Egy televíziós műsornak köszönheti szabadságát John Galvan, aki 2022-ben az Állítólag című tudományos sorozat egyik epizódját nézve világosodott meg a börtönben, és szakíthatta meg végül életfogytiglani büntetését. A férfi ártatlanul 35 évet töltött a rácsok mögött, amellyel azonban még korántsem csúcstartó – volt, akit 48 évig raboskodás után engedtek szabadon, miután sikerült tisztáznia magát.
Hiába az igazságszolgáltatás folyamatosan zakatoló fogaskerekei, a legtöbb országban már megesett, hogy valakit bűnössége ellenére sem sikerült rácsok mögé juttatni, míg egyesek hosszú évtizedeket töltöttek a hűvösön tévesen, mások bűnei miatt. Van, aki az ártatlanságát a technológia fejlődése, például a DNS-alapú azonosításnak köszönhetően tudta bizonyítani, vagy éppen új tanúk jelentek meg az ügyben, de nem ritka az sem, amikor a valódi vétkes követ el valamilyen baklövést újra, és felel a korábbi bűneiért is.
A már ismert sémák ellenére sikerült igazán újat mutatnia, és 2022-ben kiszabadulnia a börtönből egy akkor már 35 éve a zárkájában sínylődő férfinak, aki egy tévéműsornak köszönheti a szabadságát. Persze azonnal felmerül a kérdés, hogy mégis milyen műsor az, amelyik segít az embernek átjutni a méteres falakon és a szögesdróton, azonban bármennyire is meglepő, nem a Michael Scofield kalandjait bemutató A szökés című sikersorozatról van szó...
Annak ellenére ugyanis, hogy a börtön ablakába soha nem süt be a nap, a tévéképernyő fényében még lehet ücsörögni, sőt mi több, érdemes is, John Galvan életfogytiglani büntetésének újratárgyalásához ugyanis mindössze az kellett, hogy
egyik kedvenc műsorát, a mítoszokat vadászó tudósok csapatát, azaz az Állítólag című műsort nézze.
De mi is történt?
2007-ben John Galvan már közel 21 éve életfogytiglani börtönbüntetését töltötte egy olyan bűncselekmény miatt, amelyet nem is ő követett el, amikor meglátott valamit a televízióban. Ez volt a Discovery Chanel Állítólag című műsora, amelynek egyik epizódját nézve felcsillant a remény: végre bizonyíthatja ártatlanságát.
Az eredetileg 2005-ben sugárzott „Hollywood on Trial” című epizódban a műsor házigazdái, Jamie Hyneman és Adam Savage csapatukkal megpróbálták reprodukálni a hollywoodi filmek híres jeleneteit és gyakran használt kellékeit, azzal a céllal, hogy megbizonyosodjanak azok tudományos érvényességéről – azaz, hogy a valóságban is így történnek-e ezek, vagy sem. Többek között azt vizsgálták, hogy egy süllyedő hajó – mint a Titanic – valóban tud-e örvényt létrehozni, vagy hogy egy égő cigaretta valóban meggyújthat-e egy benzintócsát. Ez utóbbi kérdés volt az, amely igazán felkeltette Galvan érdeklődését, ugyanis a férfit egy emberéleteket követelő, szándékos gyújtogatás miatt ítélte el a bíróság.
A 39 éves John Galvan akkor kapta fel igazán a fejét, amikor a műsorvezetők heves próbálkozásaik ellenére sem tudták meggyújtani cigarettával az általuk kiöntött benzint. Az üzemanyag gyulladási hőmérséklete és a meggyújtott cigaretta hőmérséklet-tartománya alapján a műsor házigazdái kezdetben azt feltételezték, hogy egy égő cigicsikk képes meggyújtani a kiömlött benzint, ahogy azt a tévében és a filmekben látták. De miután többször is sikertelenül próbálkoztak tüzet gyújtani, és a cigarettát közvetlenül egy benzines tócsába dobni, megállapították, hogy ugyan megtörténhet, mégis
nagyon valószínűtlen, hogy lángra lobbantja a benzint, ha beledobjuk.
„Amint megláttam, alig vártam, hogy elmondhassam Tarának” – emlékezett vissza az eseményekre a férfi, ügyvédjére, Tara Thompsonra utalva. A jogi képviselőt ráadásul nem is nagyon kellett beavatnia a látottakba, ugyanis szintén látta az ominózus epizódot, és meggyőződése volt, ez végre bizonyíthatja védence ártatlanságát.
„Őszintén szólva megdöbbentő volt számomra. Úgy érzem, mindannyian láttunk már olyan filmeket, ahol egy cigarettával gyújtanak fel benzint, és felrobban egy autó vagy egy ház, de igazából sosem gondolkodtam el rajta, hogy ez lehetséges-e, vagy sem.”
Amikor jogászként megnéztem ezt az epizódot, ráébredtem, hogy vannak dolgok, amelyekbe mélyebben bele kell ásnom magam, hiszen addig nem feltételezhetünk dolgokat, és nem érthetjük a tudományt, amíg bele nem ássuk magunkat a dolgokba
– idézi az ügyvédet az Innocent Project.
És hogy hogyan kapcsolódik a meggyújtott cigaretta és a benzin esete az ártatlan Galvanhoz?
1986 szeptemberében tűz ütött ki egy kétlakásos bérházban Chicago délnyugati részén, a tűzben pedig a testvérpár Guadalupe és Julio Martinez életüket vesztették. Másik két testvérüknek, Blancának és Jorge-nak sikerült még időben kimenekülniük, ők a rendőrségnek azt mondták, a szomszéd nő korábban azzal fenyegette meg őket, hogy felgyújtja az épületet bosszúból a bátyja halála miatt. A szomszédasszony ugyanis meg volt róla győződve, hogy testvérét a Latin Kings utcai banda ölte meg, amelynek Jorge Martinez is a tagja volt.
