Számos olyan szigetről tudni a Földön, amelyek távol esnek a civilizációtól, esetleg még törzsek lakják, vagy annyira messze találhatóak a legközelebbi szárazföldtől, hogy a partjukon állva úgy tűnhet, mintha az óceán kebelezte volna be őket. Utóbbi kategóriába tartozik a Bouvet-sziget is, amely félúton fekszik Dél-Afrika és az Antarktisz között, illetve 58 négyzetkilométeres területével körülbelül akkora, mint a Budapest agglomerációjához tartozó Érd. A hozzá legközelebb eső szárazföld az 1600 kilométerre fekvő Antarktisz egyik része, a Maud királyné föld, ám ha lakott területet keresnénk, akkor a 2400 kilométerre lévő Tristan da Cunha szigetcsoportig kéne utaznunk.

A Bouvet-szigetnek egy lakója sincs, ami nem meglepő, mivel a 93 százalékát jég borítja, meredek sziklák tarkítják, és a partjainál képződő jégtáblák miatt még megközelíteni is kifejezetten nehéz – amire csak rátesz egy lapáttal az óceán hullámzása és a kiszámíthatatlan időjárás. Amennyiben valaki mégis a felszínén szeretne „sátrat verni”, akad néhány leszállásra alkalmas hely a területen, amelyek egy 1955-ös vulkánkitörésnek köszönhetően jöttek létre. A szigetet és a környező tengert egyébként a 70-es években természetvédelmi területté nyilvánították. A legmagasabb csúcsa a 780 méter magas Olavtoppen, és a sziget egy részén az ötvenes évek közepén még egy lávafolyam is megjelent. A sziget közepén így egy inaktív vulkán fekszik, amelynek kráterét jelenleg jég borítja. 

A szigetet még 1739. január 1-jén fedezte fel Jean-Baptiste Charles Bouvet de Lozier hajóparancsnok, aki tekintve, hogy nem hajózta körbe a területet, egy ideig rejtély maradt, hogy egy kontinens részét látta-e, vagy egy különálló területről van szó. A sziget pontos helyét csak évtizedekkel később, 1808-ban azonosították be, bár ezek a felfedezők sem kötöttek ki a szárazföldön.

Érdekesség, hogy kezdetben nem a Bouvet-sziget nevet adták neki, mivel az 1825 decemberében szintén partra szálló Norris kapitány által Liverpool-szigetnek lett elnevezve, aki a brit birodalom részének tekintette a területet. Egy ideig ráadásul kísértetszigetnek tartották, mivel több felfedező is útnak indult, hogy megkeresse, de hűlt helyét találták. Jelenleg Norvégia a gazdája, amit úgy sikerült elérni, hogy 1927-ben norvég tengerészek hónapokig a szigeten laktak, így jogot szerezve arra, hogy maguknak mondhassák a földrészt. Végül a norvégok adták neki a Bouvetøya elnevezést, ami Bouvet-szigetet jelent. 

Mindemellett több megmagyarázatlan eset is fűződik a szigethez, mivel 1964-ben egy elhagyott hajót fedeztek fel a partjainál, ám utasokat nem találtak benne, így azóta sem tudni, kik tűnhettek el azon a vidéken. Szintén több kérdést vetett fel, amikor 1979. szeptember 22-én egy műhold egy óriási fényvillanást érzékelt a sziget környékén, amiről azt állították, nukleáris robbanás vagy nagy erejű meteorbecsapódás okozhatta – ez az eset Vela-incidensként vált ismertté. A helyzetet bonyolította, hogy a vizsgálatok megállapították, hogy a környező vizek radioaktív anyagokkal szennyeződtek. Bár egyik ország sem vállalta magára a történteket, elterjedt egy feltételezés, miszerint azt az atombombát tesztelhették, amelyet Izrael és Dél-Afrika közösen fejlesztett ki. 

Van internet, de nincs lakó 

Bár a Bouvet-szigetnek nincs lakója, rendelkezik önálló internetes domainnel – amit így senki nem használ –, illetve a norvégok egy meteorológiai állomást hoztak létre itt. A zord körülmények ellenére pedig gazdag élővilág alakult ki a területen és annak környékén.

Rendszerint pingvinek, orkák és hosszúszárnyú bálnák fordulnak meg a sziget körül, amelynek gleccsereinél madarak szintén láthatóak, köztük antarktiszi hojszák és hóhojszák. A növényvilágot tekintve pedig főleg zuzmók és mohák élnek meg rajta. 

(Borítókép: Bouvet-sziget. Fotó: Shutterstock)