Érdekes dokumentumfilm jelent meg a hétvégén a brit Channel 5 csatornán, amely azt az időszakot öleli fel, amikor VIII. Eduárd király és neje, Wallis Simpson a Bahamákon éltek. A párt kvázi száműzték oda, miután attól tartottak, hogy túlzottan nácipártiak, ami fenyegetést jelenthet az egész szigetországra.
VIII. Eduárd király a néhai II. Erzsébet nagybátyja volt, aki még egy évet sem töltött a trónon édesapja, V. György halálát követően. Az uralkodó ugyanis inkább a szerelmet választotta, és hozzáment párjához, az amerikai Wallis Simpsonhoz. Királyként azért nem tehette meg mindezt, mivel a brit monarchia feje egyben az anglikán egyház vezetője is, és abban az időben vallási okokból kifolyólag az uralkodó nem köthette össze az életét egy elvált nővel, akinek még élt a korábbi párja. VIII. Eduárd így lemondott a trónról, és öccse, VI. György lett a király, akinek korai halála következtében válhatott királynővé már a húszas évei közepén II. Erzsébet – amivel egyébként senki nem számolt. Bár igen kevés idő adatott meg VIII. Eduárdnak a trónon, később újabb megbízást kapott a brit kormánytól – de főleg óvatossági szempontok miatt.
Mivel az akkori miniszterelnök, Winston Churchill tartott a német inváziótól, 1940 nyarán bizonyos feljegyzéseket írt, amelyekben úgy fogalmazott: „Windsor hercegének tevékenysége a kontinensen az elmúlt hónapokban komoly nyugtalanságot okozott”. Hozzátéve, köztudott, hogy hajlamos nácipárti viselkedést tanúsítani, és nincs kizárva, hogy valamiféle ármánykodás középpontjában találja majd magát. Előbbiektől tartva Churchill úgy határozott, hogy egy kormányzói posztot ajánl fel neki a Bahamákon, ám arról nem tájékoztatta őt, hogy a vele kapcsolatban felmerülő vádak miatt a másik lehetősége a hadbíróság lett volna. Így került „száműzetésbe” a Karib-térségbe a második világháború alatt VIII. Eduárd király és neje, Wallis Simpson. Hogy miképp töltötték ott az idejüket, hogyan figyelték meg őket, illetve milyen aggályok merültek fel velük kapcsolatban, arról egy dokumentumfilm debütált a napokban a brit Channel 5 csatornán.
A produkció az Edward & Wallis: The Bahamas Scandal – Revealed címet kapta, és Andrew Lownie Traitor King című könyvén alapul. A filmben ugyanakkor olyan újonnan felfedezett dokumentumokat is vizsgálnak, amelyek közül sok a herceg bizalmas aktájából, a királyi archívumból származik. Ahogy az iratokból kiderült, a volt király és hitvese a Bahamákra érkezve nem szakította meg a kapcsolatot a német ügynökökkel, ahogy azért is felszólaltak, hogy az Egyesült Államok maradjon ki a második világháborúból. Sőt, mint arról Peter Russell professzor beszámolt az alkotásban, őt bízták meg azzal, hogy figyelje meg a párt, és lelövési parancsot kapott arra az esetre, ha beleegyeznének abba, hogy VIII. Eduárd a németek kérésére bábkirállyá váljon a szigetországban.
A dokumentumfilmben a pár náci érintettsége mellett szóba került egy Operation Cleopatra Whim nevezetű hadművelet, amit egy táviratban említettek meg. A leírtak szerint Windsor hercege és hercegnéje együtt dolgoztak ki egy tervet a németekkel, hogy segítsenek nekik visszaszerezni a holmijaikat párizsi otthonukból. Köztük például egy zöld fürdőruhát is kimenekítettek, ami Wallis Simpsoné volt, majd eljuttatták hozzá. Az előkerült aktákban ezenkívül részletezték a kiadásaikat, amelyek nem feltétlen voltak szükségszerűek. Hiába dúlt a háború, ami nagy költséget rótt a brit államra, az iratok szerint nekiálltak felújítani a Bahamákon lévő kormányzói házat.
Egyes tisztviselők még azt is megkérdőjelezték, miből tudták egyáltalán finanszírozni pazar életvitelüket. Az eddig a Nemzeti Levéltárban porosodó, nemrég felfedezett külügyi táviratban pedig azt vetik fel, a pár amerikai bankszámlája vajon hogyan tudott egy év alatt 1197 dollárról 29 931 dollárra nőni – különösen a háborús devizaszabályozásra való tekintettel. A film szerint az egykori király kapcsán több FBI-jelentéshez és Scotland Yard-aktához sem lehet hozzáférni, köztük ahhoz, amely szerint VIII. Eduárd bűnrészes volt egy ártatlan ember akasztófára küldésében. Sőt, a produkcióban megemlítik, hogy a néhai király anno próbálta megakadályozni Harry Oakes vállalkozó meggyilkolását – aki 1943-ban vesztette életét rejtélyes körülmények között, amelyek máig nem lettek tisztázva.
Egyes FBI-akták ugyanakkor rendelkezésre állnak, amelyekből kiderült, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök rendelte el, hogy tartsák megfigyelés alatt a párt – a nácikkal való közeli kapcsolatuk miatt. Ahogy a filmben kifejtik, mivel VIII. Eduárd nemigen tűrte a kritikát, arról is meggyőzte az FBI-t, hogy figyeljenek meg egy újságírót, aki egy negatív hangvételű portrét írt róla és a nejéről. A készítők viszont a párhoz köthető botrányok mellett igyekeztek kihangsúlyozni azon törekvéseiket is, amelyeket annak érdekében tettek, hogy javítsák az országban élő fekete lakosság életkörülményeit.
Mint kiemelték, az egykori király neje, Wallis Simpson például gyermekklinikákon vállalt munkát, és szolgált a helyi légibázis étkezdéjében. A pár tehát a maga módján igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy segítse a 90 százalékban feketék által lakott Bahamák helyzetét, ám arról kevés információ van, hogy a brit alkotmányos válság közepette pontosan mivel múlatták még az idejüket az országban.
Nem először merül fel, hogy VIII. Eduárd király nácipárti volt, amit az a levél is alátámaszt, amelyet a második világháború kirobbanása előtt írt Adolf Hitlernek. Sorai szerint az egykori uralkodó szimpatizált a náci vezető szélsőjobboldali politikájával és azzal, ahogyan a politikus Németországot irányította. A király részletesen írt azokról a „gyönyörű órákról”, amelyeket ő és menyasszonya, Wallis Simpson Hitler társaságában töltött a bajor hegyekben lévő Berghofban, ahol később a birodalmi kancellár kidolgozta a háború menetét.
A levél 1937. október 23-án, a pár első, Hitlerrel való találkozását követő napon íródott németül, és ez állt benne:
Windsor hercegnéje és én őszintén köszönjük a nagyszerű vendégszeretetet, amelyet tanúsítottak irántunk, és a sok lehetőséget, amelyet adtak nekünk, hogy tanúi lehessünk mindannak, amit Németország dolgozó népéért tettek. Németországi utunk mély benyomást tett ránk, és nem fogjuk elfelejteni azt a figyelmességet, amellyel Önök körülvettek minket, és azt a szívélyes fogadtatást, amelyben mindenütt részesültünk.