Sokszor hallhatjuk, hogy a tenger feneke megannyi titkot és történetet rejt, azonban az elsüllyedt hajók roncsai és a gazdag élővilág mellett van még valami, ami sokat tud mesélni: a palackba zárt üzenetek temérdek tragikus emberi sorsról és ki nem bontakozó románcról árulkodnak. De mit írt halála előtt a frontra induló katona a feleségének, és mi lett volna, ha Jonathon palackpostáját Mary halássza ki?
Az internet, a közösségi média és a különböző csetalkalmazások által uralt világunkban már szinte nem is emlékszünk azokra az időkre, amikor a távoli ismerőseinkkel a kapcsolattartás sokszor csak levelezés útján valósulhatott meg, az üzenetekre való várakozásnak, a boríték felbontását övező izgalomnak pedig kétségkívül megvolt a maga bája.
Pedig nem volt olyan régen, amikor az ország egészét behálózó postai szolgáltatás vagy a villámgyors kézbesítés elérhetővé vált szinte mindenki számára, az efféle, évszázadok alatt kiforrt üzenetváltás akkoriban tényleg pótolhatatlannak tűnt. Persze gyakran megesett, hogy a feladott üzenet elveszett útközben, vagy éppen rossz címzetthez érkezett meg, de még így sem ez volt a legnagyobb lutri az üzengetés berkein belül. A levelezés jóval extrémebb, vagy sokszor inkább kényszerűbb változatának kétségkívül megvan a maga romantikája, a palackba zárt, majd tengerbe dobott üzenet útja ugyanis igazi talány, hiszen csak bízni lehet benne, hogy egyszer valaki kifogja az üveget, és eljut a levél a címzetthez.
Az elmúlt évtizedekben temérdek régi, akár száz évvel ezelőtti üzenetre is akadtak szerencsés kincsvadászok vagy jókor jó helyen kapás után néző halászok, a palackokba rejtett cetlik története azonban ennyi év távlatából is sokszor szívfacsaró.
Nem egyszer hallhattuk nagymamák és anyukák szájából, ahogy a sírdogáló gyereküket egy-egy esés vagy baleset után azzal igyekeztek megnyugtatni, hogy „katonadolog”, arra az érzésre azonban nehéz bárkit is felkészíteni, amikor valóban vásárra viszi a bőrét a csatamezőn. A szerencsésebbeknek ezt persze soha nem is kell megtapasztalniuk, ám a téma kapcsán akaratlanul is mindenki beleképzeli magát azok helyébe, akik kénytelenek voltak ezt megélni.
Az egyik legmeghatóbb palackba rejtett üzenet is ezt a hatást váltja ki, amely az angol Thomas Hughes nevű katonához fűződik, aki
még 1914-ben dobta vízbe az azóta híressé vált palackba zárt levelét.
A 26 éves közlegény akkor írta sorait, amikor bajtársaival Franciaországba tartott, a frontra, az I. világháború kirobbanásának évében. A levél végül egy palackba zárva, a La Manche csatornában végezte. Borítóján a következő szöveg állt:
Férfi vagy nő, ifjú vagy hajadon! Egy 1914 szeptember kilencedik napján éppen a frontra tartó brit katona hálás lenne, ha továbbítaná levelét.
T. Hughes közlegény, Második durhami könnyűgyalogság.
A levél szövegéből az is kiderül, kinek címezte üzenetét az ifjú katona: „Kedves Feleségem, ezt a levelet a hajón írom, és a tengerbe dobom, csak hogy lássam, eljut-e hozzád. Ha igen, írd alá a jobb alsó sarokban a pontos dátummal. A férjed.”
Üzenetének célba érését azonban már nem élhette meg a katona, ugyanis mindössze két nappal azután, hogy egy palackba zárva a tengerbe dobta, megölték a fronton. A zöld színű, gyömbérsörös palackra 85 évvel később, 1999-ben talált rá egy Steve Gowan nevű férfi horgászás közben, Essex partjainál – írja az ABC. Miután meglátta, mi került a birtokába, azonnal kutatómunkába kezdett, és meg is találta a levél írójának még élő lányát Új-Zélandon, akinek végül át is adta néhai édesapja vélhetően utolsó üzenetét – amely közel egy évszázaddal később, de végül a helyére került.
A régi dolgokat mindig csodálattal figyeljük, hiszen a legtöbb esetben csak képek, feljegyzések vagy idősebb rokonaink elbeszélése alapján tudjuk elképzelni, milyen lehetett az élet évtizedekkel a születésünket megelőzően, így az is érdekes, ha egy adott témakörön belül újra és újra megtalálják az addig felfedezett legöregebb darabokat.
