Hiába kötjük automatikusan Afrikához, egy új kutatás megállapította, valójában honnan származhat a kontinens egyik jellegzetes növénye, a majomkenyérfa. A baobabként is emlegetett fa a tanulmány szerint több millió évvel ezelőtt került csupán Afrikába, ahol az elefántoknak köszönhetően gyorsan elterjedt. Így mára összesen nyolc különböző faj létezik belőle – ezek közül az egyik Ausztrália sajátossága. De hol őshonos a több ezer liter víz tárolására is képes fa?
A majomkenyérfa szó hallatán a legtöbb magyar számára először a KFT zenekar számának sorai ugranak be jó eséllyel, a kontinens lakói azonban egyfajta védjegyüknek tekintik a jellegzetes növényt. Mindez nem is meglepő, hiszen valóban a leginkább Afrikához kötjük a más néven baobabnak is nevezett fát. Most azonban kiderült, mégsem a kontinensről származik.
A pontos válasz erre leginkább az, hogy Afrikából is, meg nem is, ugyanis a kontinenshez sorolt, ám nem azon található
Madagaszkár szigete lehet a fa származási helye a kutatók szerint.
Összesen mindössze nyolc majomkenyérfafaj létezik a világon, ezek eloszlása pedig meglehetősen különleges: hat található Madagaszkáron, egy az afrikai kontinensen, szintén egy pedig Ausztráliában.
A majomkenyérfa egy meglehetősen figyelemreméltó növényfaj, ugyanis sokféle állatot képes eltartani élelemmel, míg másoknak menedéket nyújt. Magasságban és átmérőben ráadásul hatalmas méreteket érhetnek el fajtól függően ezek a növények, egy nagyobb afrikai fa pedig teljesen olyan képet tárhat elénk, mintha az Avatar című filmben lennénk. Nemcsak a mérete miatt, hanem azért is, mert az élővilág sokféleségét támogatja.
A madagaszkári felfedezést tevő, szóban forgó kutatásban a genomikai adatok, azaz a gének kölcsönhatásainak mélyreható elemzéséből feltárták, hogy az egyes fajoknál mekkora a genetikai sokszínűség. Ez azért fontos, mert megmutathatja, hogy mennyire ellenállók a nagy környezeti kihívásokkal, például a földhasználati problémákkal és az éghajlatváltozással, így a kihalás kockázatával szemben – írja a The Conversation.
Ezen elemzéseket követően jutottak arra a következtetésre, hogy a ma is élő fajok mindegyike Madagaszkárról származik, és körülbelül 21 millió évvel ezelőtt kezdtek kifejlődni. Később ezek közül egy-egy Afrikába és Ausztráliába jutott, még azelőtt, hogy az Indiai-óceánon található szigeten kihaltak volna az őshonos fajok.
Az afrikai fajok, akárcsak az ausztrál fajok, szinte bizonyosan magvakként vagy kis palántákként hagyták el Madagaszkárt, tutajként összeállt törmelékkupacokon, amelyeket a tengerre vittek a viharoktól duzzadt folyók. Az első afrikai baobab a kutatók számításai szerint körülbelül 12 millió évvel ezelőtt érkezhetett meg az afrikai kontinensre, ahol gyorsan elkezdett nőni a számuk.
Nem alaptalanul merülhet fel ezen a ponton a kérdés, hogy mégis hogyan, ha emberi beavatkozás nem történhetett, azonban erre is van egy meglehetősen kézenfekvő magyarázat.
A magokat ugyanis gyakran elefántok hordták szét, amelyek megették azokat.
Az elfogyasztott magok közül sok sértetlenül, emésztés nélkül haladt át az állatokon, és trágyakupacokból kerültek a földbe – akár 65 km-re attól a helytől, ahol az elefánt elfogyasztotta a majomkenyérfa gyümölcsét.
Igen ám, de mire a kontinensen így elterjedt a növény, sejtosztódási hiba történt a pollen vagy a peték képződésében, ami azt eredményezte, hogy az afrikai majomkenyérfa-palánták sejtjeiben megnőtt a kromoszómaszám (88-ról 168-ra). A kromoszómaszám ilyen növekedése gyakori a növényekben, poliploidiának vagy kromoszómaszerelvény-sokszorozódásnak nevezik. Mivel a növények képesek önbeporzásra, hogy szaporodjanak, így egy genetikai hiba ritka körülmények között új fajt hozhat létre.
