Dokumentumfilm készült az Egyesült Államok hippik által lakott földrészéről, Slab Cityről, ahol ugyan nincs bevezetve az áram, sem a víz, ám az odatévedőknek semmibe nem kerül a lakhatásuk. A vidéken ugyanakkor nem az év egészében tanyáznak a természet közelségére vágyó amerikaiak, mivel nyáron rekkenő hőségben lenne részük.
Slab City egy korábbi dél-kaliforniai katonai bázis helyén áll, ahol az évek folyamán egy egész közösség alakult ki. A terület az Egyesült Államok és Mexikó határától északra, Imperial megyében található, ahol az évszaktól függően akár négyezer ember is megfordulhat. Már a 40-es évektől kezdve jelent menedéket az átutazók, a bevándorlók és a nyugdíjasok számára, akik rendszerint a téli hónapokat töltik ott, majd amikor beköszönt a nyár, észak felé veszik az irányt. A mintegy száz állandó lakos közül a legtöbben a szegénység miatt kényszerülnek ott élni, holott ezen a földrészen nincs se áram, se vezetékes víz. Tekintve, hogy a helyiek lakóautókban, rozoga épületekben húzzák meg magukat, külsőre úgy tűnhet, nincsenek meg a megfelelő körülmények az élethez, a valóságban viszont már egy igazi közösség épült ott ki.
Kávézók, éttermek, éjszakai klubok, könyvtár és még golfpálya is található Slab Cityben, ami azokról a betonlapokról kapta a nevét, amelyből elkezdték építeni. A második világháború végeztével ugyanis rengeteg maradt belőlük a kiképzőtáborban, amelyeket felhasználva az ott állomásozó katonák egy része úgy döntött, ott marad és kisebb falut épít. Slab Cityről nemrég Ryan Twomey filmrendező készített egy dokumentumfilmet, amelyet a YouTube-ra töltött fel. A produkcióban bemutatják, milyen is az élet az Egyesült Államok többi részétől elzárt közösségben, amelyet Twomey elmondása szerint „Amerika utolsó szabad helyeinek egyikeként tartanak számon”.
Ahogy a dokumentumfilm első perceiben láthatjuk, a rendező Slab City egyik leglátványosabb részénél kezdte meg a falu feltérképezését. A Salvation hegyként ismert, színes, feliratokkal teletűzdelt domboldalnál, amit egy lakos, Leonard Knight alkotott meg agyagból. Ahogy Twomey kiemelte, a hegy tetején egy kereszt áll, ahogy olyan írások is olvashatóak rajta, hogy „God is love”, azaz „Az Isten a szeretet”, ami a fő üzenete a látványosságnak. A rendezőnek alkalma nyílt több lakossal is beszélni, köztük Wolffal, aki elárulta, ő a gondozója a Salvation hegynek, és az a feladata, hogy emlékeztesse a látogatókat arra, nem szabad rongálni. Emellett kiemelte, ők hat évvel ezelőtt költöztek Slab Citybe a nejével, miután a megváltozott floridai törvények már nem tették lehetővé, hogy üzemeltessék az éttermüket.
Azt hiszem, a szabadság érzete hozza el ide az embereket, és hogy nincsenek befizetendő számlák. Ha hoznál ide egy lakóautót, ott parkolnál le az utca túloldalán, és tábort vernél télire, az nem kerülne semmibe. Az egyetlen dolog, amiért fizetnie kell, az a saját áram és víz. Soha nem zargatnak semmilyen rendfenntartó szervek
– jegyezte meg a férfi.
Míg Slab City egy másik lakója, akit csak DNA-nek becéznek, arról számolt be a filmkészítőknek, hogy sok olyan szemét keletkezik a közösség által, amelyeket fel lehet használni akár építkezésre. Akadnak olyan elemek például, amiket ő is hasznosít az ottani háza megépítéséhez, többek között fémdarabokat, matracokat és raklapokat. A filmben szintén látható egy igluszerű szerkezet, ami a férfi elmondása szerint a későbbiekben a The Last Resort nevű étteremként fog üzemelni. Hozzátette, anno azért költözött Slab Citybe, hogy elmeneküljön a városi forgatag elől, és azóta ideje nagy részét a művészetnek szenteli, eldobott hulladékokból épít.
A készítők emellett ellátogattak egy helyi könyvtárba, ahol a padlótól a mennyezetig könyvek fogadták őket. Twomey meg is jegyezte, hihetetlennek tartja, hogy mindezt ingyen építették az emberek. Sőt, úgy fogalmazott, a könyvtár már-már menőbb, mint a városban lévők, ahol tíz dollárt kérnek el egy kávéért. Slab City egyéb területein haladva pedig nyilvánvalóvá válik, hogy itt főleg azok vernek sátrat, akik meg szeretnék csillogtatni a művészi vénájukat. Közéjük tartozik Dot, akinek megannyi alkotása található meg a helyen, köztük egy olyan installáció, amelyen kitömött szarvasok láthatóak, amint látszólag emberi belsőségeket esznek. Sőt, a birtokán egy buszt helyezett el, amelyet turkálóvá alakított át, ahol a ruhaadományozásra is lehetőség van. Ezen kívül a közösség létrehozott már hamburgerezőt, kosárlabdapályát, illetve templomba is járhatnak.
Ez az utolsó szabad hely a Földön, ha belegondolunk, mert nem kell bérleti díjat fizetni, nem kell válaszolnod senkinek, elveheted a saját földedet, nincs semmiféle papírmunka, amin át kell menned
– vonta le a következtetést Ryan Twomey, hozzátéve: „Szinte bárhol boldog lehetsz, ha jó emberekkel veszed körül magad, és akikkel ma találkoztam, nem biztos, hogy az átlagos társadalmi norma szerint normálisak, de határozottan jó emberek.”
(Borítókép: Slab City 2021. április 21-én. Fotó: Allen J. Schaben / Los Angeles Times / Getty Images)