Ahogy közeledik a tél és vele együtt a síszezon, a havas hegyvidékek látogatói számára a lavinák egyre valósabb veszélyt jelenthetnek. Nem kell azonban emiatt lemondani az utazást, ugyanis egy friss kutatás szerint az elmúlt évtizedek technológiai fejlesztései és a mentési módszerek fejlődése jelentősen növelte a lavinabalesetek elszenvedőinek túlélési esélyeit. A gyorsabb mentések és az új biztonsági eszközök révén napjainkban jóval több ember kerül elő élve a hó alól, mint 40 évvel ezelőtt. Persze a legjobb védekezés továbbra is a megfelelő felkészültség lehet.
A síszezon közeledtével egyre többen foglalnak szállást és váltanak bérletet, majd indulnak el a hegyekbe síelni, snowboardozni vagy más téli sportokat űzni. Hiába azonban az önfeledt kikapcsolódás és az elképesztő táj, a természeti kockázatok mindig jelen vannak, különösen a lavinák, amelyek komoly fenyegetést jelentenek a havas hegyvidékeken. Bár a lavinák továbbra is nagy valószínűséggel halálos kimenetelűek, egy új tanulmány szerint az elmúlt évtizedekben jelentős javulás történt a túlélési esélyek terén. A lavinák okozta halálesetek aránya ugyanis csökkent, és a mentési műveletek gyorsabbak lettek – részben a technológiai fejlődésnek és a jobb felkészülésnek köszönhetően. De miért is veszélyesek annyira a lavinák?
Az emberek, akik lavinába kerülnek, általában háromféle módon veszíthetik életüket:
Éppen ezért döntő fontosságú az időtényező – azok, akik túlélnek egy lavinát, rendszerint az első néhány percben kerülnek elő a hó alól. Mára persze egyre több biztosító- és keresési eszköz segíti a mentőcsapatok munkáját, így évről évre nagyobb eséllyel lehet túlélni egy lavinát, ez azonban koránt sem volt mindig így.
Egy 2023 szeptemberében publikált tanulmány a svájci lavinabalesetek túlélési adatait vizsgálta 1981 és 2020 között. A kutatás során több mint 7000 olyan esetet elemeztek, amelyek során embereket temetett be a lavina.
A JAMA Network Openen publikált tanulmány eredményei pedig meglehetősen biztatók:
az elmúlt négy évtizedben jelentős javulás történt a lavinabalesetek túlélési arányában.
Míg az 1990-es évek elején a túlélési arány mindössze 43,5 százalék volt, napjainkban már 53,4 százalék. Ez azt jelenti, hogy minden száz érintett közül tízzel többen élik túl a lavinabaleseteket, mint korábban, ami meglehetősen magas szám a balesetek körülményeit tekintve.
Az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődés történt mind a lavinák előrejelzésében, mind a túlélési esélyeket javító technológiák kifejlesztésében. A digitális jeladók, amelyek az áldozat helyzetét sugározzák, valamint a radarreflektorok, amelyeket kézi érzékelőkkel vagy akár légi eszközökkel is be lehet mérni, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a mentők gyorsabban megtalálják a lavina által eltemetett személyeket.
A szervezett mentőcsapatok általi mentési idő is jelentősen csökkent. Míg korábban átlagosan 45 percbe telt, hogy a mentők rátaláljanak egy áldozatra, manapság ez az idő már csak 25 perc körül mozog. Ez a csökkenés kulcsszerepet játszik a túlélési arányok javulásában, hiszen minden perc számít.
Az új kutatás arra is rámutat, hogy a lavinában rekedt emberek túlélési esélyei szorosan összefüggenek azzal, hogy mennyi idő alatt találnak rájuk. Azok, akik kevesebb mint 10 percig vannak a hó alatt, 91 százalékos túlélési eséllyel rendelkeznek. Azonban ez az arány már 15 perc után 76 százalékra csökken, míg 30 perc elteltével mindössze 30 százalék körüli az esélye annak, hogy valaki élve kerül elő. A lavinában rekedtek sorsa így leginkább a gyorsaságon múlik: minél hamarabb kerül elő az áldozat, annál nagyobb az esélye az életben maradásra.
A lavinában való túlélés nehézségei közé tartozik az is, hogy a hó alatt rekedt emberek gyorsan oxigénhiányos állapotba kerülnek, ami hipoxiához, majd hypercapniához vezet. Az utóbbi a kilélegzett szén-dioxid felhalmozódását jelenti a környező hóban, ami mérgező koncentrációt érhet el, mivel az áldozat visszalélegzi ezt a mérgező levegőt, így egy mentés során minden perc számít.
Emiatt egy lavinabaleset esetén azoknak, akik egy csoportban mozognak, sokkal nagyobb esélyük van az azonnali segítségre. Társaik időben megkezdhetik a keresést és ásást, és gyakran a kritikus 10 percen belül ki tudják szabadítani az áldozato(ka)t. Ez jelentősen növeli a túlélési esélyeket, szemben azzal, ha valaki egyedül van, és csak a szervezett mentőcsapatok segítségére számíthat.
Persze a bajt mindig jobb megelőzni, mintsem orvosolni, így bár a technológia és a mentési technikák fejlődtek, a legbiztosabb módja annak, hogy valakinek ne kelljen szembesülnie a lavinák okozta veszélyekkel az, ha megpróbálja elkerülni az ilyen helyzeteket. Dr. Hermann Brugger, a bolzanói Hegyi Sürgősségi Orvosi Intézet alapítója, aki a tanulmány társszerzője, hangsúlyozza, hogy mindig alaposan ellenőrizni kell az időjárás-előrejelzéseket, valamint az aktuális lavinaveszély-skálát, amely figyelembe veszi az időjárási és hóviszonyokat a lavinák valószínűségének és veszélyességének meghatározására. Ennek megfelelően kell tervezni az útvonalakat, és folyamatosan figyelemmel kell kísérni az adott terület lavinaveszély-szintjét.
A hegyi sportok szerelmeseinek emellett magától értetődő, hogy mindig megfelelő biztonsági felszerelést kell magukkal vinniük, beleértve a lavinajeladót, a lapátot, a szondát és akár egy légzsákot is. Ez utóbbi olyan eszköz, amelyet egy lavina bekövetkezésekor lehet aktiválni, és megnöveli az áldozat testméretét, így kisebb az esély arra, hogy mélyen eltemesse a hó.
Brugger továbbá azt javasolja, hogy lavinabaleset esetén az első prioritás az legyen, hogy a légutakat szabadon tartsuk – a kezeket érdemes a száj és az orr elé helyezni, hogy megkönnyítsük a lélegzést. És ami talán a legfontosabb: soha ne induljunk egyedül a hegyekbe!
(Borítókép: Rafal Belzowski / Getty Images Hungary)