Egy ilyen új faj ekkor valószínűleg Afrika domináns faja lett, felváltva a madagaszkári ősöket az egész kontinensen. Ez a folyamat 2500 év leforgása alatt mehetett végbe azon számítások alapján, hogy az elefántok milyen gyorsan tudják mozgatni a magokat.
Az elefántok azonban nem csak jót tesznek a fával. Mivel a fa törzse vizet tud biztosítani nekik, különösen száraz évszakokban a fák megsérülnek vagy el is pusztulnak, mivel az ormányosok lehántják a kérgét, hogy vízhez jussanak a fa törzséből. Ausztrália legnagyobb és legrégebbi baobabfái közül néhány a becslések szerint több mint 100 000 liter vizet is képes eltárolni. A törzs vízzel teli cellái hidrosztatikus nyomást hoznak létre, amely a fának szilárdságot ad, így a víz úgy működik a fa esetében, mint egy ugrálóvárnál a levegő.
A kéreg különlegessége, hogy részben ellenáll a tűzkároknak is, ami elengedhetetlen egy szavannán élő növény számára.
A fentiek miatt a majomkenyérfát az élet fájaként is nevezik, mivel támogatják az ökoszisztémát és a sokféleséget. Vannak élőlények, amelyek az üreges törzsükben élnek, vannak, amelyek az ágain fészkelnek, és megeszik nektárjukat és gyümölcseiket. A fák gyökérrendszere ráadásul hatalmas, így segít lelassítani a talajeróziót, és újrahasznosítja a tápanyagokat.
A majomkenyérfa kétségkívül a globális felmelegedés egyik legnagyobb áldozata, ami miatt több olyan növény is elpusztult, amelyet több ezer évvel ezelőtt ültettek el. Ezt a 13 legidősebb afrikai baobabfa közül kilenc példány is megsínylette, mivel vagy a legöregebb részeik, ágaik törtek le, vagy elhaltak 2006 és 2018 között.
A kilenc fa közül négy Afrika legnagyobb majomkenyérfája volt. Köztük van a Zimbabwéban 2450 évig élt Panke, amely 2010–1011 között pusztult el. A namíbiai Holboom nevű fa Afrika legnagyobb majomkenyérfája volt 30,2 méteres magasságával és 35,1 méteres körméretével. Még híresebb volt a botswanai Chapman nevű fa, amelybe annak idején David Livingstone Afrika-kutató véste bele nevének kezdőbetűit. A James Champman dél-afrikai vadászról elnevezett fának mind a hat hajtása egyszerre esett le 2016. január 7-én. A fa mintegy 1400 éves lehetett.
2005 és 2017 között a kutatók teljeskörűen felmérték a legnagyobb és legöregebb afrikai majomkenyérfákat, több mint 60 példányt. Lejegyezték körméretüket, magasságukat, korukat. Valamennyi Afrika déli részén – Zimbabwéban, Namíbiában, a Dél-Afrikai Köztársaságban, Botswanában és Zambiában – élt. Az afrikai majomkenyérfa a világ legnagyobb és legtovább élő virágzó fája, Afrika szavannáin nő, kora akár a háromezer évet is elérheti. Már ha az éghajlat megengedi, vagy az egyéb fajok…
Az időjárási körülmények mellett ugyanis az egyéb fajok is komoly veszélyt jelenthetnek a növényre. A madagaszkáriak közül kettő már most is szerepel a veszélyeztetett fajok listáján a Természetvédelmi Világszövetség nemzetközi vörös listája kritériumai alapján. Egy harmadik, még ritkább faj (amelyet már kritikusan veszélyeztetettnek értékeltek) pedig szintén ki van téve a hibridizációnak – egy gyakoribb fajjal való kereszteződésnek. Ez azt jelenti, hogy
a ritka fajok genetikailag megváltozhatnak, és elveszíthetik jellegzetességüket.
Mindez ahhoz vezethet, hogy a kisebb számban jelen lévő fajok megvédése érdekében a gyakoribb fajokat el kell távolítani ezeken a helyeken, vagy el kell fogadni azt, hogy a fajok egyre inkább összemosódnak majd.
(Borítókép: Majomkenyérfák Madagaszkáron. Fotó: Paul Souders / Getty Images Hungary)