A brit uralkodó beszédével vette kezdetét az újabb parlamenti ciklus, ám az általa felolvasott, jövőbeli tervekre vonatkozó kijelentések felkorbácsolták a kedélyeket. A brit sajtóban úgy fogalmaznak, a király csak kliséket puffogtatott, és valószínűleg még saját maga is unta a beszédet.
Mint arról az Index is beszámolt, III. Károly az európai vezetők csúcstalálkozóját megelőző napon, azaz július 17-én mondott beszédet a parlamentben, amelyben a 14 év óta első munkáspárti kormány Nagy-Britanniára vonatkozó terveit ismertette – a parlament új ciklusát megnyitó uralkodói beszéd egyébként a 16. századig vezethető vissza. Több mint 35 törvényjavaslatról volt szó, elhangzott például, hogy az új vezetés vissza szeretné állítani a nemzet alapjait, azonban azt is elismerték, hogy ez egy hosszadalmasabb folyamat lesz. Bár a kormányprogramban több jelentős lépést is ismertettek, a szigetország lakóinak egy része kétkedéssel fogadta azokat, és az ostor részben III. Károlyon csattant. Erre utalnak a beszéd másnapján a világsajtóban megjelent cikkek is.
A Daily Mail például azt írta, hogy a király csak a szokásos marhaságokat olvasta fel szükségtelen elöljárószavakkal és szakzsargonnal a jövőbeli küldetésekről, a fő iránycsapásokról és az emelkedő színvonalról. Sőt, olyan állításokat is megfogalmaztak, miszerint az uralkodó a kezében lévő papírhalmazt lapozgatva valószínűleg azon gondolkodhatott, hogy még meddig kell szajkóznia ugyanazt.
Végül 13 percnyi klisé után így szólt: »Imádkozom, hogy a Mindenható Isten áldása nyugodjon javaslataidon«. Ez egy másik kifejezés lehet arra, hogy a» Jóisten segítsen meg«
– írták.
Míg a New York Times úgy vélekedett, a beszédnek valószínűleg csak azon szakaszait írhatta III. Károly, amelyek a bolygónk megmentéséről szóltak – mint ismert, a király fiatalkora óta kiáll a környezetvédelem mellett, és a koronázási ünnepségét is ennek megfelelő megszorító intézkedések mentén rendezték meg. A programban található pontok némelyike ugyanis valóban egybecseng néhány saját, dédelgetett projektjével az éghajlatváltozás megfékezésétől az Európai Unióval való kapcsolat szorosabbra fűzéséig. Ennek ellenére a király nem mutatott nagyobb lelkesedést a törvényjavaslatok iránt, mint a tavalyi évben a konzervatív kormánypárt terveit olvasva – akik többek között az olajmezők kiaknázását tűzték ki célul.
Ez valószínűleg azért alakulhatott így, mert a királyi család tagjai mindig igyekeznek politikailag semlegesek maradni. Pontosan ezzel indokolta nemrég egy aktivista csoport, hogy mióta III. Károly trónra került, már nem szólal fel a környezetvédelemért olyan mértékben, mint az azt megelőző években – utalva arra, hogy tart attól, ha így tenne, azzal valamelyik politikai oldal bajuszát húzkodná. A New York Times ugyanakkor kiemelte, több olyan javaslata is van a munkáspárti kormánynak, ami érdekelheti a királyt. Kezdve azzal, hogy több ezer házat építenének a Cornwalli Hercegség területén lévő Poundburybe, ahol kísérleti városbővítés zajlik. 2025-re a hatezer főt is elérheti az ott élők száma. A projektbe még III. Károly vágott bele, mivel korábban hozzá tartozott a Cornwalli Hercegség, azonban mióta trónra került, a fiára, Vilmos hercegre szállt.
