Már elérhető a Disney+ felületén a Karl Lagerfeld történetét feldolgozó drámasorozat, amely lerántja a leplet a divatikon karrierjének és magánéletének féltve őrzött titkairól. Az alkotás alapját Raphaëlle Bacqué Kaiser Karl című könyve adta – az írónővel, illetve a sorozat alkotói közül a rendező Jérôme Salle-lal, és a vezető forgatókönyvíró Isaure Pisani-Ferryvel a Becoming Karl Lagerfeld párizsi bemutatója előtt beszélgettünk.
Június 7-én érkezett a Disney+ felületére az a francia gyártású drámasorozat, amelynek hat epizódján keresztül a nézők nyomon követhetik Karl Lagerfeld szakmai felemelkedését, illetve a magánéleti küzdelmeit is megismerhetik. A világhírű divatikon mindig is titokzatos figurának számított, hiszen a sikerein túl mást nem nagyon osztott meg magáról a nyilvánossággal, pedig tele volt az élete fájdalommal. Történetéről Raphaëlle Bacqué Kaiser Karl címmel jelentetett meg könyvet 2020-ban, a Becoming Karl Lagerfeld című sorozat ennek alapján készült, a divattervező életének tíz évét bemutatva.
Az első két epizódot még a megjelenés előtt, május 28-án levetítették a párizsi Le Grand Rexben. A premiereseményen az alkotók és a színészek is jelen voltak – köztük a divatikont játszó Daniel Brühl, a Lagerfeld szerelmét, Jacques de Baschert alakító Théodore Pellerin, a riválisát, Yves Saint-Laurent-t életre keltő Arnaud Valois, és annak üzlettársát, Pierre Bergé-t megformáló Alex Lutz is. Arnaud Valois-val a bemutató előtt beszélgettünk (itt olvashatja el), a villáminterjú után pedig a Kaiser Karl című könyvet jegyző Raphaëlle Bacqué, a rendező Jérôme Salle, és a sorozat vezető forgatókönyvírója, Isaure Pisani-Ferry is válaszolt pár percben az Index kérdéseire.
A 2020-ban megjelent Kaiser Karl című bestseller megírásának ötlete akkor pattant ki Raphaëlle Bacqué fejéből, amikor egy riporton dolgozott Kínában. Egy alkalommal elvesztette a tájékozódást, és nagyon meglepődött, hogy a segítségére siető férfi egy Karl Lagerfeld-kitűzőt viselt az inge hajtókáján. Akkor jött rá, hogy a divatikont az emberek világszerte ismerik. Hazatérése után elkezdett nyomozni utána, közben pedig egy rendkívül összetett és romantikus figurát fedezett fel benne. Az írónő először egy cikksorozatot publikált róla – hogy aztán miért gondolta úgy, érdemes lehet egy könyvet is írni Lagerfeldről, arra annyit mondott:
Egyrészt, mert nagyon híres, az egész világon ismerik, de nagyon titokzatos is egyben. Nagyon nagy hatalma volt, de a történetét igazán senki sem ismerte. És persze nagyon jó karakter is, egy nagyszerű ember.
Az írónő még Lagerfeld halála előtt kezdett bele a könyvbe, a divatikon is tudott a projektről, többször is találkozott vele. Nehéz volt dűlőre jutniuk, egyrészt Lagerfeld nem igazán akart belemenni az egészbe, másrészt folyton variált a múltjára vonatkozóan. Arra a kérdésre, hogy ha ennyire rejtélyes figuráról van szó, hogyan tudott róla hiteles információkat szerezni, Raphaëlle Bacqué úgy fogalmazott:
Pont mint egy újságíró. Nyomoztam utána, találkoztam egy csomó emberrel, akik ismerték őt, dolgoztak vele vagy a barátai voltak. Egy nagy hatalmú, épp ezért veszélyes emberről van szó – amikor élt, pont emiatt nem igazán beszéltek róla, a halála után könnyebb volt információkhoz jutni.
