Miért használnak Wagyu marhahúst egy mexikói alkoholos italhoz? Miért lehet jó ötlet felröptetni egy hordó whiskey-t több mint 30 kilométer magasra? Melyik két márka izgult rá egyazon világhírű festőművészre? Többek között ezekre a kérdésekre keressük alább a választ az ősszel megjelent prémium- és luxusitalokat szemlézve, amelyeknél általában erősen fogott a ceruza az árképzésnél.
Különleges italokból meglehetősen sok van manapság, számos szakmai megmérettetés ítéli oda a világ legjobbjának számító rangos címet egyazon italkategórián belül is akár, győzze csak vakarni az ember a fejét, hogy akkor most melyik a világelső konyak vagy vodka – például ezt a titulust Jason Momoa vodkája is megkapta, azonban ez kispályás a Cierto Tequilához képest, amely már az ezredik díját is bezsebelte.
De rengeteget olvasni különösen hosszan érlelt vagy szuperdrága nedűkről, művészekkel vagy sztárokkal való együttműködésekről, szokatlan alapanyagokról vagy nem mindennapi, netán kifejezetten újszerű gyártási technológiákról is. Azaz annyi ilyen tétel jelenik meg immár, hogy nap mint nap közölhetnénk mi is ilyen híreket. Az alábbiakban elég erős kritikai szemlélettel összeszedtük azokat a limitált kiadásokat, amelyeket valamilyen okból mégis csak figyelemre méltónak tartunk, mert vagy egy jó ügyet támogatnak, vagy mert még a mi, témán edződött szemünk is megakadt a műfajtól idegen húzásokon.
Mindenekelőtt azonban nézzük meg, a globálisan is híres celebritások mit alkottak, merthogy valami van újabban a levegőben, ugyanis egyre több színész, énekes és sportoló gondolja jó befektetésnek vagy érdekes hobbinak kipróbálni magát az alkoholos italbizniszben.
Jon Bon Jovi és fia például közösen alapították a Hampton Water nevű borászatot (ami a leggyorsabban növekvő rozé bormárka lett az USA-ban, tavaly, egy év alatt harmadával nőtt a forgalmuk), most pedig egy új rozé habzóbort, a Bubblyt (11 ezer Ft) dobtak piacra, amelyben állítólag a francia technikájú borászkodás és a hamptonsi, valamint Long Island-i sikkes életstílus ötvöződik.
De ott van Michael Jordan többedmagával tulajdonolt tequilamárkája, a Cincoro is, amely most rukkolt elő az ennél az italfélénél egyre népszerűbb cristalino verzióval (63 ezer forint). Ami azt jelenti, hogy a tequilát leszűrik, így eltávolítva az érleléssel töltött idő alatt a hordóban felvett színt. Margot Robbie pedig annak örülhet, hogy szintén több üzlettársával indított ausztrál ginmárkája, a Papa Salt (19 ezer forint) egyéves működés után megjelenik a brit piacon is. Szakértői vélemény alapján pedig nem irreális, hogy a közeljövőben a cég értéke elérje akár a 180 milliárd forintot is.
A Johnnie Walker több limitált kiadással is előrukkolt a közelmúltban, a nyáron a menő Amazonico étteremlánc londoni egységével kollaboráltak, és mint minden évben, már jó korán napvilágot látott a kínai zodiákus aktuális állatjegyével nyomott csomagolásuk is a holdújévre 86 ezer forintért – 2025, ugye, a kígyó éve lesz. És ott van a 70 cl-es Blue Label Ultra-tételük, amely a világ legkönnyebb whiskey-s üvegében kerül a polcokra mindössze 888 darabban, közel félmillió forintért.
A Black Label-vonaluk pedig Squid Game-es címkét kapott most, hogy karácsonykor jön a második évad a világsikerű dél-koreai sorozatból – ebből egy palack mondjuk csak 16 ezer forint. 456 számozott darabban került forgalomba, így minden vásárló szurkolhat egy versenyzőnek, hogy az minél tovább túlélje a hajszát a nyereményért. Az együttműködést a New York-i Times Square-en indították el október 1-jén, pontosan 4 óra 56 perckor. A címkén szereplő cilinderes „Lépegető Ember” ezúttal anetflixes produkcióra jellemző zöld melegítőt kapott, ami legalább olyan vicces, mint hogy a cég a Black Label vonala alatt immár 90 százalékban papírból készült palackban is árusítja idén ősztől egy másik tételét.