Az első számú gyanúsított azonban hamar másra terelte a gyanút, kihallgatásakor mindent tagadott, és gyújtogatóként Galvant, egy barátját és annak rokonát jelölte meg. Feltételezését később több szomszéd is megerősítette, így őt és szomszédját, Arthur Almendarezt, illetve annak sógorát is letartóztatták. Bár a fő gyanúsított a tűz éjszakáján a nagyanyjánál aludt, és semmilyen más bizonyíték nem utalt rá, hogy részt vett volna a bűncselekményben, a rendőrség nem tágított.
Mint kiderült, a hatóságok ráadásul az eszközökben sem válogattak, hogy vallomást csikarjanak ki az akkor mindössze 18 éves férfiból.
Victor Switski nyomozó, aki a kihallgatást vezette, ugyanis a falhoz bilincselte Galvant, és hosszú órákon át hallgatta ki a fiatalt, akit folyamatosan fenyegetett és megfélemlített, arra biztatva őt, hogy mondjon el mindent a tűzről, és hogy kik vettek részt benne.
A rendőr emellett többször is megtévesztő ajánlatokat adott a letartóztatott csapatnak, azaz vallomásért cserébe azt ígérték nekik, hogy szabadon távozhatnak, vagy sokkal enyhébb büntetéssel megússzák. Ha pedig nem beszélnek,
halálbüntetés vár rájuk.
Utóbbi ráadásul magában nem is bűncselekmény a rendőrség részéről, hiszen 46 államban továbbra is törvényes a megtévesztés a fiatalok kihallgatása során az Egyesült Államokban. 2021-ben Illinois és Oregon államok elsőként tiltották be a megtévesztés alkalmazását kiskorúak kihallgatása során, de Galvanék kihallgatásakor a megtévesztést még legálisan lehetett alkalmazni a fiatalok esetében is. Ez pedig végül eredményre is vezetett, ugyanis annak ellenére, hogy egy ideig kitartott ártatlansága mellett, a nyomozó fizikailag is bántalmazni kezdte a gyanúsítottat, és azzal fenyegette, hogy ha nem vallja be a gyújtogatást, akkor hamarosan a halott apja mellett feküdhet. A nyomást és a bántalmazást végül John nem bírta tovább, és beleegyezett, hogy beismerő vallomást tesz.
Ebben az állt, hogy Galvan, Almendarez és Francisco Nanez (Almendarez sógora)
úgy gyújtották a tüzet, hogy benzineskannát dobtak a házra, majd égő cigarettával begyújtották az abból szivárgó üzemanyagot.
A vallomás miatt John Galvant, Arthur Almendarezt és Francisco Nanezt – akik akkoriban 18, 20 és 22 évesek voltak – életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték feltételes szabadlábra helyezés nélkül. A többi pedig már történelem...
Ugyan minden egyes ártatlanul börtönbe kerülő ember története tragikus, bőven akad olyan is, aki tényleg kénytelen volt élete legnagyobb részét a rácsok mögött tölteni. Talán egyfajta kritikája is az amerikai jogrendszernek az, hogy Galvan mellett volt olyan, aki 48 évet raboskodott – tévesen.
2023-ban egy oklahomai bíró felmentett egy férfit, aki
48 évet töltött börtönben gyilkosságért, amelyet nem ő követett el. Ez a leghosszabb ismert jogtalan büntetés az Egyesült Államokban.
A 70 éves Glynn Simmonst tavaly júliusban engedték szabadon, miután a kerületi bíróság megállapította, hogy az ügyében döntő bizonyítékokat nem adtak át védőügyvédjeinek. Simmons 48 év, egy hónap és 18 nap börtönbüntetést kapott Carolyn Sue Rogers 1974-es meggyilkolásáért, aki egy italbolt kirablása során vesztette életét Oklahoma City egyik külvárosában.
Még mindig csak 22 éves volt, amikor vádlott-társával, Don Robertsszel 1975-ben halálra ítélték őket. Ezt az ítéletet azonban sosem hajtották végre, ugyanis később életfogytiglanra mérsékelték azt. Simmons a bent töltött közel fél évszázados idő alatt végig fenntartotta ártatlanságát, mondván, hogy a gyilkosság idején szülőföldjén, Louisianában tartózkodott.
Szabadulását követően sem lehet azonban maradéktalanul boldog az életét egy cellában leélő ártatlan férfi, ugyanis nem sokkal szabadulását követően negyedik stádiumú májrákot diagnosztizáltak nála.
Hasonló hosszúságú büntetést ült végig a rácsok mögött ártatlanul Richard Phillips, aki több mint 45 éven át egy michigani börtön rácsai mögött vergődött, miközben kínozta a tudat, hogy semmi köze a gyilkossághoz, amiért elítélték. Az egykori munkás sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy ártatlan az 1971-es bűncselekményben, de a hatóságok és az esküdtek nem hittek neki. Egészen 2010-ig, majdnem 30 évvel az ítélete után jött a fordulat az ügyében, amikor is Phillips vádlott-társa, Richard Polombo azzal állt elő, hogy a Detroitban lelőtt Gregory Harrist nem Phillips, hanem egy másik férfi ölte meg. A társ Fred Mitchellként azonosította a lövöldözőt, és azt is sugallta, hogy Mitchell szándékosan feketítette be Phillipset, aki végül csak 2018-ban szabadult a börtönből.
(Borítókép: Az Állítólag című műsor nagyágyúi, Jamie Hyneman (balra) és Adam Savage 2014-ben. Fotó: Steve Jennings / Getty Images Hungary)