A sorozaton Raphaëlle Bacqué együtt dolgozott a vezető forgatókönyvíró Isaure Pisani-Ferryvel, Lagerfeld életének egy 10 éves szakaszára fókuszálva. Hogy miért pont az 1972 és 1982 közötti időszakot tartották megfelelőnek arra, hogy képernyőre vigyék, arra Pisani-Ferry annyit mondott: „Az volt a célunk, hogy ne egy életrajzi filmet készítsünk Lagerfeldről, hanem csak egy olyan pillanatot ragadjunk ki az életéből, amit sűrűn átsző a dráma, és tele van érzelmekkel, hogy ne csak azok számára legyen izgalmas, akiket a divat érdekel, hanem egy ember drámáját mutassa be, ami bárkihez szólhat. Ebben a tíz évben a szerelem, a művészi versengés és az elismerés iránti igény olyan egésszé formálódott, ami nyilvánvalóan tökéletes anyagnak számít egy sorozathoz.”
Isaure Pisana-Ferry elmondása szerint ahogy az írónő a könyvhöz, úgy ők is rengeteget nyomoztak a sorozathoz – interjúkat készítettek azokkal, akik kapcsolatban álltak Lagerfelddel, és elolvastak minden könyvet, tanúvallomást, életrajzot és újságot, amit csak találtak. Így lassan ráleltek a kirakós darabjaira, a hiányzók esetében pedig úgy gondolták, eleget tudnak ahhoz, hogy megengedhessenek magunknak némi fikcionálást, de úgy, hogy ha a valódi társadalmi problémához nem is, az érzelmi igazsághoz valószínűsíthetően közel álljon. Hogy elegendő volt-e ez a hat epizód ahhoz, hogy részletesen feltárják a nézők előtt Lagerfeld személyiségét, arra a rendező Jérôme Salle azt mondta: egy filmhez hasonlítva, ami általában kétórás, mindenképp, sőt!
Ez a legjobb dolog a sorozatokban: van időd, hogy belemerülj egy ilyen összetett karakterbe. Szerintem egyébként elképesztő munkát végeztek a kollégák a karakter kidolgozásában, mert tényleg érezni lehet az összetettségét. Vicces volt, amikor egy korábbi interjúban azt kérdezték tőlünk, ki volt valójában Karl, és nem volt ebben egyetértés közöttünk. Látja? Több évnyi munka után sem értettünk teljes egyet abban, hogy ki volt ő. A sorozatban megmutatjuk, mennyire összetett ez az ember.
Abban viszont nem volt köztük vita, hogy a színészek tökéletes választásnak bizonyultak a szerepekre. A Lagerfeldet játszó Daniel Brühl briliáns alakítást nyújt a sorozatban – ha egy szót sem szól, akkor is tudni lehet, mit érez és mi jár a fejében.
Nagyszerű színész, és tényleg nem is kell beszélnie – ha csak ott áll, meg ahogy dolgozik, az egészen elképesztő. Egyébként amikor felhívtak, hogy felajánlják nekem a sorozatot, rögtön Danielt ajánlottam a szerepre. Szerencsénk volt, hogy ő is lelkesedett a dologért, és pont elérhető volt. Szerintem ő az egyetlen, aki ennyi finomsággal és összetettséggel meg tudja festeni ezt a karaktert
– mondta Jérôme Salle, kérdésünkre hozzátéve: nem biztos, hogy Brühlnek előzetesen voltak konkrét elképzelései a szerepről, de ez egyébként is egy közös munka, és nem érzi úgy, hogy lettek volna nézeteltéréseik azzal kapcsolatban, ahogyan Karl Lagerfeldet látták.
„Előfordult, hogy a forgatókönyvben volt olyan sor, amit Lagerfeld a sorozatban mondott volna, és Daniel közölte, nyilvánvalóan ezt nem mondaná. De a tartalmát szavak nélkül is ki tudta fejezni. Így aztán még jobban sült el a dolog, hiszen volt valaki, Daniel, aki kifejezésre tud juttatni dolgokat, meg van Lagerfeld, aki soha nem mondja ki, mit érez, vagy mit gondol valójában, és a fordítottját teszi annak, amit érez” – tette hozzá Pisana-Ferry, hangsúlyozva:
Egy olyan színész, aki mindezt egyszerre tudja közvetíteni, aranyat ér!
