Ha valamikor, akkor jelenleg valóban újra aranykorukat élik a 90-es és a 2000-es évek zenéi – illetve azok előadói iránt szintén nagy a kereslet –, így nagyon is van létjogosultsága egy olyan rendezvénynek, mint a szegedi Deja Vu Fesztivál. Az idősebb generáció nosztalgiázva tekint vissza erre az időszakra, a fiatalabbak pedig jobban megismerhetik azon énekeseket, zenekarokat, akiket maximum a dalaikat hallva tudnak beazonosítani. Az idei Deja Vu Fesztivál sok ígéretes külföldi fellépőt  tudott a programjában, köztük az O-Zone-t, Basshuntert, Cascadát, illetve a rendezvény legnagyobb durranásának számító Melanie C-t, aki korábban a Spice Girlsben tűnt fel mint Sporty Spice. Az esemény utolsó napján pedig az Index is megtapasztalhatta, milyen érzés órákon át évtizedeket visszautazni az időben. A fesztiválra való bejutás a lehető legzökkenőmentesebben zajlott, a jegybeváltással együtt is nagyjából egy percet vett igénybe. Belépve pedig azonnal olyan érzés fogott el bennünket, mintha egy olyan falunapra érkeztünk volna meg, ami egyben búcsú és fesztivál is – és amelyen nehéz eldönteni, mikor menjünk el a mosdóba, mert nem lehet tudni, mikor maradunk le egy olyan slágerről, amit nagyon kedvelünk. 

A falunap jellegét adta az apró terület, sörpadokkal telerakva, míg a búcsús hangulat a háttérben felbukkanó céllövöldének, dodzsemnek és egyéb hintáknak volt köszönhető. Bár az árakat nézve akadtak vidéki fesztiválhoz mérten kissé túlárazott termékek, például a 4800 forintos nuggets hasábburgonyával. Egy kisfröccs, illetve az üdítők ezer, egy amerikai hot dog 1600, egy vodka-energiaital kombó pedig 2800 forint körül mozgott. A fesztivál mérete egyébként az előnyére válik, mivel azáltal, hogy könnyen bejárható, tulajdonképpen egyik pontjáról látni a másikat – illetve az sem elhanyagolható tényező, hogy a lábat is kíméli, ami a Sziget fesztivál esetében például tud fájdalmas perceket okozni. Az esemény területén csak három helyszín kapott helyet, a Nagyszínpad, a Sing Sing Aréna és a Dokk Stage, viszont amíg a főbb koncertek nem értek véget, addig az utóbbi kettőn sem indultak el a programok – ami azért fontos, mert máskülönben a színpadok hangtechnikái belezavartak volna egymás hangzásába. 

Az előadókat tekintve igen díszes társaság gyűlt össze a szombati napon, és általánosságban elmondható, hogy a fellépők újra azt érezhették, mint karrierük csúcsán, amikor hasonlóan ezrek üvöltötték a dalaikat. A legtöbben ráadásul nemcsak a saját szerzeményeiket adták elő, hanem feldolgozásokat is, ami pusztán azzal magyarázható, hogy egyeseknek nincs akkora repertoárja, hogy kitegyen akár egy órát. Az pedig dicséretes, hogy minden előadó akkor kezdett, amikorra a program szerint ki volt írva. Kivéve a What Is Love? című dalról ismert Haddaway-t, aki a fellépés napján közölte a szervezőkkel, hogy mégsem tud megjelenni a rendezvényen. A fesztivál közösségi oldalán közzétett videóban ezt állítja az énekes:

Barátaim Szegeden, Magyarországon. Nagyon-nagyon szomorú vagyok, hogy azt kell mondanom, hogy a turné közepén volt egy túlságosan stresszes promónk az új kislemezemmel, a Lift Your Head Uppal. Ez Haddaway. Nem tudom megcsinálni. Ez tényleg őrület. Át kell ütemeznünk egy másik időpontra. Szeretek Magyarországon játszani, nagyon sok rajongóm van ott, mindig szívesen jövök. Tehát reméljük, hogy máskor is meg tudjuk csinálni. Igazán sajnálom, de tudjátok, mindig van másik nap – ti vigyázzatok magatokra 

– jelentette ki a felvételen (és ha már élőben nem hallhattuk a What is Love? című dalt tőle, az XXL Extreme nevezetű hintán legalább lejátszották a sikongóknak).

