Mindenki azt hitte, hogy az érkező hideghullám és a záporos idő kihívás elé állítja a 12. Paloznaki Jazzpiknik második napját. Hát, nem így történt!
Minden simán indult a jazzpiknik 2. napján. A bemelegítőt Kedves Péter és Buzás Krisztián duója, a Belau hozta. Utána perdült színpadra a brit új hullám legendás csapatának, a Spandau Ballet-nek az énekese. Tony Hadley első néhány dalát követően azonban megnyíltak az ég csatornái, és eleredt az eső, nem kicsit, nagyon. Azonban a jobbára 40-es, 50-es korosztályból a színpad elé zsúfolódott kemény mag nem hagyta magát eltántorítani, hogy végre ismét autentikus előadásban csendüljenek fel a ’80-as évek szívet melengető slágerei.
A másfél órás koncert végére – szinte varázsütésre – elállt az eső, igaz, ehhez Tony Hadley többször is megjegyezte: lassanként olyan már, mintha valahol Angliában lépne fel. A dolog nagyon profin elketyegett egészen az utolsó 30 percig, amikor az énekes váratlanul egy bárszéket húzott a mikrofonállványhoz, leült, kezében – saját bevallása szerint egy pohár finom ír wishkey-t tartva –, és nekikezdett a best of félórának.
A sort az egyik legnagyobb hatású balladájukkal, az Through the Barricadesszel indította, majd a tempót egyre jobban fokozta. A Chant No. 1. (I don’t need this pressure on) című, funkyba vágott elektroslágernél felrobbant a tömeg, lekerültek az esőköpenyek, és mindenki táncolt. Ezt még fokozni lehetett a Lifeline és a Mad about You romantikus eklektikájával, de amikor az utolsó két hanggránátot felrobbantotta, már több ezren tombolva énekelték a True, majd a Gold örökzöld sorait.
Az esőtől áztatott pólók pedig szép lassan megszáradtak.
Hadley produkcióját követően – a fesztivál jellegéhez hűen – egy igaz funky-jazz formáció dobta fel a már amúgy is jó hangulatot. A The Brand New Heavies sem manapság, hanem évtizedekkel korábban kezdte, igaz, akkor inkább a sikerlistákat célozva meg. Most azonban olyan hangszeres tudásról árulkodó zenészek szólói váltották egymást, akik a free jazztől kezdve a proto-funk basszusfutamokon át az egészen lenyűgöző fúvósbetétekig mindent elő- és beleadtak. Igazi funkykavalkád jött össze a végére.
Az estet a táncos lábúak számára tette feledhetetlenné a holland Kraak & Smaak a maga acid jazz és house irányzatú, DJ-szettel kevert élő zenéjével.
Az énekes a koncert után interjút adott az Indexnek. Tony Hadley-nek nem kell Magyarországot bemutatni, hiszen olyan, mintha hazajárna. Kapcsolata velünk és a jótékonysági tevékenységgel szinte egyidős legendás zenekarának – a Spandau Ballet-nek – a csúcskorszakával. Az 1980-as évek elején a brit új hullám egyik meghatározó formációja volt az övék. A sok fellépési lehetőségük ellenére már 1984-ben igent mondtak a felkérésre, ami a magyarországi SOS Gyermekfalu szervezőitől érkezett, és eljöttek, hogy a korabeli „sztárokkal” együtt lépjenek fel, és a koncert bevételét az árva gyerekek támogatására ajánlják fel.
Később – 1987-ben – szintén fellépett a Spandau Ballet nálunk. Hadley 1990-ben hagyta ott zenekarát, és az okokról így mesélt az Indexnek. „Addig minden nagyon klasszul ment, azonban fordult a világ, már új menedzsere lett a csapatnak, és rútul viselkedtek velem, elegem lett, kiléptem” – mondta az énekes. Majd amikor szembesítettük, hogy a kétezres években még kétszer próbálkoztak együtt a Spandau Ballet-vel, kijelentette, „ez igaz, de nem találtuk meg a közös a hangot, és a végén végleg hátat fordítottam nekik”.