De a szezon igazi nagy húzása a Perfect Moment nevű luxus-síruházati márkával való összeborulásuk. A kivételes Blue Label Ice Chalet limitált italt természetesen a divatcég világsztár-befektetője és egyben a Johnnie Walker márkanagykövete, Priyanka Chopra Jonas reklámozza. A márka nemcsak kezeslábasokat gyárt, hanem más termékeket is. Az itallal is ezt az úgynevezett „a prés ski”, azaz síelés utáni hangulatot akarják megidézni, amikor az ember – természetesen roppant stílusosan – élvezi csúszkálás után a társasági életet.
A sós mézes és kakaós ízjegyekkel kreált italmintás palackja kapott egy saját táskát is, ami jól passzol a divatmárka ehhez az együttműködéshez tervezett kapszulakollekciójához. A kapucnis kabátok közel 600 ezer, míg az anorákok közel 300 ezer, a pulcsik meg olyan 170 ezer forinttól beszerezhetők a 140 ezer forintos ital mellé. Remélhetőleg ez a kombó így ennyiért már melegen tart a hegyen.
Az alapításának 200. évfordulóját ünneplő The Glenlivet bemutatta a jelenleg a pincéjében lévő legidősebb, 55 éves whiskyjét, amelynek csomagolását Michael Hansmeyer építész tervezte, aki algoritmusok és digitális adatelemzés segítségével hozta létre a palackot körbeölelő, drágakövekkel kirakott, aranyozott, szoborszerű képzőművészeti alkotást, amelyet a lepárlóüzemnek otthont adó, skóciai Spey-völgy és a benne csobogó Livet folyó inspirált.
A műalkotásból csupán egy készült (de magából a tételből is csupán százat palackoztak, ebből csak a cégtől lehet venni több mint 20 millió forintért, viszonteladóktól nem), amelyet a cég a Sotheby's aukciósházzal fog elárvereztetni november 5-én. A teljes vételárat pedig a skóciai kulturális és természeti örökségvédelemért felelős National Trust for Scotlandnek adományozza.
Becslés szerint az összeg valahol 16 és 34 millió forintközt lesz.
A cég ezzel egy sorozatot indított el: öt évig minden esztendőben előrukkolnak egy ilyen művészi kiadással, és, ugye, minden tétel eggyel idősebb lesz az előzőnél. Mint a Forbes amerikai kiadása kiemeli ennek a tételnek a kapcsán, ezek az együttműködések azért is fontosak, mert ráirányítják a minőségi skót whiskykre a figyelmet, új fogyasztókat vonzhatnak be, ami rengeteg munkahely megtartását segíti az országban, a whiskyeladás ugyanis az Egyesült Királyság áruexportjának 2 százalékát teszi ki.
Ugyan a denveri Mile High Spirits whiskey-főzde úgy hirdeti legújabb termékét, mint az első bourbon whiskey-t, amely a világűr határán érlelődött, és a Földön kapható, de ez valójában nincs teljesen így, már ha ragaszkodunk a tudományos megközelítéshez. Valójában ez a meteorológiai léggömbbel feljuttatott ital épp csak a sztratoszféra közepéig jutott el a tengerszint fölött 32 kilométernyire, a bolygó légkörének és a világűrnek a határa azonban az úgynevezett Kármán-vonal, amely 100 kilométerre van a tengerszinttől a termoszférában, és átlépéséhez olyan légi járműre van szükség, amely el tudja érni a kozmikus sebességet.
Ettől a kísérlet azonban még nagyon érdekes, és állítólag a sztorin túl az ízélmény okán is érdemes kifizetni a közel 130 ezer forintot ezért az 50 ml-ért – amelyből csupán 500 adagot porcióztak.
Wyn Ferrellnek és feleségének két nagy szenvedélye van: a whiskey és a világűr. Szabadidejükben a NASA-nak és az Egyesült Arab Emirátusoknak segítettek aszteroidák feltérképezésében, hogy az űrmissziók rendelkezzenek a szükséges információkkal, innen pedig már csak egy lépés volt, hogy whiskey-t küldjenek a sztratoszférába. Ez a whiskey tehát részben elég magasan a Grand Canyon felett érlelődött speciális körülmények között. 4,5 órát utazott felfelé, ahol aztán a hordó körülbelül másfél órát töltött el, mialatt szélsőséges környezeti hatásoknak volt kitéve.
Mivel a páratartalom, a hőmérséklet és az UV-sugárzás is jelentősen eltérő itt a talajszinten megszokotthoz képest, ez az ital ízén is érződik.
A mínusz 34 Celsius-fok az ital és a hordó fája közt okozott jótékony kölcsönhatást, az erősebb ultraibolya sugárzás pedig vaníliás és karamellás aromát eredményezett. A relatíve gyors és nagy arányú hőingás meggyorsította az érést: az arizonai hőségben szállt fel a hordó, amely a tengerszint feletti 20 kilométerig tartó troposzférában lehűlt, majd a sztratoszférában ismét melegedni kezdett, visszafelé pedig ugyanígy.