A programot olvasva ugyanakkor III. Károly egy olyan tervezett intézkedést is bejelentett, ami az arisztokrácia rangjaihoz fűződik. Ennek értemében száműznék a Lordok Házából azokat, akik szimplán örökösödés útján kerültek oda. Még az 1963-as Peerage Act törvényben fektették le, hogy az ír nemesek kivételével minden arisztokrata jogosult bekerülni a Lordok Házába. Egy másik, 1999-es határozatban pedig 92-re korlátozták a számukat. A kormány ezt a Lordok Házának modernizálását célzó kampány első lépésének nevezte, kiemelve, az ott ülők arisztokrata származása könnyen célponttá teheti a parlament legfelsőbb házát. Ez az intézkedés körülbelül 90 férfit érintene, akik az apjuktól örökölték a helyet, közülük 42 a konzervatív pártot illeti meg, és csupán 2 a munkáspártot.
A 21. században nem szabad csaknem 100 helyet fenntartani azoknak, akik bizonyos családokba születtek, és nem lehet gyakorlatilag csak férfiak számára fenntartani helyeket
– fogalmazta meg a kormány, hozzátéve, a jogszabály megszüntetné az említett mandátumokat, amint az adott tag nyugdíjba vonul, így nem öröklődne tovább (legutóbb Tony Blair próbálkozott a rendszer átalakításával, még 1999-ben).
Ahogy megírtuk, a kormányprogramban mindemellett említésre került a határbiztonsági parancsnokság kialakítása, valamint a Nagy-Britanniába illegálisan, embercsempészek szervezésében csónakokkal érkező menedékkérők ruandai áttelepítési programjának törlése. Az utóbbira azért is került sor, mert az új kormányfő szerint ez a terv semmiféle elrettentő hatást nem gyakorol az embercsempészekre. A munkáspárti kormány tervei között egyébként is szerepel az EU-hoz fűződő kapcsolatok szorosabbra vonása, azonban Keir Starmer miniszterelnök már többszörösen leszögezte, hogy a munkáspárti kormány sem lépteti vissza Nagy-Britanniát az Európai Unióba.
A tervek között szerepel a vasúthálózat újbóli államosítása is, de ez csak akkor kezdődik, amikor a jelenlegi magánszektorbeli üzemeltetők koncessziós szerződései a következő években lejárnak. E terv központi eleme egy új állami szervezet létrehozása, amely idővel a vasúti infrastruktúra fenntartását és a vonatközlekedés működtetését is bizonyos mértékben biztosítaná. III. Károly utalt a választási reformra is, ami Keir Starmer kormányfő azon tervét sejteti, hogy kiterjesztené a választójogot a 16–17 éves korosztályra.
Felmerülhet a kérdés, hogy a 21. században miféle jogok illetnek meg egy királyt, azonban érdemes kiemelni, hogy napjainkban már inkább névlegesnek mondható a szerepe, mivel a kormányzat terhe az őt uralkodóként elismerő országok miniszterelnökei és parlamentjei között oszlik meg. Ugyan bizonyos törvények elfogadásánál van vétójoga, de ezzel még II. Erzsébet sem élt soha, ahogy azon jogait sem gyakorolta, amelyeket a kanadai kormány biztosított neki. Mint ismert, a brit király a nemzetközösségi királyságok feje, így ő a világ egyetlen olyan uralkodója, aki egyszerre több országnak is az államfője.
Érdekesség, hogy III. Károly nem vonható felelősségre a tetteiért, tehát, mondhatni, érinthetetlen. Szavazati joga azonban nincsen, illetve a parlamenti alsóházba sem léphet be. Erről I. Károly tehet, aki 1642-ben egy fegyveres őrrel érkezett az alsóházba, ahol öt képviselőt is letartóztatott. III. Károly ugyan számos előjoggal rendelkezik, ám a miniszterelnök kijelölésén kívül kevés olyan alkalom van, ahol ezeket érvényesíthetné. A kormány 2004-ben nyilvánosságra hozott egy listát azon jogokról, amelyek megilletik a brit uralkodót, ám ezek többnyire inkább vészhelyzetben gyakorolhatók: