenképpen a kamera beállításaival kell játszani, vagy megfelelő díszleteket készíteni a várt eredmény eléréséhez, ám ez ennek ellenére sem sikerült. Pedig a produkciós tervezőcsapat még Hagrid kunyhójának két változatát is elkészítette – egy nagyobbat, hogy a normál méretű karakterek kicsinek tűnjenek, és egy egészen aprót, ami mellett Coltrane hatalmasnak tűnt.
Ekkor hívták segítségül a filmipar már régóta alkalmazott aduászát, egy testdublőrt, aki ezúttal persze nem lehetett akárki, így a választási lehetőségek sem voltak túlságosan bőségesek. Sportmúltja, fizikuma, és a nem elhanyagolható 2 méter 9 centiméteres magassága miatt
a rendező választása végül a korábbi angol válogatott rögbijátékosra, Martin Bayfieldre esett.
Az arca persze korántsem hasonlított a Hagridot alakító színészre, ahogyan a testalkatán is volt mit csiszolni, ugyanis a karakterhez képest ő is jócskán vékonyabbnak tűnt. Emiatt hatalmas, nehéz ruhadarabokat kellett viselnie a felvételek során, amelyekben annyira melege volt, hogy egyfajta hűtőrendszert is ki kellett építeni azokban.
A test mellett az arc lemásolásával sem spóroltak a vizuális csapatnál – egy, Coltrane arcára megszólalásig hasonlító maszkot alkottak, amit a második résztől kezdve ráadásul már irányíthatóvá is tettek, még a szem és a száj is mozgathatóvá vált.
És hogy ki az a Martin Bayfield? A briteken kívül minden bizonnyal kevesen ismerik őt, pedig a szülőországában igazi hírességnek számít, amit főként a sportolói karrierjének köszönhet, ám kétségkívül Hagrid megszemélyesítése is előremozdította a dolgokat.
Martin Christopher Bayfield 1966. december 21-én született az angliai Bedfordban, ahol az iskoláit is végezte. Testalkata miatt úgy döntött, hogy beáll a bűnüldöző szervekhez, így 1985 és 1989 között először a helyi Metropolitan Police-nál, majd a bedfordshire-i rendőrségnél szolgált. Eközben már hódolt a rögbinek is, az angol válogatottban azonban csak 1991-ben debütált, ahol egészen 1995-ig játszott. Utolsó klubcsapatából 1998-ban vonult vissza, miután egy edzésen nyaksérülést szenvedett.
Sportkarrierje után sem maradt azonban távol a reflektorfénytől. Nyugdíjba vonulása óta Bayfield újságíróként és vacsora-előadóként dolgozott, emellett pedig a Harry Potter-filmeknek köszönhetően a filmipar is felfigyelt rá – a trilógia mellett szerepelt a 2012-es A titánok haragja című filmben, egy küklopszot megtestesítve. Legutóbb egy, az életéről írt könyvvel került újra reflektorfénybe, ám az írás aligha múlhatja felül mindazt, amit a Harry Potternek köszönhet.
(Borítókép: HIP/ Northfoto)