A világ legrégebbi, palackban lévő üzenetét 2018-ban találták meg Nyugat-Ausztrália egyik tengerpartján, 132 évvel azután, hogy az óceánok sodródási mintáit vizsgáló kísérlet részeként azt az Indiai-óceánba dobták – állítják a szakértők, akik „rendkívül ritka leletnek” tartják az ominózus zöld üveget és a benne közel másfél évszázadig pihenő levelet. A korához mérten meglepően jó állapotban lévő, homokban megbújó palackra Perthtől északra egy Tonya Illman nevű nő bukkant rá, miközben barátjával sétált a parton. Az üvegen nem volt dugó, a levél mégis rendkívül jó állapotban maradt fent, így a jelenleg azt tulajdonló múzeum munkatársai szerint maximum egy évet lehetett a vízben a palack, mielőtt a partra sodródott, ahol a homokban töltött további 131 esztendőt.
A papíron két fontos adat volt: az 1886. június 12-i dátum és egy hajó neve: „Paula”.
A holland és német hatóságok segítségével végzett további kutatások során kiderült, hogy a palack a német tengerészeti megfigyelőközpont egy hosszú távú programjának része volt, amely az óceáni áramlatokat tanulmányozta. A Paula meteorológiai naplójában a kapitány által írt bejegyzés alátámasztotta, hogy az üvegbe rejtett papíron feltüntetett napon dobták a vízbe a most megtalált palackot.
Nem ez azonban az első olyan lelet, amelynek kora megközelítette a 100 évet. 101 évet kellett várni, hogy egy rokona kezébe jusson Richard Platz levele is, aki még 1913-ban dobott egy sörösüvegbe rejtett üzenetet a Balti-tengerbe, amikor egy csoporttal utazott. A palack végül egy németországi halász, Konrad Fischer hálójában akadt meg Kiel városának közelében, 2014-ben. Végül a hamburgi múzeum kutatói azonosították a levél íróját a kézírása alapján, akinek hamarosan egy berlini kutató meg is találta a szerző akkor már 62 éves unokáját, Angela Erdmannt. A nő azt mondta, sokat jelent neki ez az emlék, mivel soha nem találkozott édesanyja apjával, aki 1946-ban, 54 évesen halt meg.
A hosszú évekig tengerben sodródó palackok természetesen több szerelmi vallomást is rejtenek. A 23 éves sárkányszörfös, Matea Medak Rezic egy félig törött palackba botlott 2013-ban, miközben a horvát tengerpartról éppen a törmeléket takarította az Adriai-tenger déli részén, a Neretva folyó torkolatánál. A palack belsejében azonban ezúttal nem kis rákokat, hanem Jonathon üzenetét találta meg a kanadai Nova Scotia tartományból, aki 28 évvel korábban, 1985-ben címzett levelet egy Mary nevű nőnek, akivel ismerkedett.
Mary, te tényleg nagyszerű ember vagy. Remélem, folytatni tudjuk a levelezést. Azt mondtam, írni fogok. Örök barátod, Jonathon, Nova Scotia, 1985.
– állt a 28 év után előkerült cetlin, ami szintén nem ért célba.
Ez talán annyira nem is meglepő, hiszen a palacknak megközelítőleg 6000 kilométert kellett volna utaznia az Atlanti-óceánon, be kellett volna jutnia a Földközi-tengerbe, majd az Adriai-tengerbe sodródnia, hogy Mary biztosan tudja, levelezőpartnere betartotta az ígéretét. Jonathon és Mary személyazonossága, valamint az, hogy hogyan ismerték meg egymást, nem ismert.
Ugyan csak nyolc hónapot hánykódott a tengeren, mégsem szabad elmenni szó nélkül egy második világháborút követő üzenet mellett sem. 1945 karácsonyán egy 21 éves amerikai világháborús veterán, Frank Hayostek egy üveget dobott ki a csapatszállítójukból, amelyben egy cédulát rejtett el, rajta az elérhetőségével. Üzenete hamar jó kezekbe is került, mindössze nyolc hónappal később az írországi Dingle melletti tengerparton megtalálta a palackot a 18 éves tejeslány, Breda O'Sullivan.
Ezt követően a páros hét éven keresztül levelezett, végül pedig 1952 augusztusában találkoztak személyesen is, amikor Hayosteknek sikerült annyi pénzt megtakarítania, hogy Írországba repüljön. Történetüket azonban hiába követte hatalmas médiafelhajtás, a pár végül nem tudta kibontakoztatni románcát.
(Borítókép: Konrad Fischer és az 1913-ban tengerbe dobott üzenetet tartalmazó palack. Fotó: picture alliance / Getty Images Hungary)