Abban mindhárman egyetértettek, hogy a legnagyobb kihívás a közös munkában maga Lagerfeld karaktere volt. „Kitalálni egy történetet egy dolog, de feltörni a karaktert, a függöny mögé látni, és elérni egy adott személyiség mögött rejlő embert, ez volt a legnehezebb” – mondta a forgatókönyvíró.
Nagyon hideg tudott lenni
– jegyezte meg Raphaëlle Bacqué, amire Jérôme Salle helyeselt, kiemelve: „Senki sem tud kapcsolatot teremteni vele. Az elejétől kezdve, a könyvtől egészen a forgatás végéig Danielnek és nekem is kemény volt ez a folyamat, mert a divatikon mindig is rejtőzködött. Maga a gyakorlat adta fel a leckét nekünk, hogy hogyan mutassuk meg az érzéseit az állandóan napszemüveget viselő és mindig pókerarcot vágó Lagerfeldnek. Az a folyamat volt tehát a legnagyobb kihívás számunkra, hogy kapcsolatot tudjunk teremteni Karllal.”
Hogy a zárkózottsága ellenére vajon miért fogja mégis megszeretni a közönség a divatikont a filmben, arra a rendező annyit mondott: „Mindannyian találhatunk valamilyen kapcsolatot a karakterrel, és azzal a ténnyel, hogy szenved. Mindannyiunknak, ha csak az iskolából is, de volt olyan barátja vagy szomszédja, aki erősebbnek, okosabbnak tűnt – biztosan volt már ilyen érzésünk az életünkben legalább egyszer, éreztük már rosszul magunkat emiatt, épp ezért kapcsolódni tudunk ahhoz a helyzethez, hogy mi vagyunk az esélytelenebbek.”
Mindemellett ő egy nagyon híres és nagyon titokzatos ember
– jegyezte meg az írónő. Hogy vajon mit tanulhat a közönség Lagerfeld történetéből, arra Isaure Pisani-Ferry annyit mondott:
Az ellenálló képességet. Nem szeretem ezt a kifejezést, de tényleg lenyűgözött, ahogy az életének minden pillanatában küzdött, és még ha kudarcot vallott is, mindig – ahogy mi, franciák mondjuk – visszaszállt a lóra. Ez lenyűgöző számomra. Ez az önfegyelem olyan, mint egy nagy lecke.
Karl Lagerfeld sztorija amellett, hogy betekintést enged a divatipar világába, a sorozatban egy olyan ember életét tárja fel, aki mindent megtesz azért, hogy a szakmájában kivívja az elismerést és a legjobb legyen. A színfalak mögött folyamatosan küzd, nemcsak a karrierútját kikövező akadályok miatt, hanem mert a magánéletében is nagyon sok fájdalom éri. Partnere jóval fiatalabb, így érezhetően máshogy priorizálnak sok mindenben, az ebből fakadó problémák megoldását pedig az sem segíti, hogy Lagerfeld képtelen kimutatni az érzéseit. És itt nem csak a szeretetről vagy a szerelemről van szó, a divattervező sok esetben a sérelmeit is elfojtja magában, ami biztos, hogy nagyon sok szenvedést okoz neki. A legizgalmasabb és talán a legmegérintőbb az egészben, látni, hogy egy világszerte ismert, a sikereiből adódóan sokak által elégedettnek és boldognak hitt ember is ugyanolyan esendő, és ugyanazokkal a gondokkal küzd, mint bárki más. A sorozatból persze nem csak a főhős drámáját ismerhetik meg a nézők, a többi kulcsfigura küzdelmeit is részletesen bemutatják.
(Borítókép: Karl Lagerfeld 2013. április 4-én Milánóban, Olaszországban. Fotó: Jacopo Raule / WireImage)