A testmagasságunkról ugyan nem tehetünk, egy tényező azonban kétségkívül nagyban közrejátszhat abban, hogy hol húzzuk be az ajtófélfán a strigulákat. Ilyen például az is, hogy ki honnan származik, hiszen míg egyes nemzetek meglehetősen alacsonyak, addig például a hollandok évszázados hátrányt behozva ma már a legmagasabbak a világon.
Az utcán sétálva, vagy a nyár alkalmával külföldre utazva nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy egyes népek tagjai jóval alacsonyabbak vagy magasabbak nálunk, így a testmagasságukkal elégedetlenek érthetően elgondolkoztak már azon is, hogy ők vajon miért lógnak ki felfelé vagy éppen lefelé a többiek közül.
Annak persze temérdek oka lehet, hogy valaki az általános iskolában a tornasor elején vagy a végén állt, arra azonban meglehetősen konkrét választ lehet adni, hogy a világ különböző pontjain élő népek tagjai között miért ennyire szembetűnő a különbség. Egy tényező alapján ezt már kutatással is sikerült bizonyítani, a megfejtés pedig nagy meglepetésre nem az evolúciós folyamat.
Az emberiség történelmének nagy részében a testmagasság viszonylag keveset változott, az 1800-as évekig Európában átlagosan 165 és 170 cm között mozgott. Az elmúlt 200 évben azonban valami megváltozott: az emberek testmagassága globálisan, de főként a kontinensünkön látványosan megnőtt. Számos európai országban akár 15 cm feletti átlagmagasság-növekedés is lehetett tapasztalni, ám két évszázad alatt Hollandiában még ennél is több, 18 cm volt ez a szám.
A holland férfiak az 1810-ben rögzített átlagos 165 cm-ről két évszázad alatt 184 centisre nőttek, amellyel jelenleg a legmagasabbak a világon.
Míg a genetika kétségtelenül vezető szerepet játszik az egyedek magasságának alakulásában, ez a hatalmas változás nem magyarázható az egész populációban pusztán az evolúcióval. Abban az esetben ugyanis, ha ez lenne a helyzet, akkor a magasságváltozás sokkal hosszabb időtávon következett volna be, nem csupán két évszázad leforgása alatt – írja a The Conversation.
Azonban az elmúlt 200 év során Hollandia – a világ nagy részéhez hasonlóan – életszínvonalának minden aspektusában óriási javulást mutatott. Az orvostudomány fejlődésének és a jobb minőségű élelmiszereknek köszönhetően a halálozási arány csökkent, emellett az ország földrajzi adottságai is nagyban hozzájárultak az egészségesebb élethez. Ez pedig, úgy tűnik, a magasságukon is nyomot hagyott.
Ahogyan az egészség, úgy a testmagasság is temérdek tényezőtől függ, ezek közül mégis talán a legfontosabb a táplálkozás. Nem véletlenül hallhattuk az anyukáktól és nagymamáktól azt, hogy a zöldséget is meg kell enni, vagy hogy a spenóttól majd Popeye-hez hasonlóan mi magunk is izmosak leszünk, ugyanis ahhoz, hogy az emberek egészségesek legyenek, megfelelő táplálékra van szükségük.
Persze mindez vélhetően már senki számára sem nagy újdonság, ahogy az sem, hogy nem elég csupán arra odafigyelnünk, mit eszünk meg. Az egészséghez, így a testmagasság növekedéséhez olyan tényezők elkerülése is szükséges, amelyek eltéríthetik a szervezetünket a növekedéstől – ezek a betegségek, a stressz és a nehéz fizikai munka.
A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a 19. századi Hollandiában a hosszan tartó vagy visszatérő betegségek a felnőttkori alacsonyabb testmagassághoz társultak, míg azok, akik csak ritkán vagy nagyon rövid ideig voltak betegek, magasabbra nőttek. Ez amiatt lehet, mert a kevésbé súlyos betegségek növelték a jövőbeli fertőzésekkel szembeni immunitást, így az érintett sokkal egészségesebb tudott maradni.
Elemzésük ráadásul kimutatta, hogy azoknál, akiknél meghalt az egyik szülő, különösen az anya, jóval alacsonyabb lesz a testmagasság felnőttkorban, mint azoknál, akiknek mindkét szülője életben maradt. A nagyon kicsi gyermekek esetében ez persze magyarázható azzal, hogy amiatt van, mert az anyjuknak kellene táplálni őket, de mindez igaz volt azokra is, akik később veszítették el az édesanyjuk – ugyanis a veszteség miatt stresszessé váltak. Érdekes módon, bár az anya elvesztése a gyermekek alacsonyabb magasságával függött össze, az apa elvesztése nem – a különbség vélhetően a szülői gondoskodás nemi jellege miatt lehet.
A felnőttek egészségi állapotának mérése szempontjából a magasság még ennél is összetettebb kérdés. Napjainkban az átlagmagasság feletti embereknél – különösen a férfiaknál – általában alacsonyabb a halálozási kockázat. A rendkívül magas (190 cm-nél magasabb) embereknél azonban valamivel nagyobb a halálozási kockázat, ugyanis náluk a rákos megbetegedésekkel összefüggő halálozás kockázata is nagyobb. A kutatók úgy gondolják, hogy mivel a magasabb emberek testében több sejt van, így több sejtosztódás is, ami egyben azt is jelenti, hogy a rák kialakulására több az esély. A magasabb emberek ráadásul több kalóriát is fogyasztanak, ami szintén szerepet játszhat ebben.
Ha a második világháború előtti populációkat vizsgáljuk, a megállapítások még összetettebbek: a magasabb emberek, a férfiak és nőkátlagban egyaránt jóval fiatalabban haltak meg, még azok is, akiket ma kifejezetten alacsonynak tartanánk (például nők esetében a 160 cm magas emberek). Mindez vélhetően amiatt volt így, mert az alacsonyabb emberek kevesebb kalóriát igényelnek, mint magasabb társaik, így a két nagy háború időszaka alatt sokkal kevésbé voltak kitéve az élelemhiány okozta alultápláltságnak, mint az átlagnál magasabbra nőtt emberek.
A magasságra vonatkozó trend pedig meglehet, hogy forgandó, ugyanis Hollandiában a gyerekek mára már alacsonyabbak, mint a szüleik voltak ugyanennyi idősen, az azonban egyelőre nem világos, hogy mi okozta ezt.
(Borítókép: Alexander Spatari / Getty Images Hungary)