A házaspár tervezi, hogy továbbviszi a kutatást, amely segíthet jobban megérteni a whiskey-érés során a hordóban lejátszódó molekuláris folyamatokat. A whiskey-s fiola mellett egyébként a díszdobozban található egy rakéta alakú shaker is.
A francia champagne-ház a 2015-ben palackozott brut tételének eléggé feldobta most a címkéjét és a dobozát: a neoexpresszionista festő, Jean-Michel Basquiat 1983-as In Italian című művét használta háromféle, limitált kiadású, megvágott verzióban, amelyek együttesen azonban kiadják a teljes képet. (De készült egy 8 darabos, még limitáltabb verzió is a gyűjtőknek, amelynek nyilván jóval magasabb az ára, mint a kereskedelmi forgalomba került közel 130 ezer forintos palackoknak.)
A Los Angeles-i Kortárs Művészeti Múzeumban lógó kép jól szemlélteti a világhírű alkotó múltját graffitiművészként; a színes és mintás dobozokra és a címkékre a festményen felül a művészre jellemző koronamotívum is felkerült.
De egy másik italgyártó is látott fantáziát Basquiat művészetében, immár másodszorra. Manhattan egyedüli whiskey-lepárlója, a Great Jones Distilling Co. a tavalyi háromféle üveg után idén előrukkolt az Empire Edition-verzióval, amelyen a jellemző koronaábrázolás ugyancsak feltűnik az ikonikus New York-i felhőkarcolókról készült rajzok mellett: az 1982-as Mecca című festményt használták ugyanis a címkéhez, amely a város látképét jeleníti meg. Az italhoz koktélrecepteket is fejlesztettek, ahogy pulóver, póló és sapka is vehető a 15 ezer forintos párlat mellé.
Az Egyesült Államokban a mexikói eredetű alkoholok – azaz az agávé erjesztésével és lepárlásával készülő mezcalés a tequila együttesen – immár a vodka utána a második legnépszerűbb választásnak számítanak a bárokban, megelőzik a tradicionális amerikai whiskey-t is. Így semmi különös nincs abban, hogy egyes gyártók akár furcsaságokkal is előállnak.
Lehet, hogy meglepő, de az például nem számít szokatlannak, hogy ennek az alkoholfélének az aromáját hússal – egészen pontosan a húsból kipárolgó és lecsöpögő folyadékkal – formálják. A hagyomány szerint egy darab nyers húst (általában csirke- vagy pulykamellet) akasztanak a lepárlóba, és mehetnek mellé gyümölcs, olajos magvak és valamilyen gabona is. Ami itt nem szokványos, hogy Wagyu marhafélét használjanak ehhez a művelethez.
Egy montanai farmról szerzik be a Tajima, azaz a japán fekete marha zsíros-húsos csontját, de a csontvelőt is felhasználják, ami így állítólag vajas ízt ad az italnak. A Tajima egyébként a hat fő japán húsmarhaféle egyike, ezeknek a gyűjtőneve a jobb éttermek étlapjáról általában steakformában rendelhető Wagyu, az egyik legdrágább húsfajta a világon. Különlegességét a márványozottsága és az ebből fakadó eltérő textúrája adja. Az állatra ugyanis nemcsak külsőleg rakódik rá a zsír, hanem az izomrostok közt is tárolja az energiát. Az állatok minőségi takarmányt kapnak, és bizonyos farmokon sörrel itatják és masszírozzák is őket, hogy minél jobb minőségű legyen a húsuk.
A legjobb osztályzatot kapott vágások valóban a világ élvonalában vannak árban, de ez a hús sosem olcsó, így a mezcal gyártója is 85 ezer forintra árazta be a palackot.
Két skót ikon együttműködéséről van itt szó, amelyek bár nem egyszerre indultak, a bizniszük fellendülését egyaránt a vasúti fejlesztésnek köszönhetik. A Glenfiddich whiskey-üzem be tudott így kapcsolódni a skót és a brit kereskedelembe, a világ egyik legnagyobb whiskey-gyűjteményével rendelkező Gleneagles luxushotelt pedig könnyűszerrel elérte a londoni elit.
A szálloda idén a 100.születésnapját ünnepli, így a pincészet választott egy 49 éves single malt whiskey-t, amiből 15 palackot értékesítenek is, darabját közel 17 millió forintos áron. A dekantáló diófa és ólomüveg dobozát a hotel eredeti art deco enteriőrjei és a régi vasúti kocsik berendezése ihlette.
A szerző luxusszakértő, az Inda Press gondozásában megjelent Stílusgourmand című könyvét ide kattintva rendelheti meg:
(Borítókép: Diageo / JW Press)