Hiába kívánjuk nap mint nap azt, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy elveszítjük az egyik szerettünket, az embernek ebbe az egy dologba tényleg nincsen beleszólása. A veszteség és gyász feldolgozása az egyik legnehezebb dolog az életben, és nem mindenkinek adatik meg az, hogy elbúcsúzhasson a szeretteitől. Akik ott lehetnek az utolsó pillanatban, azok sokszor nem találják a szavakat, pedig ezekben a pillanatokban sokkal nagyobb erejük lehet, mint azt gondolnánk. De mit mondhatnánk egy haldokló hozzátartozónk ágyánál, és miért beszéljünk hozzá még akkor is, amikor már eltávozott?
Egy korábbi cikkünkben kitértünk rá, hogy mára szinte tabunak számít a halálról való párbeszéd, és a szocializációnk során sem feltétlenül alakul ki bennünk, hogy megfelelően viseljük és kezeljük a saját veszteségüket. Száz évvel ezelőtt még a társadalmi diskurzus része volt az elmúlás, mára azonban ezt felváltotta a hallgatás. Az halált övező időszakban mégis megvan a helye a beszédnek is. Sőt.
A nehézségek ellenére ebben az időszakban a szerettek jelenléte legalább olyan fontos, mint az általuk kommunikált dolgok, azonban kétségkívül a ránk zúduló érzelmek és gyász miatt gyakran nehezen találjuk a megfelelő szavakat, amikor még nem veszítettük el a szívünkhöz oly közel álló személyt.
A filmekben persze ez mindig olyan egyszerűnek tűnik, hiszen a legtöbb alkotásban az elmúlást is egyfajta romantikus pillanatként ábrázolják, azonban a körülmények a valóságban gyakran ennél sokkal embert próbálóbbak.
Annak ellenére, hogy ezekben a pillanatokban valóban nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, és nem egyszerű természetesen viselkedni, sokan egy életen át bánják, hogy nem mondták el elhunyt szeretteiknek, mennyire szeretik őket. Természetesen sablon nincsen arra, hogy ilyenkor mit kell mondani, ahogyan minden ember más és más, azonban a The Wall Street Journal hospice-nővérek véleményét kikérve meghatározott olyan szavakat és cselekvéseket, amiket érdemes lehet észben tartanunk, ha ilyen sajnálatos helyzetbe kerülünk. Még akkor is, ha mindezt meglehetősen klisésnek vagy elcsépeltnek gondoljuk.
Úgy érezhetjük, az utolsó értékes órák túlságosan gyorsan eltelnének, de a sürgősség ellenére sokunknál előfordulhat, hogy egyszerűen elakad a szavunk, és egyáltalán nem tudjuk, mit kellene mondanunk. A szakértők szerint teljesen érthető, ha túlterheltnek vagy tanácstalannak érzi magát az ember. Ráadásul, ahogyan az élet más területein, az első alkalom hatványozottan nehéz lehet, hiszen ilyenkor senki sem tudja, mire számítson, hogyan közelítse meg vagy kezelje a veszteség érzését. Emiatt az érzelmek szabadon engedése mellett egy kis tudatosság sem árt.
A hospice-nővérek szerint a haldokló hozzátartozói számára az könnyítheti meg legjobban a felkészülhetetlenre való felkészülést, ha tájékozódnak arról, mi fog történni az utolsó percekben és a halál beálltát követően. A lapnak nyilatkozó egyik nővér elmondta, hogy amint ez a fajta tájékozódás megtörténik, az ember sokkal nyugodtabb állapotba kerülhet, hiszen mindig az ismeretlentől félünk a legjobban. Ez azért is fontos, mert a haldokló sokkal jobban fél a haláltól, mint mások az ő már lélekben elfogadott elvesztésétől, így a legfontosabb a nyugodt légkör megteremtése a szobában.
Bár tényleg filmes klisének tűnik, mondjuk el azt, amit az életben is a legjobb érzés kimondani és hallani. Azaz, hogy »szeretlek«, »köszönök mindent«, »ne aggódj, jól leszek«, és hogy sajnáljuk, vagy éppen megbocsátunk az illetőnek.
Ennek ellenére fontos kiemelni, hogy a haldokló szerettünk az utolsó napjaiban már nem biztos, hogy teljesen tisztában van a környezetében zajló dolgokkal, emiatt a minél rövidebb tőmondatokban való üzenetek lehetnek azok, amelyek jó eséllyel célba érnek. Akkor sem kell azonban rosszul éreznie magát senkinek, ha nem találja a szavakat a halotti ágynál, hiszen a fizikai jelenlét legalább olyan fontos, mint a beszéd – egy kézfogás, simogatás vagy ölelés mindkét félnek megkönnyítheti az utolsó órákat.
Néha a legjobb, amit tehetsz, ha csendben ülsz, megfogod a kezét, és hagyod, hogy érezzék megingathatatlan, szeretetteljes jelenlétedet
– magyarázta a nővér.
Hiába gondoljuk, hogy a már öntudatlan vagy halott szeretteinkhez intézett utolsó szavaink süket fülekre találnak, nem biztos, hogy ez így van. Miközben az emberek haldokolnak, az új kutatások azt sugallják, hogy egy döntő érzékük még mindig működik, mivel az agy rögzíti azokat hangokat, amelyeket az ember hall, akkor is, ha a test már nem reagál.
Egy korábban megjelent tanulmány szerint a hallás az egyik utolsó érzék, amit elveszítünk a halálunkkor. A kutatók azt találták, hogy
a palliatív ellátásban részt vevő „aktívan haldokló” betegek agya továbbra is aktivitást mutatott a szeretteik hangját hallva.
Az aktivitási minták hasonlóak voltak az egészséges kontrolloknál tapasztaltakhoz, ami arra utal, hogy az emberek még mindig hallanak, amikor meghalnak. Fontos persze, hogy különbség van aközött, hogy hallunk valamit, és aközött hogy meg is értünk valamit. Egy biztos, a kutatás bizonyítja, hogy ha már fel nem is fogják, a hangunkra az utolsó percek után is reagál a halottak agya – írja az Inverse.
Lehetséges, hogy egyes kognitív folyamataik még mindig működnek. Amit nem tudunk, az az, hogy megértik-e és megvigasztalják-e őket ezeket a szavak
– mondta Lawrence Ward, a tanulmány vezető szerzője, a British Columbia Egyetem professzora, így még ha nehéz is, érdemes a hangunkat hallatni az utolsó pillanatokban is.
(Borítókép: Lpettet / Getty Images Hungary)