Persze Hadley már az első kiválás után szólókarrierbe kezdett, és jelentetett meg sikeres és kevésbé sikeres albumokat. Saját kísérőzenekart alapított, ez a „The Faboluous Tony Hadley Band”, amely Paloznakon is kísérte. Annak ellenére, hogy legutóbb 2018-ban jött ki új szólólemezzel – ez volt a Talking to the Moon –, a koncertjei gerincét a régi Spandau-slágerek adják. A kérdésre, hogy nincs-e jogvita közte és egykori zenekara között, azt mondta:
Nagy-Britanniában te bárki dalát elénekelheted, nincs ezzel semmi gond. Persze a megfelelő jogdíjat utána le kell rónod. Gondolom, ezt nem bánják egykori zenésztársaim sem.
A jövő? Rengeteg csodálatos zene és zenei világ van, amelyet szeretnék felfedezni” – említette az énekes. Elsősorban a bigband és a szving világa vonzza, így a formálódó következő szólólemez is ezt a hangzást célozza majd meg, és ha lehet, ismét szívesen eljönne zenekarával és az új album dalaival Magyarországra, ahogyan azt tette 2018-ban, aminek a folytatását aztán a koronavírus-járvány akasztotta meg 2020-ban.
A kérdésre, hogy a ’80-as évek brit új hullámos zenekarai közül – amelyek akkor bizony keményen rivalizáltak egymással a világ zenei fővárosában, Londonban – kikkel tartja a kapcsolatot, Hadley széles mosollyal vágta rá:
az akkori jó fejekkel a mai napig összefutunk, bár nem rendszeresen, hiszen mindenki próbál pénzt csinálni eddigi karrierjéből, ezért szinte végtelen turnékon veszünk részt, így nem sok szabadidőnk marad.
A Duran Duran énekesével, Simon Le Bonnal jó kapcsolatot ápol, mint ahogyan a Visage és az Ultravox frontemberével, Midge Ure-ral. Utóbbival és Nick Kershaw-val éppen tavaly futottak össze egy izlandi fesztiválon, ahol vidáman emlegették fel a „hősi időket”. De nemrégiben belebotlott Londonban Howard Jonesba is, aki jelenleg amerikai turnéját nyomja – mondta Tony Hadley.
Az interjú végén Tony Hadley kért elnézést, azt mondja, nagyon fáradt, mert mindössze pár órát aludt, hiszen a paloznaki koncert napján repült csak Magyarországra spanyolországi nyaralásából, és másnap már újra visszatér Angliába, ahol vasárnap lesz a következő fellépése, amit hétfőn már Castellana Grottéban követ egy olaszországi koncert.
Szombaton zárul az idei Paloznaki Jazzpiknik, méghozzá nagyon ütős line-uppal. Érdemes már kora este becsekkolni, mert kár lenne kihagyni az ugyancsak holland Son Mieux-ot. A popformáció saját bevallása szerint is olyan zenét csinál, amire ezekben az időkben szükségünk van: táncolható popot diszkóhatásokkal, nagy és gazdag, ’70-es évekbeli feldolgozásokkal.
A hollandokat az évtizedek óta a listákat ostromló brit Morcheeba követi. Az 1998-ban kiadott Big Calm című lemezzel robbantak be a nemzetközi popzene sztárjai közé, majd évekig a legfontosabb formációk közé tartoztak. Olyan slágereket jegyeznek, mint aRome Wasn’t Built In a Day, a The Seavagy az Otherwise – 15 stúdióalbumot és mintegy 6 millió eladott lemezt tudnak maguk mögött. Az estet és a jazzpikniket pedig az új funkyfelfedezett, az MF Robots produkciója zárja majd. Az alapító – Jan Kincaid – egykoron a The Brand New Heavies oszlopos tagja volt dobosként, idővel gondolt egyet, és létrehozta az MF Robotsot a The Brand New Heavies volt énekesnőjével, Dawn Josephfel közösen. Muzsikájuka soul, az R&B, a funk és a popzene stílusait ötvözi energikus, új hangzású zenévé.
(Borítókép: A Paloznaki Jazzpiknik második napja 2024. augusztus 2-án. Fotó: Mónus Márton / MTI)