Henri de Toulouse-Lautrec a posztimpresszionizmus jeles képviselője volt, aki sok kortársával ellentétben már életében sikeresnek számított. Picasso az ő képeivel díszítette háza falát, és személye is nagy népszerűségnek örvendett bohém társaságában. Nem úgy gazdag arisztokrata családja körében, apja ugyanis lemondott róla, amikor kiderült, hogy súlyos genetikai rendellenességben szenved. Torzult teste kamaszkorában vált igazán szembetűnővé: kifejlett férfias törzse rövid végtagokban végződött, feje pedig az átlagosnál nagyobb volt.

Apja ugyan elhidegült tőle, de édesanyjával rövid élete végéig szeretetteljes kapcsolatuk volt. A nők mindig jobban megértették, plakátszerű festményeinek főszereplői is főleg éjszakai pillangók, fizetett széplányok, akiknek társaságát ő is élvezte. De ennek nem szexuális túlfűtöttség volt az oka, hanem betegsége. Az emberekből általában viszolygást váltott ki alacsony termete és furcsa arányai, ugyanakkor az örömlányok bárkivel, így vele is szeretetteljesen viselkedtek. Tehát a legtöbb idejét velük töltötte lokálokban, bárokban énekesek, színészek, komédiások között. Nagyon extrovertált, társasági ember volt sok baráttal, jó étvággyal és sok abszinttal a poharában. Szerették, mert híres volt humoráról és szellemességéről.

Toulouse-Lautrec már kora gyerekkorában rákapott a rajzolásra, és imádott festeni is, de ha jobban megvizsgáljuk például Moulin Rouge-plakátjait, szembetűnik, hogy mennyi elnagyoltság és aránytalanság van rajtuk. Nem a pontos és valósághű rajzok miatt értékesek ezek a képek a művészettörténészek szemében, hanem a színes, hangulatos kavalkád miatt, amit először ő jelenített meg a Montmartre mulatóiról és figuráiról.

35 éves korában súlyos lelki krízissel és alkoholizmussal idegszanatóriumi kezelésre szorult. Átmenetileg ugyan jobban lett, de amikor kikerült, újra inni kezdett. Végül a szifilisz okozta halálát 37 éves korában, családja egyik kastélyában hunyt el. Születésnapján emlékezzünk rá kvízzel.