Szeretünk, Szeged!

A szombati napot a magyar előadók közül a 4F Club nyitotta meg, akik a Balatoni láz című slágert szerezték. A Sallai János és Potvorszki Anita alkotta duó az említett szerzeményt kétszer is előadta. A Tanga nevet viselő slágerük előtt pedig egy tangát dobtak fel a színpadra az előadóknak, akik készítettek egy-egy megamixet külföldi és hazai énekesek, zenekarok nótáiból – mivel az eredeti felállásában alig pár évet élt együttes nem rendelkezik túl sok saját dallal. Felcsendült többek között Keshától és Pitbulltól a Timber, illetve a Hip Hop Boyztól A hegyekbe fönn. Utóbbi indította be igazán a bulit, és ha becsuktuk volna a szemünket, akár azt is képzelhettük volna, hogy az előadott slágereket épp discmanről vagy kazettáról hallgatjuk. A 4F Clubot követte a színpadon L.L. Junior, aki az élő zene varázsát kihasználva olykor improvizált, beatboxolt, újszerűen megkomponálva ismert dalait, akár mulatós verzióban. A Hol van az a lány? mellett előadta többek között a Szájbergyerek, a Rabszolgalány és a Raggamoffin dalait, folyamatosan kommunikálva a közönséggel – és még arra is jutott ideje, hogy azzal viccelődjön, pénteken nagy számlát hagyott ott valakinek a VIP-ben.

A külföldi fellépők sorát L.L. Juniort követően az Alcazar nyitotta meg, akik közvetlenül a leghíresebb dalukkal, a Crying at the Discoteque-kel indítottak – ráadásul olyan hamar színpadra léptek a magyar énekes-rapper után, hogy mondhatni, csak mikrofoncsere történt. A megszokott jelmezben lévő, és szinte szemernyit sem változó hangon megszólaló tagok, Andreas Lundstedt, Therese Merkel, Lina Hedlund és Magnus Carlsson olyan légkört teremtettek, hogy már csak egy diszkógömb hiányzott a közönség fölül. Néhány magyar kifejezést is megtanultak, hogy a fesztiválozók kedvében járjanak: a Hogy vagy?-gyal köszöntek, majd Szeretünk, Szeged!-del búcsúztak. A 4F Clubhoz hasonlóan ők is visszanyúltak más előadók dalaihoz, így Justin Timberlake Sexy back című dalára rázták a hátsójukat, illetve hallható volt a Lipps Inc. zenekar Funky Town szerzeménye. Fellépésüket a Crying at the Discoteque-kel zárták.

Szegedi paprika

Nagyobb váltásként a svéd banda után DJ Sterbinszky vette át a terepet, aki annyit üvöltött a közönségnek a mikrofonba, hogy a végén már a hangja is elment. Tőle DJ Antoine vette át a stafétabotot, aki a Ma Chérie és a Welcome to St. Tropez dalokról a leginkább ismert. A lemezlovas leopárdmintás zakóban és nadrágban, illetve kék napszemüvegben állt színpadra, és a szettje alatt többször is magyarul szólt a fesztiválozókhoz. Hol azt mondta, „Szeretlek, Szeged!”, illetve egy alkalommal azt idézte fel, hogy egy magyar előadó azt mondta neki, említse majd meg a közönségnek a szegedi paprikát, amit meg is tett. Bár a DJ-k általánosságban nem szoktak annyit kommunikálni a rajongókkal, sem a mikrofonon keresztül, sem pedig azáltal, hogy a színpadon kijjebb merészkednek a szokásosnál.

