Backstreet Boys, ‘N Sync, O-Town, Aaron Carter – csak néhány azokból az előadókból, akik sikereiket a kezdet kezdetén Lou Pearlmannek köszönhették. Azt azonban már nem tudták, hogy menedzserük hosszú éveken át tartó piramisjátéka fedezi a kiadásaikat, amivel több ezer család életét tette tönkre. A férfi pedig egészen a haláláig nem akarta elismerni, hogy bármi rosszat tett volna az emberekkel.
Lou Pearlman sokak számára válhatott volna példaképpé, hiszen a szegény családból származó üzletember minden egyes ötletét sikeresen meg tudta valósítani. Gyerekként arról álmodott, hogy léghajókat üzemeltető cége lesz, majd egyre közelebb került a zene világához. Mire felnőtt, több ismert zenész is dolgozott neki, és befutott vállalkozása volt a légi közlekedésben is.
Az álomszerű időszak azonban nem tartott sokáig, miután a saját felfedezettjei beperelték, majd jött az FBI is, és hirtelen több ezer haragosa lett.
Lou Pearlman első nagy dobása a zeneiparban a Backstreet Boys volt, az öt fiatal fiút ugyanis ő hozta össze Orlandóban. A projekt lassan indult be az Egyesült Államokban, mivel a popzenét játszó csapatnak olyan előadókkal kellett megküzdenie, mint Snoop Dogg és a Nirvana. Első daluk így nem is ott aratott nagy sikert, hanem Németországban. Nem volt más választásuk, mint Európában belekezdeni a karrierjük építésébe.
A siker idején Pearlman nem vonult a háttérbe, sőt még hangoztatta is, hogy ő a csapat hatodik tagja. A Backstreet Boysra egy közel egy éven át tartó turné várt, és nem is sejtették, hogy eközben a saját menedzserük szúrja őket hátba. Ez idő alatt ugyanis Pearlman tudta, hogy meg fog jelenni egy rivális zenekar a színtéren, csak azt felejtette el közölni a fiúkkal, hogy mindez neki lesz köszönhető. Szigorúan titkosan, de ekkor már hónapok óta szervezte az újabb öt fiúból álló bandát, és megszületett az ‘N Sync.
Mind a tíz fiút a tenyerén hordozta, ha a luxusról volt szó. Magánrepülőkkel jártak, rákkoktélt ettek, és még azelőtt testőrt kaptak, hogy befutott sztárok lettek volna. Fizetés azonban senkinek nem járt, de a fiúk nem is hiányolták, hiszen minden költségüket állta a menedzser. A bomba végül az ‘N Syncnél robbant, amikor megkapták az első csekküket.
fejenként 10 ezer dollárt kaptak az első aranylemezük után Pearlmantől, míg a férfi milliókat kaszált rajtuk.
A bandáknak hosszú pereskedés után sikerült megszabadulniuk a férfitól, de Pearlman nem állt le a zeneipari befektetéseivel. Futószalagon gyártotta az énekeseket és az együtteseket a fiatalok számára, módszerein azonban nem változtatott.
Pearlman a kedvenc felfedezettjeit felkészítette, hogy bármikor kötelességük lesz produkálni magukat, ha ő ezt kívánja. Így nem egy üzleti vacsora alatt fakadtak dalra ezek az énekesek, hogy a befektetők megnyissák a pénzcsapokat a menedzserük projektjeihez – így a léghajós bizniszéhez is.
A befektetők a kezdetekben Lou Pearlman barátai voltak, akik közül volt, aki annyira hitt az elképzelésekben, hogy az anyját is behívta befektetőnek a cégbe. Kockázatmentes, kedvező kamatozású, biztos ügyletként reklámozták a férfi ígéreteit, amiből semmi nem volt valós.
Kezdetben Pearlman léghajói sorra zuhantak le az indulásuk után pár perccel, a biztosítók pedig több millió dollárt fizettek ki neki. Miután a biztosítási csalás már nem volt olyan kifizetődő, a férfi bélyegzőket és hivatalos iratokat hamisított, hogy különböző bankoktól kérjen hitelt, amit rendre meg is kapott. Befektetői javarészt magánszemélyek voltak, akik nyugdíjas éveikre vagy a gyermekük tandíjára kuporgatták össze a megtakarításaikat. Ők soha nem látták viszont a pénzüket.
A bandák erről semmit nem tudtak, csupán akkor kezdték sejteni, hogy baj lehet, amikor Lou Pearlman egyik barátja, aki a cég pénzügyeit is kezelte, egy éttermi vacsora közben kezdett el üvöltözni. A férfit ezután holtan találták a lakásában, a hatósági iratok szerint öngyilkos lett. Ő volt az a személy, aki a saját anyját is megkérte, hogy fektessen be barátja cégébe.
Lou Pearlman a bankok és a befektetők átverésével 500 millió dollárt nyúlt le, de tettének következményeivel nem akart szembenézni. A Netflix legújabb, A popzene árnyoldala: Lou Pearlman felemelkedése és bukása című sorozatában az egyik felfedezettje, majd későbbi társa mesélte el, hogy éppen egy világ körüli úton voltak, amikor az FBI már kereste az üzletembert. Pearlman hallgatott erről, csak az kezdett el gyanússá válni a társának, hogy mindvégig az ő kártyáját használták, majd a hotelszobában a férfi az egyik német cég logóját kézzel rajzolta le, hogy kölcsönt kérjen. A trükkje, amit nem először vetett be, sikerrel járt.
A végtelennek tűnő menekülés végül Balin ért véget, ahol a helyi hatóságok fogták el. Pearlmannek több ezer károsultjával kellett szembenéznie a floridai bíróságokon,
ahol végül 25 év börtönre ítélték.
A döntés meglepte a barátait, mivel fehérgalléros bűnözőt még soha nem ítéltek el ilyen hosszú büntetésre. A bíró határozata szerint minden egyes visszafizetett millióval rövidült volna a büntetése, ő azonban nem váltotta meg a szabadságát. Nyolc évvel ezelőtt egy floridai börtönben halt meg úgy, hogy a dokusorozat szerint mindvégig állította, hogy ő nem tett semmi rosszat.
(Borítókép: Lou Pearlman és Aaron Carter 2005-ben. Fotó: Evan Agostini/Getty Images)