Andrew Garfield és Florence Pugh kicsit túllőttek a célon, amikor új filmjüknek, a We Live In Time-nak egyik intim jelentét forgatták. A két színész annyira belelendült az ágytornába, hogy még azt sem hallották, amikor az operatőr szólt nekik, hogy most már be lehetne fejezni.
A Happy Sad Confused műsorában interjúztatták a színészt, aki elmesélte, hogy egy zárt körű forgatáson történt az eset, amikor néhány intim pillanatot akartak rögzíteni.
Először futottunk neki ennek a nagyon intim, szenvedélyes szexjelenetnek. Zárt körű forgatás volt, ami annyit tesz, hogy csupán néhányan, köztük én, Florence és a film vezető operatőre volt jelen, egy nagyon kedves ember, akit Stewartnak hívnak. A jelenet egyre szenvedélyesebb lett, amit jól megkoreografáltunk, belelendültünk, és kicsit túlzásba is estünk ahhoz képest, amit terveztünk, mivel nem hallottuk, hogy »ennyi«. A környezet biztonságos volt, ezért úgy voltunk vele, hogy: »Oké, akkor jöhet a következő rész és megint a következő, és hagyjuk kibontakozni a dolgokat«
– fogalmazott Andrew Garfield.
A színész szerint némi idő után egyfajta „telepatikus kapcsolat” alakult ki közöttük, és szavak nélkül is értették egymást: „kicsit hosszabbnak tűnik ez a jelenet”. Ekkor Garfield fölállt, körbenézett, és azt látta, hogy Stewart és a boom mikrofonos hangmérnök
zavarukban a fal felé fordultak a kamerával a terem sarkában várva, hátha a színészek egyszer csak megálljt parancsolnak a szenvedélyüknek.
Végül sikerült a jelenetet úgy is rögzíteni, hogy a stáb tagjainak ne kelljen eltakarniuk a szemüket a túlfűtött pillanatok láttán, így a forgatás gond nélkül lezajlott. A We Live In Time című film egy szerelmes pár váratlan találkozását mutatja be, kapcsolatuk épülését és a kihívásokat, amelyekkel szembenéznek az úton.
A John Crowley rendezte alkotást, aminek forgatókönyvét Nick Payne készítette, október 11-én mutatják be az Egyesült Államokban, egy szűkebb mozis körben, de az Egyesült Királyságban csak 2025. január elsejétől kezdik vetíteni. A bő másfél órás film 2024. szeptember hatodikán debütált a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon.