A Golf-áramlat és az Észak-atlanti-áramlat rendszerének összeomlása drámai éghajlati következményeket hozhat Európa és a világ számára. A világ vezető klímatudósai arra figyelmeztetnek, hogy az áramlatok összeomlása akár már jövőre bekövetkezhet, ami egy új „minijégkorszakot” idézhet elő Észak- és Nyugat-Európában, különösen az Egyesült Királyságban, miközben az Atlanti-óceán partvidékén emelkedhet a tengerszint, és globális változások következhetnek be a trópusi esőzés öveiben. Az Észak-atlanti-áramlat, amely kritikus szerepet játszik a hő és a víz körforgásában, az éghajlat stabilitásának egyik alappillére, a klímaváltozás miatt viszont egyre több tudós látja fenyegetve jövőjét. A kutatók emiatt egyre inkább sürgetik a globális éghajlatvédelmi intézkedések megerősítését, hogy megakadályozhassuk az áramlat összeomlását és annak katasztrofális hatásait.
A globális felmelegedést tagadók körében sokszor hangoztatják, hogy ugyan miért is perzselődne fel a földünk, ha nem csupán télen, de tavasszal is olyan fagyok vannak, amilyenekre az életünk során korábban nem sűrűn volt példa – így nem lenne meglepő, ha esetükben a jégkorszakkal való riogatás is hasonló reakciót váltana ki. Pedig az Atlanti-óceán hatalmas áramlási rendszere, amely hőt szállít a trópusi régiókból észak felé, és döntő szerepet játszik a föld éghajlatának szabályozásában,
ténylegesen az összeomlás szélén állhat.
A világ vezető klímatudósai már évekkel ezelőtt kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy az atlanti meridionális áramlási rendszer (AMOC) – amelynek része az Észak-atlanti-áramlat és a jól ismert Golf-áramlat is – összeomolhat, drámai változásokat előidézve a globális éghajlati viszonyokban – írja a Live Science.
A Golf-áramlat egy nagy sebességű meleg vízáramlat, amely a Mexikói-öbölből indul, és az Atlanti-óceánon észak felé halad, jelentősen melegítve Északnyugat-Európa és a Brit-szigetek éghajlatát. Az atlanti meridionális áramlási rendszer, amelynek a Golf is a része, egy globális óceáni szállítószalagként működik, amely hőt szállít a trópusokról az északi régiók felé. Ahogy a meleg víz északra halad, lehűl, és sűrűbbé válik, végül a tenger mélyére süllyed, majd dél felé áramlik vissza. Ez a ciklikus folyamat segít szabályozni a föld éghajlatát és fenntartani a stabil éghajlati viszonyokat.
Fontos kiemelni, hogy az Észak-atlanti-áramlat a Golf-áramlat meleg vizű, északkeleti irányú folytatása, ugyanis a Golf Írországtól nyugatra két ágra szakad. Egyik ága, a Kanári-áramlat délre tart, míg a másik folytatja útját észak felé Északkelet-Európa partjai mentén, ahol jelentős melegítő hatása van az éghajlatra.
Mindez azonban egyes becslések szerint már 2025-ben fenekestül felfordulhat, egyes kutatók szerint ugyanis rövid időn belül összeomolhat az áramlási rendszer, aminek következtében olyan hideggel kell majd szembenézni Európában, ami ellen a legmelegebb télikabátjaink sem nyújtanak védelmet.
A legújabb kutatások aggasztó jeleket tártak fel az AMOC lassulásáról, a tudósok pedig arra figyelmeztetnek, hogy a rendszer néhány évtizeden vagy akár már pár éven belül is összeomolhat, ha nem történik gyors beavatkozás.
Az egyik legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy a globális felmelegedés hatására a sarki jég olvad, friss vizet juttatva az Atlanti-óceánba. Ez a friss víz hígítja a sós óceánvizet, ami megnehezíti a sűrűbb víz lesüllyedését – ezáltal pedig megzavarhatja az egész AMOC-rendszert.
A tudósok, köztük a Koppenhágai Egyetem kutatói megállapították, amennyiben az üvegházhatású gázok kibocsátása a jelenlegi mértékben folytatódik, a rendszer összeomlásának kockázata akár 95 százalékos is lehet ebben az évszázadban. Míg az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) közepes valószínűséget jósol az AMOC 2100 előtti összeomlására, egyre több kutató hangoztatja, hogy a kockázatokat komolyabban kellene venni, és felkészülni arra, hogy éveken belül megtörténhet a baj.
Az atlanti meridionális áramlási rendszer összeomlása különösen súlyosan érintené az Egyesült Királyságot és Északnyugat-Európát, ahol a téli átlaghőmérséklet akár 10-15 Celsius-fokkal is csökkenhet. Ennek következtében az éghajlat jelentősen hidegebbé válhatna, és
akár egy új minijégkorszak is bekövetkezhetne a térségben.
A mezőgazdaságot is jelentős veszély fenyegetné, mivel az ilyen drasztikus hőmérséklet-csökkenés megnehezítené a növénytermesztést és az állattenyésztést.
Bár az Egyesült Államok nem érezné meg közvetlenül ezt a fajta lehűlést, az Atlanti-óceán partvidéke mentén komoly tengerszint-emelkedés léphetne fel. Ennek következtében New York, Miami és New Orleans városait fokozottan fenyegetnék az árvizek és az időjárási szélsőségek jelentette veszélyek. Az ökoszisztémák, különösen a halászat és a tengerparti élőhelyek is komoly kockázatnak lennének kitéve.
Emellett fontos megemlíteni, hogy ha az AMOC összeomlana, az súlyos következményekkel járna a trópusi esőzési övek és a monszunrendszerek működésében is. Az esőzési öv délebbre tolódhatna, ami pusztító szárazságokat és vízhiányt okozhatna számos, mezőgazdaságra támaszkodó trópusi régióban. Ez éhínséget és szomjúságot eredményezhetne, ami komoly migrációs hullámot és geopolitikai feszültségeket idézhetne elő világszerte.
A jövőre jósolt összeomláshoz hasonló utoljára mintegy 12 ezer évvel ezelőtt történt, amikor Európában 10 Celsius-fokkal csökkent a hőmérséklet. Bár nem minden tudós ért egyet azzal, hogy az AMOC még ebben a században összeomolhat, a vészjelzők villogása nem csupán pánikkeltés. Emiatt elengedhetetlen, hogy a döntéshozók minden eszközzel fellépjenek az éghajlatváltozás ellen, csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását, és támogassák a párizsi egyezmény célkitűzéseit annak érdekében, hogy elkerülhessük a legrosszabb forgatókönyveket.
Az éghajlatváltozási egyezmények, mint például a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény, kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogy a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fok alatt tartva csökkentsük az éghajlati rendszer összeomlásának esélyét. A tudósok arra szólítják fel a kormányokat, hogy ne hagyják figyelmen kívül az összeomlás kockázatát, és sürgősen dolgozzanak ki hatékony éghajlatvédelmi politikákat.
Noha az AMOC összeomlásának kockázata egyre nagyobb aggodalomra ad okot, nem minden tudós ért egyet azzal, hogy ez elkerülhetetlen. A rendszer komplexitása és az előrejelzések bizonytalansága miatt néhány szakértő arra figyelmeztet, hogy további kutatások szükségesek a folyamat pontos megértéséhez. Az atlanti-óceáni áramlatok hosszú távú megfigyelése és elemzése ugyanis segíthet tisztázni az összeomlás valószínűségét és az esetleges következményeket.
(Borítókép: Heiligenblut, Ausztria. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)