A jetitől eltérően ebben a helyiek nem hisznek, csak a külföldiek ijesztgetésére használják. Az ausztrálok ugyanis jókat mulatnak azon, ahogy a turisták félve fel-felpillantgatnak a fákra. A medve egyre népszerűbb az egész világon, de hogy honnan ered a nagy agyarú, fiktív koala ötlete, az még mindig rejtély.

Az Ausztrál Nemzeti Könyvtár szerint először a The Canberra Times 1982-es számában jelent meg két azonosítatlan személy üzenetében. Korábban főleg a gyerekeknek meséltek róla, például ha kempingezni mentek, ezzel ijesztgették őket: ne menj túl messze a tábortól, mert ott az „ugró medve” a fán!

A maci első „áldozatai” brit és amerikai katonák voltak, akik kiképzésre érkeztek Ausztráliába. Az ausztrál kollégák azonban azzal fogadták őket, hogy felejtsék el a kígyókat és a pókokat, az igazi veszélyt a húsevő medvék jelentik! Ian Coate, aki maga is a hadsereg tagja volt, felidézi, hogy még egy kenőcsöt is vetettek szegény katonákkal, mondván, ha azt az arcukra kenik, nem támadnak rájuk a medvék. Ez volt a barna, ragacsos, élesztős Vegemite, a brit Marmite ausztrál változata.

A vérmedve még a popkultúrába is beszivárgott, amikor 1981-ben Chris Toms gitáros és új-zélandi barátja, Johnny Batchelor posztpunkzenekart alapított Sydney-ben Ugró Medvék néven. Batchelor korábban soha nem hallott a legendáról, de miután befutottak, mindenhol el kellett magyarázniuk, mit is jelent a nevük. Szerinte az ugrómedve-jelenség nemcsak az ausztrál humort jelenti, hanem a helyiek dagadó büszkeségét is, amit veszélyes és különleges élőviláguk miatt éreznek.

Az érdekes az, hogy a régészeti kutatások szerint tényleg létezett egy, az ugró medvéhez hasonlóan viselkedő állat, csak ez egy oroszlán volt.

A média és a net egyre népszerűbbé teszi a medvét, olyannyira, hogy a rá irányuló internetes keresések már meghaladják a Loch Ness-i szörny kattintásait.