Nehezen lépnek túl az utoyai vérengzésen a történtek túlélői, és a mészárlás elkövetője, Anders Breivik tesz is azért, hogy folyamatosan a hírek középpontjában legyen. Az emberi jogaiért küzd több mint egy évtized elteltével is, miközben a túlélők lelkét örökre meggyötörte a szigeten zajlott kegyetlen kivégzés. Anders Breivik 13 évvel ezelőtt követte el Norvégia legsúlyosabb bűntettét, amelynek során 77 embert gyilkolt meg válogatás nélkül.
Huszonegy év börtönbüntetésre ítélte a norvég törvényszék Anders Breiviket 2012-ben, amiért először Oslo kormányzati negyedében pokolgépet robbantott, majd egy szigeten kezdett öldöklésbe. A skandináv országban ennyi a maximálisan kiszabható büntetési tétel, noha ezt a későbbiekben évente meg lehet hosszabbítani, ha úgy döntenek, hogy Breivik nem engedhető vissza a társadalomba.
A döntést nem támadta soha, de a fogvatartási körülményeivel kapcsolatban szinte folyamatosan bíróságról bíróságra jár, mert szerinte sérülnek az emberi jogai. A legutóbbi perén már a norvég állam is szeretne pár milliót megspórolni.
Mint egy kollégium, kezdetben ilyen körülmények között tartották fogva Norvégia egyik legveszélyesebb emberét. Breivik azonban az elmúlt tizenkét évben tett azért, hogy a helyzete minél kevésbé legyen kellemetlen a számára. A szobából így végül egy saját épületszárny lett, benne egy edzőteremmel, nappalival, ahol kedvére videójátékozhat, ha éppen nem a madarai társaságát élvezi. Az időközben egyetemre is bejelentkező Breiviket naponta félmillió forintért őrzik, nincs ember Norvégiában, aki hozzá hasonló bánásmódban részesül. Pedig tizennégy olyan személy ül jelenleg is a börtöneikben, akiket valamilyen okból kifolyólag különösen veszélyesnek nyilvánítottak.
A norvég férfi 2011-ben követte el az ország eddigi legsúlyosabb merényletét. Először egy pokolgépet robbantott fel Oslóban – megölve nyolc embert –, majd pár órával később rendőregyenruhában áthajózott a közelben lévő Utoya-szigetre, ahol 69 fiatalt lőtt agyon a norvég munkáspárt egyik ifjúsági táborában.
Breiviket 2012-ben 21 év börtönbüntetésre ítélték, ami az országban a maximálisan kiszabható büntetés, azonban akad egy olyan ritkán használt kitétel is, amely szerint a bűnöst bármeddig elzárva lehet tartani, amennyiben a szakértők úgy látják, hogy továbbra is veszélyt jelent a társadalomra. Breivik a 2022-es meghallgatásán ígéretet tett, hogy felhagy az erőszakkal, és az Északi-sarkvidékre költözik. A szabadlábra helyezését akkor elutasították.
A megtámadott fiatalok közül többen a mai napig is aktívan politizálnak, a szigeten történt lövöldözés túlélői közül a napokban négyen is parlamenti mandátumhoz jutottak, míg az elhunytak családtagjai továbbra is csak akkor békélnek meg a történtekkel, ha Breivik zárkájában marad a három hullámos papagáj társaságában. Breivik viszont embereket akar maga körül.
December 9-én kezdődik az a fellebbezési eljárás, amelyben a terrorista és szélsőjobboldali Anders Behring Breivik beperelte az államot kínzás és embertelen bánásmód, valamint a magánélethez való joga miatt. A mostani, öt napot felölelő tárgyalássorozatot azonban nem követheti személyesen a jogerősen elítélt férfi, helyette videóhívással csatlakozhat a tárgyalóterembe. A különös eljárást az indokolta, hogy az is komoly összegeket emészt fel az állam számára, hogy a bírósági épületet biztonságossá tegyék. Legutóbb ezért már nem is a bíróságon, hanem a börtöne tornatermében hallgatták meg.
Ennek oka, hogy szerinte a börtönkörülmények elviselhetetlenek. Az oslói kerületi bíróságon mindkét esetben vesztett. Breiviknek teljes mértékben joga van a börtönkörülményeinek bírósági felülvizsgálatára, és ezzel lassan évente él is.
Legutóbb egy különös ok miatt kellett elhalasztani a tárgyalását és új szakértőt kirendelni mellé: kiderült, hogy az elméjét vizsgáló szakember és az államot képviselő ügyvéd egymásba szerettek, még az első tárgyalás alatt, ezért félő, hogy a szakértő nem tudna pártatlanul dönteni az ügyben.
A 30 éves dán Patrick Piscot hosszú ideje él Norvégiában, ő is egyike azoknak a túlélőknek, akiknek fizikai sérülés nélkül, de annál erősebb lelki teherrel sikerült megúszniuk a lövöldözést. A mai napig igyekszik kerülni a híreket Breivikkel kapcsolatban, ő maga sem dolgozta fel még teljesen a történteket.
A fiatal férfi 18 éves volt, amikor a politikában aktívan tevékenykedő barátai meséltek neki a munkáspárt ifjúsági táboráról Utoyán. Imponált számára a közeg, és fantasztikusnak nevezte az összejövetel első napjait. Július 22-én, a délutáni órákban a Breivik-féle pokolgépes merényletről csak másfél órával később szereztek tudomást.
Azt mondták nekünk, hogy Norvégia legbiztonságosabb helyén vagyunk, és hogy a rendőrség már úton van.
A szervezők igyekeztek elkerülni a pánikhangulatot, ezért felajánlották mindenki számára, hogy ha kell, telefonálhatnak a szeretteiknek. Ez volt az a pont, ami vélhetően megmentette Piscot életét. A fiú ugyanis felajánlotta az egyik lánynak, hogy felhívhatja az Oslóban élő testévérét az ő telefonjáról, csak vissza kell sétálniuk a sátrakhoz. Mire kijöttek a sátorból, már lövések dördültek a gyülekezőhelynél, majd az egyenruhás rendőrnek öltözött Breivik kezében a gépfegyverével feléjük közelített.
A párosnak és még néhány túlélőnek sikerült megszereznie egy csónakot, amivel a legközelebbi partig tudtak menekülni. Eközben Breivik szinte szüntelenül lőtte a csónak motorját, de így is sikerült elmenekülniük előle. Azok, akiknek nem jutott jármű, úszva próbáltak eljutni a legközelebbi szigetre.
Piscotot, miután ellátták a mentők, a barátai hazavitték, ahol az anyjának addig mesélte zokogva a történteket, amíg el nem nyomta az álom. Soha többé nem tudott érzelmekkel telve visszaemlékezni a 2011-es ifjúsági táborra, helyette az alkohol és a kábítószer világa felé fordult, mert nem tudta, hogy kényszeresen szorítja-e el magában az érzelmeket.
A mészárlás évfordulóján ismét ellátogatott Utoya szigetére, és két órán át szünet nélkül csak sírt a tábor helyszínén, ahol barátaival az utolsó boldog napokat töltötte.
(Borítókép: Utoya-sziget 2011. július 24-én. Fotó: Jeff J Mitchell / Getty Images)