Évszázadok óta a Szent Grál a végső, szinte elérhetetlen cél szimbóluma – akár a sportban, a tudományban, vagy a hétköznapi életünkben. A fogalom azonban egy metaforánál sokkal mélyebb gyökerekkel rendelkezik. A kehely szentsége a középkorból ered, amikor is állítólag Artúr király lovagjai szent küldetésre indultak, ugyanakkor a legendája összefonódik a kereszténység előtti mitológia mondáival és a vallási ereklyék történetével is. De mi is pontosan a Szent Grál, és miért válhatott a közbeszéd egyik előszeretettel használt metaforájává?
Az 1975-ös Gyalog galopp című Monty Python-film kétségkívül a mai napig nézők tömegét szórakoztatja, és köti is le hosszú órákra. Azonban a kifejezést ma már a Szent Grál felkutatásáról szóló vígjátékon kívül is úton-útfélen hallhatjuk. Hiszen kinek ne ugrott volna már fel olyan hirdetés, amely a zsírégetés Szent Grálját reklámozza, vagy ne hallotta volna a sportkommentátorok szájából a kifejezést egy-egy sportág érmeire vagy trófeáira utalva.
A nemrég véget ért ötkarikás játékok miatt meglehetősen aktuális kérdés lehet ez, ugyanis az olimpiai éremszerzés évtizedek óta a sport világának egyik legnagyobb céljaként, egyfajta Szent Grálként van számontartva, de a futballban a Bajnokok Ligájának trófeája is gyakran kapja meg ezt a jelzőt.
Az emberek általánosságban olyan célokat neveznek Szent Grálnak, amelyek elérése szinte lehetetlennek tűnik. Technikailag a Szent Grál azonban Jézusnak az utolsó vacsorán használt kelyhét jelenti.
A Szent Grál metaforát gyakran használják olyan célokra vagy eredményekre való utalásként, amelyek rendkívül értékesek, vágyottak, és gyakran nehéz vagy szinte lehetetlen elérni őket. Ez lehet egy személyes ambíció, egy tudományos felfedezés, egy ritka tárgy megtalálása, vagy bármilyen más olyan cél, amelyet az emberek rendkívül fontosnak tartanak, de amelyet csak nagy erőfeszítések árán, vagy egyáltalán nem lehet elérni – magyarázza a The Conversation cikke.
A metafora tehát a leggyakrabban olyan helyzetekben kerül elő, amikor valaminek az elérése a legmagasabb szintű teljesítményt vagy kitartást igényli. Például egy kutató számára egy forradalmi tudományos áttörés lehet a Szent Grál, míg egy autógyűjtőnek egy rendkívül ritka jármű megszerzése jelentheti ugyanezt. Ez tehát egy olyan kifejezés, amely a végső, legmagasabb szintű siker vagy eredmény elérését szimbolizálja.
A hőn áhított kehely keresése ennek ellenére valójában egy összetett legendából ered, amiben a kereszténység előtti mitológia elemei keveredtek a vallás hagyományaival, valamint a középkori brit és francia irodalom történeteivel.
A legelső teljes legenda, amely a Szent Grálról szól, a 15. századi Nagy-Britanniából származik. Thomas Malory Le Morte d’Arthur című műve az Arthur király és a Kerekasztal lovagjainak kalandjait meséli el, ahol természetesen a Szent Grál is megjelenik. A közismert legenda szerint a Grált egy lány vitte a kastélyba, ahol az csodálatos módon ételt és gyógyulást hozott az embereknek, a csodakehely azonban később eltűnt, így a lovagok esküt tesznek arra, hogy megkeresik.
A mondának azonban vallási vetülete is van. A kereszténység népszerűsödésével a Szentföldről származó ereklyék tisztelete is elterjedt. A zarándokok szent tárgyakra vadásztak, amik állítólag Jézus életéhez kapcsolódtak, de érdekes módon a Grált mint az utolsó vacsorán használt kelyhet, ezekben a korai évszázadokban még csak nem is említik.
A Szent Grál keresését először említés szintjén a 12. század végén, Chretien du Troyes francia költő Perceval avagy a Szent Grál története című művében fedezték fel, ahol
a Grált egy fényes, drágakövekkel díszített, aranyedényként írja le.
A következő évszázadokban a legendája továbbfejlődött, és Robert de Boron 13. századi költeményében már egyértelműen összekapcsolja a Grált Jézus tanítványával, Arimathiai Józseffel, aki a legenda szerint Nagy-Britanniába hozta a Grált. Ez a legenda tovább erősítette a Grál szent ereklyeként való ábrázolását, amelyet csak egy tiszta szívű hős, Sir Galahad találhat meg.
Ma a hírhedt bödön legendája azonban nemcsak vallási, hanem kulturális jelentőséggel is bír. Számos regényben, filmben és egyéb művészeti alkotásban jelenik meg mint olyan tárgy vagy cél, amely elérhetetlennek tűnik, de amelynek keresése a hősök életének központi eleme. Hollywoodi filmek – mint például Az elveszett frigyláda fosztogatói, vagy A Da Vinci-kód – a Szent Grált egyfajta keresett, szinte megtalálhatatlan tárgyként ábrázolják, míg más esetekben a küldetés más hatalmas tárgyak felkutatására vagy megsemmisítésére koncentrál.
Ezeknek az alkotásoknak köszönhetően a Szent Grál továbbra is egy erőteljes szimbólum maradhatott, ami a végső, vágyott cél elérésének szinte lehetetlen feladatát jelképezi. Csak kevesen érhetik el, és csak azok, akik igazán érdemesek rá, legyen szó olimpiai sportolóról, tudósról, vagy bármilyen más területen tevékenykedő emberről.
Aki pedig még nem talált ilyen célkitűzést az életében, az keresse a Grált a brit humor legnagyobbjaival!
(Borítókép: A Kerekasztal lovagjai és a Szent Grál egy 15. századi alkotáson. Fotó: Heritage Images / Getty Images Hungary)