A sokáig emlékezetes és általában fájó véget érő gimnáziumi szerelmek a legtöbbek számára nemcsak az amerikai limonádékból, hanem a saját életükből is ismerősek lehetnek. Akárcsak az, hogy mennyire vágyott valakire az, aki szingliként tengette a napjait. Mindez ma már azonban koránt sincs így, ugyanis a 14 és 20 év közötti fiatalok nemcsak hogy jóval szívesebben szinglik, mint élnek párkapcsolatban, de jobban is érzik magukat egyedül, mint valakivel párban.
Azzal talán senkinek sem mondunk újat, ha arról ejtünk szót, hogy ma már teljesen már korszakát éljük a társkeresésnek, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. Ehhez mérten nem megalapozatlan az a gondolat sem, hogy a különböző tematikával előrukkoló társkereső applikációk és oldalak annak ellenére, hogy sok rosszat hallani róluk, mégis elérik a céljukat, azaz egyre több embernek segítenek megtalálni az igazit.
Vagy ha az igazit nem is, egy hozzá méltó és illő partnert jó eséllyel, hiszen bármennyire is filmbe illő, a való életben nagyon ritkán van arra példa, hogy valaki a gimnáziumi nagy szerelme mellett öregszik meg. Manapság a technológia vívmányai miatt hiába hisszük azt, hogy sokkal egyszerűbb párt találni, a kutatások nem erre az eredményre jutottak, sőt a tinédzserek motivációjában is különleges felfedezést tettek.
Semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez, amikor az ember gondtalan tinédzser, és első alkalommal fülig szerelembe esik, azonban meglehetősen máshogy gondolják ezt azok, akik jelenleg fiatalok és egyedülállók. Egy tanulmány szerint ugyanis a mai fiatalok sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek szinglik – és ez nem is zavarja őket –, mint a korábbi generációk. Az új kutatás azt sugallja, hogy
a 14–20 évesek elégedettebbek azzal, hogy egyedülállók, mint 10 évvel idősebb társaik, akik sokkal inkább szoronganak az egyedülléttől.
A mainzi Johannes Gutenberg Egyetem kutatói 2936 különböző évben született résztvevőtől gyűjtöttek adatokat Németországban. Az anyagot két külön időszakra – 2008-tól 2011-ig és 2018-tól 2021-ig – bontották, és kérdéseket tettek fel a kapcsolati állapotukra és elégedettségi szintjükre vonatkozóan.
Az elemzés kimutatta, hogy a 2001 és 2003 között születettek 3 százalékkal nagyobb valószínűséggel voltak egyedülállók, és elégedettebbek a szingliséggel, mint a 10 évvel korábban születettek. Érdekesség, de mindeközben nem látszott szignifikáns különbség a többi korcsoport között, azaz a náluk idősebbek hasonlóképpen vélekedtek a kapcsolatokról és a szingliségről. Ezek az eredmények magyarázatot adhatnak arra is, hogy az elmúlt évtizedekben miért csökkent világszerte a házasságkötések aránya, miközben nőtt a válások és az egyszemélyes háztartások aránya.
Így gondolja ezt a tanulmány vezető szerzője, Tita Gonzalez Avilés is, aki szerint kijelenthető, hogy „a mai serdülők kevésbé hajlanak romantikus kapcsolatokra”.
Figyelemre méltó, hogy különösen a nyugati iparosodott országokban az egyedülállóság már nem szokatlan, és társadalmilag elfogadhatóbbnak tekintik, mint a múltban. Ez lehet az egyik oka az egyedülállósággal való megnövekedett elégedettségnek
– vélekedett.
A közcímek és a kutatás láttán persze elkerülhetetlen az, hogy az idősebb korosztály azonnal harsogni kezdje, hogy „ezek a mai fiatalok, bezzeg az én időmben”, mégsem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy mik azok, amelyek a monogám párkapcsolatok helyett sokkal inkább megüthetik a tinédzserek ingerküszöbét.
A tanulmány szerint a romantikus kapcsolatokhoz való hozzáállás az idők során megváltozott. A fiatalok ma már nyitottabbak a különböző kapcsolattípusokra, amelyek eltérnek a monogám kapcsolat hagyományos elképzeléseitől – ideértve a poliamóriát, az egyéjszakás kalandokat és a barátságot extrákkal. A kutatók hozzáteszik, hogy mindez amiatt van, mert a személyes autonómiájukat és egyéni kiteljesedésüket sokkal fontosabbnak tartják, a korai romantikus párkapcsolatokkal szemben.
Az emberek manapság az individualizmusra és a személyes autonómiára helyezik a hangsúlyt, és egyre inkább elfogadják a sokféle kapcsolati dinamikát, beleértve a hosszan tartó szingliséget, akiknél ráadásul csökkent a romantikus partner iránti vágy is
– írták.
Egy, az év elején publikált kutatás azt sugallta, hogy szinglinek lenni talán nem is olyan rossz, mivel a szakértők a házassággal járó boldogság gondolatát nagyrészt mítosznak minősítették – szerintük alig van bizonyíték arra, hogy jobb élethez vezet. Ezt támasztja alá egy másik kutatás is, amelyben a résztvevők mentális egészégét, depresszióra való hajlamát vizsgálták. Ennek eredményeként felfedezték, hogy azok az emberek, akik egyedülállók maradnak, általában teljesen hasonló eredményeket produkáltak, mint azok, akik házasok, így továbbra is meglehetősen kevés bizonyíték van arra, hogy a házasság tartósan jobb egészséget vagy jólétet eredményez. Persze mindez továbbra is nagyban személy- és kapcsolatfüggő...
(Borítókép: Maria Korneeva / Getty Images Hungary)