DJ Antoine – aki egyoldalas fejhallgatójával kissé úgy festett, mint egy elfoglalt recepciós, akinek állandóan a fülén lóg a kagyló – ezzel szemben úgy járt-kelt, mintha kötelező lenne. Aláírt sapkákat hajított be a tömegbe, egy ponton már a cipőjét is kész volt bedobni, de ezt az ötletet végül elvetette. Pezsgőt locsolt a színpadon, rózsákat osztogatott, és mindemellett ő készült a legtöbb színpadi elemmel – füsttel, lángcsóvával, konfettivel. Az oroszlán bajszának húzogatásából viszont kvázi rendszert csinált, mivel a szettje közben sokszor bejátszotta két legnépszerűbb dala, a Ma Chérie és a Welcome to St. Tropez egyes részleteit, amiből arra lehetett következtetni, hogy az lesz a következő a listán, ám nyilvánvalóan az utolsó pillanatig kellett várni az említett slágerekre.

„Sporty Spice még mindig sporty!”

A nap legjobban várt koncertjének ígérkezett a Spice Girls korábbi énekesnőjének, Melanie C-nek a fellépése, amelynek kezdetén régi slágerekből mutattak egy egyveleget. Hallhatóak voltak Spice Girls-dalok is, például a Wanna Be, ami a banda legnépszerűbb dala, ám valószínűleg azért játszották le, mivel az előadó egyedül aligha tudna előadni egy olyan nótát, amit öten énekeltek anno. Melanie C becenevéhez, a Sporty Spice-hoz méltóan sportos felszerelésben érkezett. Egyik lábán rögzítőt is viselt, amellyel kapcsolatban annyit árult el, hogy elesett, de jól érzi magát, majd ennek bizonyításaképp rúgott is egyet a magasba, kijelentve: „Sporty Spice még mindig sporty!” Bár a közönség nem feltétlen ismerte az előadott dalok mindegyikét – kivéve a már délután hatkor a Nagyszínpad első öt-hat sorában szobrozó hardcore fanokat –, többnyire mindenki végignézte a produkciót.

Egy kivétel volt ez alól, amikor a koncert egy pontján akusztikusan, egy szál gitárral vagy zongorával adott elő dalokat, amit nem mindenki díjazott. Holott az énekesnő nagyon is kedveskedett a magyar közönségnek, mivel elénekelte a Say You'll Be There című Spice Girls-slágert, amit egyedül még sosem adott elő – elmondása szerint amiatt, mert nehéz öt ember helyett énekelni. Vélhetően amiatt húzta elő a kalapból ezt a dalt pont a szegedi közönségnek, mivel annak dalszövegében szerepel a deja vu szó, ami utal a fesztivál nevére. A koncert egy mókás jelenete volt, amikor egy guminőt szerettek volna odajuttatni Melanie C-hez, amelynek egy filc volt a szájában, így a baba tulajdonosa valószínűleg azt szerette volna, ha dedikálja neki, de hiába haladt egyre előrébb a tömegben, az énekesnő inkább tudomást sem vett róla – pedig a fellépés egy pontján már szemtől szemben találhatta magát vele, és micsoda véletlen, hogy akkor épp az I Turn to You, azaz Feléd fordulok dalát énekelte.

Az énekesnő látszólag nem számított arra, hogy még egy olyan kis országban is, mint Magyarország, kívülről fújják a Spice Girls-dalokat. Sőt, az egyik sláger eléneklése közben a közönség vakuval világított a telefonján, amit olyan különleges élménynek írt le, amelyet bár mindenki látott volna a színpadról is. Melanie C végül tűzijátékkal és egy nagy adag rózsaszín konfettiesővel búcsúzott a színpadon, és a közönség reakciójából ítélve szívesen megnéznék élőben a Spice Girls maradék négy tagját is – bár reálisan nézve egyedül Mel B az, aki még szóba jöhetne.